''LÓHÚS
A hideg és hóesés miatt pusztultak a magyar lovak. A hullákat másnapra
csontig lefaragták. Sok orosz ló volt a katonák birtokában. Egyes szakaszok
az előnyomulás alatt lovat és kis orosz kocsit szereztek, és a
felszerelésüket arra pakolták. Mikor kiértünk a Don-partra megtartották.
Gondozni nem kellett, legeltek maguktól gyönyörű füves rétek, és
gabonatáblák között válogathattak. Inni csoportosan jártak a patakra. Szépen
kigömbölyödtek, munkára senki nem fogta őket. Kiérkezésünk után is
megtartották, jól jön ez még ha nem lesz kaja.
- Micsoda? inkább éhen döglök minthogy lovat egyek - mondták sokan. Az
igaz, hogy Magyarországon kevesen ettek lóhúst, de hová lettek már azok az
idők? Nem lehetett már egyetlen sétálgató lovat látni. Akik soká
halasztották a lakomát kereshették a lovukat, szőrén szálán eltűnt. Egyre
többen emlegették milyen jó a lóhús saját zsírjában sülve. Kaptak kóstolót
az aknavetőktől, hogy az milyen finom volt. Milyen hülye voltam, hogy otthon
nem ettem meg minden nap húst ehettem volna, nálunk az olyan olcsó.
Nagyot változtak az ízlések. Egyre gyakrabban mondták, vágjuk már le,
hetekig milyen jól élnénk. Már egyáltalán nem húzódoztunk a ló hústól, de a
Villám kettőnké volt Ernővel. Az éjjeli őrséget a Villám adta. Megbízhatóbb
őrt nem lehet elképzelni sem. Egyébként is sokszor lovagolunk rajta csak úgy
szőrén, és nagyon megszerettük. Kajánk most van, csomagokat kaptunk. Nekem
egy szabadságról visszatérő barátom csomagot sok fényképet, és két karórát
hozott. Mindjárt javult a helyzetem. Egy karórát eladtam tíz db. egy kg-os
húskonzervért a dögészeknek. Ez magába legalább két hétre mentesít a nagyobb
koplalástól. A fényképekből pénzes utalványok, az utalványokból kenyér lett
a csicskásoktól. Egyenlőre nem vágunk lovat majd karácsony előtt ha még itt
leszünk.
A harci tevékenység csendesebb volt a megszokottnál. A vonalvizsgáló
járőrök egész nap kártyáztak, viccelődtek. Most nem cseréltek volna velünk.
Nekünk a telefon központban, és a rádió mellett zűrös vagy nyugodt
körülmények között egyformán napi tizenkét óra szolgálatot kellett adni. Az
előretolt figyelőállásokat óránként ellenőrizni nem történt-e valami
rendkívüli esemény. Ha valamelyik állomáson nem vették fel a telefont a
mellettük legközelebb esőket fokozottabb figyelemre felhívni a
veszélyhelyzetre. Legtöbb esetben csak elaludtak. Mentességre volt bőven
magyarázat. Gyanús mozgást észleltek, és az vizsgálták. Itt elaludni? - hogy
képzelünk ilyet. Néhány figyelő mégis eltűnt egyetlen puskalövés nélkül
nyomtalanul.