Dimenzió #27

Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

               A 2. MAGYAR HADSEREG FELÁLLÍTÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI

   (...)  Alig  néhány  héttel  azután, hogy Magyarország belépett a németek
oldalán  a  Szovjetunió  elleni  háborúba,  a  "villámháború" csődje kezdett
nyilvánvalóvá válni. Ez magyar vonatkozásban elsősorban azt jelentette, hogy
füstbe  ment  a  Bárdossy-kormány  azon  reményei,  hogy viszonylag kis erők
bevetésével  megválthatják a németek jóindulatát és nagyjából megőrizhetik a
magyar  hadsereg  épségét.  Akárhogy  is értékeljük Hitler 1941. június 22-e
előtti véleményét és szándékait a magyar hadseregről, a kora őszi hónapoktól
a  német-magyar  kapcsolatok  legjellemzőbb  vonásává  vált az, hogy a német
hadvezetés  mind nagyobb erők bevetését követelte - a homályos ígérgetéseket
a  drasztikus  fenyegetésekkel  tarkítva  -  Magyarországtól  is  a  szovjet
fronton. Ez különösen a németek Moszkva alatti veresége után erősödött fel.

   1942.  január  1-én  Hitler  levelet írt Horthynak, amelyben Magyarország
fokozottabb  részvételét  kérte  a Szovjetunió elleni háborúban. Január 6-án
pedig  Ribbentrop,  a  német  külügyminiszter  jött Budapestre, hogy érvényt
szerezzen   Hitler   kívánságának.   Horthyval   és  Bárdossyval  folytatott
tárgyalásain   azt   hangsúlyozta,  hogy  a  bolsevizmust  csak  úgy  tudják
megsemmisíteni  az  1942-es  évben,  ha Németország szövetségesei is nagyobb
áldozatokat  hoznak.  Ez  Magyarország  vonatkozásában  azt jelenti, hogy az
egész magyar haderőt be kell vetni a szovjet fronton.

   Ilyen  mérvű követelésre a magyar kormány nem számított, s ezért Bárdossy
igyekezett  a legkülönbözőbb érvekkel rávenni a német külügyminisztert, hogy
mérsékelje   kívánságait.   Hivatkozott   Magyarország  nehéz  helyzetére  a
bizonytalan  balkáni viszonyok között, hiszen elképzelhető mondta -, hogy az
angolszász  erők  partra  szállnak  és  ideiglenesen felülkerekednek ebben a
térségben.  Ha  ez az eset bekövetkeznék, az összes balkáni állam - még azok
is,   amelyek   ma  a  tengelyhatalmak  oldalán  vannak  -  egy  csapásra  a
szövetségesek  oldalára  állna. A déli támadás veszélyét a magyar kormánynak
ezért   számításba   kell   vennie   a   rendelkezésre   bocsátható   haderő
megállapításánál.   Részletezte   továbbá   az  egyre  élesedő  román-magyar
ellentéteket és a magyar hadsereg rossz felszerelését.

   Mivel  -  mint  ahogy  a megbeszélésekről készített német jelentés írja -
magyar  részről minden lehetséges érvvel előhozakodtak a német kívánságokkal
szemben,  Ribbentrop  erélyes  fellépésre  határozta el magát. Utalt Románia
azon  ígéretére, hogy százszázalékos mozgósítást hajt végre, ha Magyarország
ugyanígy  cselekszik.  Ha  azonban  Magyarország most visszautasítja a német
kívánságokat,  akkor  a román kormány azt gondolhatja, hogy a magvarok azért
tartják  vissza  csapataikat, mert nagy támadást akarnak indítani Dél-Erdély
megszerzéséért.  Ez  pedig  a  német  kormánynak tett ígéretek visszavonását
jelentené,   amiért   a   felelősséget   Magyarországnak  kellene  viselnie.
Ugyanakkor,  hogy  valamit  ígérjen  is,  utalt  arra,  hogy  a még fennálló
területi   igények   kielégítését  -  például  a  Bánát  visszacsatolását  -
nagymértékben befolyásolhatja a magyar kormány válasza a német kívánságokra.
Amennyiben  azonban  a  válasz  nem  lesz kielégítő, nem lehet tudni, hogy a
magyar   kormány   elhatározása   milyen  hatással  lehet  Hitlerre,  akinek
"méltányos;   de   szenvedélyes   természetét"   a   magyarok  nem  ismerik.
"Megtörténhetik  -  folytatta  -,  hogy  a  Führer  ilyen körülmények között
egyáltalán  nem  fog  számot tartani a magyar segítségre... Nem hallgathatja
el,  hogy egy ilyen elhatározás, - nevezetesen a magyarság teljes kimaradása
a  Szovjet  elleni  háborúból  -  milyen  hatást  idézne  fel az egész német
közvéleményben;  a  pártban  és  a  birodalmi kormányban." Ezért is a magyar
kormánynak kellene viselni a felelősséget.

   A fenyegetések és ígérgetések nem tévesztettek célt. A tárgyalások utolsó
napján,  miután  a  kormány  Horthy  részvételével többször is tanácskozott,
Bárdossy   közölte   a  német  külügyminiszterrel:  Magyarország  nem  tudja
hadseregét  százszázalékosan a keleti frontra küldeni, de kész a lehetőségek
végső  határáig,  vagyis  sokkal  nagyobb mértékben mint eddig a hadjáratban
részt  venni.  Ribbentropot  ez  a válasz kielégítette, hiszen amúgy is csak
azért kérte az egész haderőt, hogy a lehető legtöbbet megkaphassa.

   Részletes   megállapodás  ez  alkalommal  nem  jött  létre,  csak  annyit
szögeztek   le,   hogy  azokat  Keitel  küszöbönálló  látogatása  alkalmával
tisztázzák. Ribbentrop mindenesetre közölte a budapesti német követtel, hogy
a  magyar  kormány  ígéretét a haderő kétharmadaként értelmezi. Január 10-én
Horthy  megírta  a  válaszát  Hitlernek, amelyben a tárgyalásokon elhangzott
összes   érvet  felsorakoztatta,  Bárdossy  indokaihoz  hozzátéve,  hogy  "a
románok,  horvátok és szlovákok szövetségének és együttműködésének alakjában
második  kisantantot  látunk magunk körül kialakulni, amely nem is igyekszik
titkolni  ellenséges  szándékait".  Ez  nemcsak  Magyarországot,  de a német
érdekeket is veszélyezteti folytatta -, ezért az erők egy részét készen kell
tartani, hiszen az országot sok oldalról és nehezen védhető határokon érheti
támadás. A levél így fejeződött be: "Mint mondtam. hűségesen és megbízhatóan
állunk  a  Német Birodalom mellett, amellyel évszázadok óta a hű barátság és
ragaszkodás  eltéphetetlen kapcsai fűznek össze, és lelkesedéssel vesz részt
a tavaszi offenzívában, amennyiben csak a felfegyverzés, a mezőgazdaság és a
bennünket  körülvevő  ellenség  ezt  lehetővé teszi. A részleteket a katonai
vezetők  fogják megbeszélni. Keitel tehát már egy kormányszintű megállapodás
alapján  kezdte  tárgyalásait  Budapesten  január 20-án, s hosszú viták után
végül  is  elérte,  hogy  a  magyar  katonai  vezetés  9  gyalogos-  és  egy
páncéloshadosztály,  valamint  öt megszálló hadosztály bevetését ígérte meg.
Keitel   viszont  arra  tett  ígéretet,  hogy  a  páncéloshadosztály  teljes
felszerelését  a németek fogják szállítani. A tárgyalások eredményeit Horthy
és  Bárdossy  jóváhagyta,  a  német  kormány  pedig  kielégítőnek  találta a
megállapodásokat.

   A  2.  magyar  hadsereg  mozgósítása  -  amely  a  területi elvre épült -
felszerelése  1942 márciusában megkezdődött. Frontra szállítása tavasszal és
nyáron  három  lépcsőben  megtörtént.  A magyar csapatok tényleges bevetése,
felhasználása  a német katonai vezetés kezében volt. A hadsereg élelmezése a
német   normák  szerint  központi  készletekből  történt,  amihez  a  magyar
hadvezetés  a  magyaros  igényeknek megfelelő kiegészítést adott. A hadsereg
kötelékébe kb. 50.000 munkaszolgálatos tartozott. (...)

                                                                Juhász Gyula
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező