''KARÁCSONY
A karácsony nyakunkon van erősen készülünk rá gyakoroljuk a karácsonyi
énekeket. Szeretnénk nyugodtan tölteni. A vonalon halálos csend. Parancsba
kapjuk: a legélénkebben figyeljünk mindenre, mert az oroszok nem tartják a
karácsonyi ünnepeket, és lehet hogy váratlan támadást indítanak ellenünk.
Eljött a karácsony amire annyira készültünk. Szép karácsonyfát
állítottunk az asztal közepére, még szaloncukor is került rá néhány darab.
Elénekeltük a mennyből az angyalt, és néhány karácsonyi éneket. A hangok
mind gyakrabban elcsuklottak, hol egyik hol másik torokból kiszáradt,
repedezett hangok törtek elő. Kis pihenőket kellett tartaniuk, hogy hangjuk
visszatérjen. A többség úgy ahogy tartotta magát. Hamar abba is hagytuk mert
enyhén szólva pocsékul hangzott az egész erőlködés. Méltatlanul hangzott a
szeretet békesség boldogság ünnepéhez. Ezt mindenki megérezte. Nem hiányzott
senkiből a szeretet, békesség, boldogság utáni vágy. Sőt olyan túltengésben
telítve voltunk vele, hogy majd kirepesztette a bőrünket. Tudtuk, hogy
szeretteink ezekben az órákban ugyanazokkal az érzésekkel ránk gondolnak.
Csak mi hiányzunk az otthoni karácsonyfa alól. Egy végtelenségig tartó
öleléssel szerettünk volna mindenkit külön-külön és egyszerre magunkhoz
ölelni, hogy halljuk szívük dobbanását, mely értünk dobog a mi szívünkkel
egyszerre. Mindenkinek hasonló vágyak jártak a fejében, és a
kielégíthetetlen vágyak valósággal lebénítottak bennünket. Nehéz a
vágyálmokból visszatérni a szomorú valóságba.
- Kezdjük a vacsorát - hangzik egy javaslat. Ideje hogy abba hagyjuk az
érzékenykedést. Mindenki megkapta a karácsonyi csomagját, és félre tett
magának valami hazait. Kaptunk is egy üveg almabort, majd csak javul a
hangulat. Kiteszek magamnak egy darab mákos és diós bejglit koccintunk az
almaborral, rövid gondolatterelő beszélgetés után Balog szkv.:
- Lássátok, ezt a kislányom sütötte. Tíz éves a kis virágszálam, és
milyen ügyes, eszem azt a kis kezét. Külön levelet is írt a lelkem, hogy
vigyázzak nagyon magamra.
- Neked jó, de én még nem is láttam a fiamat, pedig már hét hónapos.
Szegény feleségem nem is tudom hogy él meg. Most nem is tud dolgozni járni a
kisebbik gyerektől.
Szagolgatom a bejglit, hogy tovább tartson. Isteni illata van ilyet nem
szagoltak még a Don-parton. Iszogassuk az alma bort. Javul valamit a
hangulat kissé beszédesebbek leszünk. Minden asztalon lévő étel újra
előhozza a hazai témákat. Kovács honvéd szólal meg:
- Ezt a kis tepertős pogácsát küldte az asszony, ezt sem tudom miből
kaparta össze. Másfél éves a kislányom, felesben műveltünk egy kis földet
azért kaptunk egy kis szobát. Nem bírta az asszony a nehéz munkát a gyerek
is beteg volt. Nem merte nekem megírni. Az öcsém írta meg, hogy
szeptemberben visszament az anyjához. Most ott tengetőznek kegyelem
kenyéren.
Általában ismertük egymás családi helyzetét. A kenyérkereső nélkül maradt
családtagok nehéz anyagi helyzetéről azonban mindenki szemérmesen
hallgatott. Most szent karácsony estélyén mindenki elsősorban a legközelebbi
hozzátartozóira gondol. Magunk előtt tartjuk a kezük által készített
süteményt, mereven nézzük, szinte hipnotizáljuk. Mindent le szeretnénk
belőle olvasni annak készítőjéről, gondolatairól, vágyairól. Szempillantás
alatt betudnánk falni az egészet, de nem teszi egyikünk sem. Anyát,
feleséget, szeretőt, szeretetet jelent szimbolikusan mindenkinek a
legkedvesebbet képzelete szerint. Környezetünk egyetlen megfogható darabja
ami szeretett otthonunkra emlékeztet. Nem lehet meggondolatlanul csak úgy
hirtelen felfalni. Vele együtt eltűnik a otthonunk minden varázsa, létezése,
melyet minél tovább megszeretnénk őrizni. Az elkeseredett, szívet markoló
panaszok megállíthatatlanul folytatódnak. Súlyos családi tragédiákat tárnak
fel, melyről sejtelmünk sem lehetett. Szabadulni akarnak a lelkiismeretüket
nyomó tehertől. Ha elmondják megkönnyebbülnek. A megosztott bánatot könnyebb
már elviselni. A rendkívüli helyzet, és a szokatlan almabor feloldotta a
nyelveket. A régi közmondás, hogy "sírva vigad a magyar" ezen az estén a
sírás bejött, de a vigadás elmaradt.
- Hagyjuk abba már a panaszkodást fiúk, inkább énekeljünk valamit - jön
egy javaslat.
- Könnyen beszél az akinek se felesége se gyerekei nincsenek.
- Ezek a nős emberek azt hiszik csak maguknak van bajuk? Özvegy anyámat
és iskolás öcsémet hagytam otthon minden támasz nélkül, én sem tudom miből
élnek.
Hatan vagyunk nőtlenek jelentős létszám kisebbségben. A panaszok súlya
mégsem csekélyebb az előbbieknél. Először is anyja mindenkinek csak egy van.
Aki felnevelt, arról kutya kötelességem gondoskodni. Felesége lehet három
négy is. Az anyák sokkal jobban féltik gyerekeiket mint a férjüket. Ez így
van mióta ember él a világon, és így is marad.
- Olyan nagy előnyben vagytok a nőtlenekkel szemben, hogy talán soha sem
fogjuk behozni. Az a 60%-os veszteségben beleeső már semmiképpen. Mi még
csak most álmodozunk arról, amit ti régen elértetek, megnősülni gyerekeket
nevelni. Nem is beszélve arról, hogy szabadságra sem mehettünk.
- Azt sem tudod, hogy kit válasszál, két fénykép is ki van téve az ágyad
fölé.
- Te sem egyből választottál feleséget magadnak. De ne törd rajta a
fejedet, eleget töröm én. Egy harmadik a legesélyesebb az bátran ki merte
jelenteni: akár mikor, akár hogy jövök haza szeretettel vár. Most
elképzelheted mennyire várom, hogy szedhessem a lábamat hazafelé.
Az érzelmektől fullasztó levegőben soha sem szűnt volna meg a vita. Mentő
angyalként megjelent egy dögész tölcséres gramofonnal. Karádi Katalin
édesbús hangja töltötte be a szobát, és véget vetett a panaszáradatnak.
Fényjelzős töltényekből kapart porral több felvételt készítettem erről a
karácsony estéről, melynél szomorúbbat keservesebbet nem lehet elképzelni.
Azóta sok karácsonyt töltöttem magányosan. Ha előveszem ezt a fényképet, s
vissza gondolok erre az estére boldogság áraszt el, mert otthon vagyok.
A karácsonyi szent este nyugalmasan telt el. Elszórt puskalövéseken kívül
jelentősebb esemény nem történt. A számunkra szokatlan csend nyugtalanságot
okozott a mi oldalunkon, s ez napról napra fokozódott. Abban biztosak
voltunk, hogy mi nem fogunk támadni. Eljött az ideje viszont az oroszok
várható téli támadásának, mert az előző télen is támadást indítottak. A
fentről kiszivárgott hírek szerint a mi frontunkon semmi támadás nem
várható, mert nem kulcsfontosságú helyen vagyunk. Ettől ugyan senki sem
nyugodott meg, mert minden katonák nagyon jól tudtuk a szabályt: Egy
váratlan helyen, és időben indított támadás a leghatásosabb.
A karácsony másnapja is nyugalomban telt el. Mintha össze beszéltünk
volna, mindenki kerülte nehogy visszatérjünk a tegnap esti témákhoz.
Észrevehetően szégyellték, hogy családi gondjaikat kiteregették a többség
előtt. A megbeszélések folytatódtak ugyan kettesével, kiknek hasonlóan
alakult sorsuk a katonáskodás miatt. Frontharcos életünk legnyugodtabb és
legszerencsésebb idejét töltöttük ezekben a napokban.
Többen kaptunk szabadságból visszatért barátoktól otthonról küldött
csomagot. Nekem is hozott egy földim Vilita József szkv. egy csomagot.
Minden földi jót megkaptam amit kértem. Szárított tészta, mák, zsír, rum és
három karóra. Ezenkívül a legfontosabb, amit mindenki várt több tucat
fénykép. Mai szemmel furcsának tűnik, hogy ilyen piti dolognak fontos
szerepe lehet. Az itt kialakult helyzetben nem lehetett ennél jobbat
kitalálni. A szülői szeretet végtelennek mondható, az anyagi lehetőségek
nagyon is végesek. Az élelmiszeres csomagokat összehozták valahogy. Órákat,
filmeket, fényképeket azonban nem tudtak nagyobb mennyiségben küldeni, mert
sokba került. Irkálhattam én, hogy legjobban úgy tudnak rajta segíteni ha
órákat küldenek. Azért annyi húskonzervet kapok hogy fél év alatt sem
tudnának annyi csomagot küldeni. Míg a rá való pénzt nem küldtem haza, nem
kaptam meg. Attól is tartottak, hogy eltűnnek. Gyakran tűntek el csomagok, a
postással együtt. Háborúban minden előfordulhat. Ezt szerencsére megkaptam,
és a későbbiekben életmentőm lett.
A fényképeket kiszedték a kezemből. Míg én a csomaggal, és a benne lévő
levéllel foglalkoztam két asztalra kiteregették elszortírozták. Az egyforma
képeket egymás tetejére rakták. Volt olyan felvétel csoportos amiből nyolc
tíz darabot is kaptam. Még is kevésnek bizonyult.
A felvételek készítése miatt nagyon sokat eljárkáltam mindenfelé. Most
hozzám jönnek képet választani. Aki rajta volt valamelyik képen feltétlenül
kért belőle. Legnagyobb érdeklődés az orosz hadifoglyokat ábrázoló képek
után mutatkozott. Előszeretettel fényképeztem őket minden elképzelhető
helyzetben. Cigarettával kínáltam őket, sapkát és ruhát cseréltem velük egy
fénykép erejéig stb. Nagyon sok fajta ember akadt közöttük, amilyeneket csak
moziban vagy könyvben láttunk. A mi nézetünk szerint inkább a kínaiakhoz
hasonlítottak mint hozzánk. Eszembe sem jutott, hogy ezek után a képek után
mások is érdeklődnek. Egy példány volt mindegyikből amit magamnak
tartogattam.
- Minek ez nektek? Nem vagytok rajta.
- Azért, hogy megtudjuk mutatni otthon, hogy kik ellen harcoltunk. A
végén mindet elkunyerálták tőlem. Nem baj gondoltam otthon van a film
csináltatok magamnak.
Hadnagyunk is több képet elkért tőlem folyamatosan a kinttartózkodásunk
alatt. Pedig néki komoly gépe volt, mellyel filmezni is lehetett. Sokat
fényképezett, de valami okból nem sikerültek a képei. Tudtam miért kér
állandóan képeket. A Magyar Futár nevű képeslap néhány kijutott példányában
felfedeztük az általam készített fényképeket. Félreérthetetlenül. Valami
összeköttetése volt otthon a lappal, és a megjelent képekért honoráriumot
kapott.
Végre eljött a várva várt nap! Megjöttek a leváltóink. Ilyen őszinte
örömmel, és szeretettel nem fogadtak még vendégeket mint mi fogadtuk őket.
- Csakhogy idevánszorogtatok végre. Ha mi is ilyen lassan vánszorgunk
soha sem értük volna el a Don-partot.
Régi ismerősök is jöttek akikkel egyszerre vonultunk be katonának.
Akadtak köztük rendes fiúk jó barátok. Többségben voltak azonban
különcködők, protekciósok, akiket annak idején kivettek a menetszázadból.
Legnagyobb öröm a káröröm. Ezeknek duplán örültünk. Kapták is a
megjegyzéseket kíméletlenül.
- Mi van, még is úgy döntöttél, hogy harcolni fogsz a hazáért?
- Te is összevesztél a keresztapáddal?
Legtöbb megjegyzést egy tizedes kapta. Annak idején nagyon biztos volt a
dolgában, jópofáskodásból nevetve mondta: A legjobbakat itthon hagyják
fajfenntartásra. Ezért a kijelentésért mindenki megutálta. Senki sem hagyja
ki a visszavágási lehetőséget.
- Mi van öregfiú? Csütörtököt mondott a dákód? Az hitted örökké te leszel
a vezérbika. Biztosan kinyomtak a fiatalabbak az öreg bika meg mehet a
vágóhídra. Legalább jól kiélted magadat, rádfér a pihenés. Jó helyre
cseppentél, itt kipihenheted magad nem fognak háborgatni a nők. Egészen
biztos lehetsz benne, mert az egész Don-parton még egy vénasszonyt sem
találsz.
Mint öreg frontharcosok nagymértékben lekezeltük az érkezőket. Rengeteg
tapasztalatot gyűjtöttünk a tízhónapos frontszolgálat alatt. A jelenlegi
halálos csend csak a régieknek tűnt csendnek. Az újaknak a szórványos
lövöldözés is túlságosan veszélyesnek hatott. Egy eldörrent lövés után a
régiek azonnal megmondták milyen fegyverből jött a lövés. Magyar puskából,
vagy orosz puskából. Orosz, vagy magyar gépfegyverből stb. Az aknavető vagy
tüzérségi lövedékek sivító hangjából tudtuk a várható becsapódás helyét. Nem
vágódtunk hasra feleslegesen.
A leváltás egészen másként zajlott le, mint ahogy elképzeltük.
Szórványosan érkeztek, több napon keresztül. Hol egyik hol másik körzetben
érkeztek a leváltók. Abból az óhajunkból nem lett semmi, hogy minket már
leváltottak indulhatunk hátra. Az új legénységnek begyakorlási lehetőséget
biztosítottak. Annyi előnyünk lett az egészből, hogy fele szolgálatot az
újjak adták, majd fokozatosan átvették az egész szolgálatot.
Érkezésükkel megelevenedett az élet, véget nem érő beszélgetések folytak
a katonák között. A régiek nem tudtak betelni az otthoni hírekkel, az újak a
frontélet titkaiban kívántak mennél mélyebben belelátni épségük megőrzésének
érdekében. Az időközben felgyülemlett témák akkora mennyiséget tettek ki,
hogy annak kimerítése egyszerűen lehetetlen. Összepakolt cuccal
türelmetlenül vártuk a hátra indulást. Már be vannak gyakorolva, mire várunk
még?
Nem árt felidézni a tisztek, altisztek hazafias érzelmekre irányuló
érvelését, és dicsekvését, az újak felé. Mi megtettük a magunkét a Don-
partig szorítottuk az ellenséget, és tartjuk állásainkat, melyet most
átadunk. Bízunk abban, hogy elért sikereinket megőrizni és gyarapítani
fogják a magyar hadsereg hagyományaihoz méltó módon.
Meg van tehát a nagy önbizalom, melyet az elért eredmények is igazolnak.
A leváltókból sem hiányzik az önbizalom. Még abba a hiedelemben vannak,
melyekkel minket is elindítottak. Gyors előléptetés kitüntetés reményében
bízva. Még azt is hozzáteszik, ha visszajövünk leváltani őket, ne itt hanem
vagy a Volga vagy az Ural mellett keressük őket.
A szokott baráti körben megbeszéljük a Vezérkari álláspontot.
- Hogy bevannak ezek sózva, még nem tudják, hogy nem lehet a drága
lőszerrel csak úgy visszalövöldözni. Hogy fognak csodálkozni mikor ott a
cél, és nem kapnak engedélyt a lövésre.
- Majd megszokják ők is!
Legalább annyi szájhős van közöttük mint nálunk az indulásnál.
Természetesen a tisztek, és altisztek között. A legénységnél ritka madár a
hősködő típus. Az altisztek is akkor eresztik el a legharciasabb dumát mikor
a tisztek is hallják. Igyekeznek gyűjteni a jópontokat az előléptetéshez.
Ugyan azt fogják csinálni mint a mi szájhőseink, néhány meleg napon belül
valami könnyű sebesülést kapnak, és haza viszik őket. Csak a legénységnél
vizsgálgatják olyan szigorúan nem öncsonkítás történt-e.
A december 28-ára kitűzött hátraindulásból semmi sem lett. Az újévet
együtt töltöttük a leváltókkal. Kivételesen pezsgőt is kaptunk, és az
ellátásunk is érezhetően javult. Leváltóink vezetősége még nem merte
csonkítani a fejadagokat. A régiek meg féltek, hogy kiderül eddigi
tevékenységük, nehogy valami ambíciós tiszt miatt fény derüljön
manipulációjaikra. A csendes fronton nem hivatkozhattak arra, hogy az
utánpótlást szétbombázták. A véget nem érő megbeszélések folytatódtak.
Mindenki más eseményen ment keresztül, és más szemmel látja a dolgokat.
Ugyan azt a harci eseményt minden egyes résztvevő másképpen mesél el.
Lényegében mindegyik a valóságot mondja a saját harcálláspontja szerinti
látószögből.
Parázs viták alakulnak ki. Egy csicskás akit a kártyaszenvedélye mindég
hozzánk sodort, a vitákban mint mindentudó szakértő nagyképűen magyarázta a
lejátszódott eseményeket. Tulajdonképpen soha semmiben nem vett részt, csak
a tisztjének gyűjtötte a híreket. Mi nagyon jól ismertük, és tartottuk a
szánkat előtte. Feleslegesen nem érdemes kihívni a sorsot magunk ellen.
Látogatóban nálunk volt egy szobatársunk földije, egy puskásoknál
szolgáló tizedes.
- Maga milyen alakulatnál van?
- Én a főhadnagyúr legénye vagyok.
- Na igen gondolhattam volna, honnan tud maga mindent jobban a
többieknél. Akkor maga nem szarik be egykönnyen, mert mindig van fényesíteni
való csizma meg mosnivaló szennyes. Teríteni az ebédhez vagy vacsorához a
bunkerban is lehet a tiszturaknak, ha az orosz tüzéreknek kedve szottyan pár
órás tüzelésre.
Előbb elfojtottan, majd teljes erővel kitör a röhögés. A csicskás
motyogott valamit, de a hangos nevetéstől senki sem értette, majd
kivörösödött fejjel sürgősen távozott.
- Na végre megmondta valaki ennek a kutyamosónak az igazat. Ez akkora
hőssé vált a mosókonyhában, mintha a rohamszakaszban töltött volna tíz
hónapot.
- Tudod pajtás - mondja a tizedes földije - ez a csicskás a többivel
együtt ide jár kártyázni. Mindent beköp amit csak észrevesz, sőt még kitalál
hozzá ami eszébe jut. Hogy kártyázhasson mindig újabb híreket kell mondania
a legénység hangulatáról stb. Ezért engedik el. Mi elnyerjük a pénzét és
hagyjuk dumálni. Láthatod mekkora hőssé nőtte ki magát. Most csak az egyik
oldalát mutatta be. Nem hinnél a szemednek mikor a főhadnagy előtt áll.
Olyan csodálattal néz rá mint az istenre, kissé meggörnyedve meghunyászkodva
a szemében egy kutya hűségével minden parancsra ugrásra készen.
Megtestesítve a szolgalélek mintapéldányát, az mellett rajongásig imádja
gazdáját. Neked nincs mitől tartanod, megmondhattad a magadét. Messze vagy
attól, hogy utánad nyúljanak, nem is tudhatja honnan jöttél.
- Remélem ti sem tudjátok?
- Mi? Fogalmunk sincs róla.
- Akkor minden a legnagyobb rendben, a csicskás meg tehet nekem egy
szívességet.