''FEGYVER NÉLKÜL
Újra komoly hírek terjednek el a leváltásról. Karácsonyra mindannyian
otthon leszünk, ez már olyan biztos mint a beton ez volt a jelszó. Ebben már
senki sem kételkedett. Tömegével kaptuk a biztos híreket. Saját levelező
partnereim közül is többen dátum szerint megírták mikor indultak Komáromból,
Léváról. Budapestről szerelvények a leváltásunkra. A szabadságról
visszatérők mind boldogan újságolták folyamatban van a leváltás. Rengeteg
szerelvény van úton, saját szemükkel látták. Az elsők már meg is érkeztek, a
hátunk mögött vannak. Előbb harctéri kiképzést kapnak, majd gyakorlatozás
közben jönnek a Don-partra. Nem értettük minek kell ide gyakorlatoztatni
őket. Főleg fegyver nélkül, mert a hírekből tudtuk csak a biztosító
egységnek van fegyverük a többi fegyver nélkül jön. Ezen kicsit
elcsodálkoztunk. Nincs annyi fegyver, hogy nekünk is jutott volna? És ha
támadás éri őket? Mit csinálnak, lelapulnak a földre és várják hogy
megvédjék őket?
Ugyan ez velünk is előfordulhat utazunk hazafelé és megtámadják a
vonatot. Ott állunk mint a birkák védtelenül, néhány puskával akarnak
megvédeni? Nevetséges az egész, de szomorú valóság. Napokig vitázunk a
kényes témáról. Beleszólásunk ugyan semmi sincs, de minek akkor az a sok
okos ha ennél jobb megoldást nem tudnak kitalálni. Katonákat hadszíntérre
küldeni fegyver nélkül. Ez a magyar kincstári ész. Most képzeljétek akinek
sikerült kihúzni tíz hónapot az első vonalban és életben maradt most békésen
felülünk a vonatra fegyver nélkül és nyugodtan lövöldözhetnek ránk akár a
nyulakra.
- Nem tudjátok a lényeget, csak össze-vissza dumáltok minden marhaságot -
mondja Balog szkv.
- Miért tudsz valami újat?
- Hát persze.
Érdeklődve körülálljuk. Megpödri bajszát s a halálos csendben nagy
komolyan kezdi.
- Először is, minden vagonra nagy betűkkel ki lesz írva: nem ér a nevem.
Tovább nem tudta folytatni mert kitört a röhögés.
- Ennyi ésszel hogyan lehetséges, hogy még mindég csak szakaszvezető? -
kapta azonnal a gúnyos megjegyzéseket, a csalódott hallgatóságtól.
- Mit sajnáltok azon a puskán? Alig várom hogy a kezébe nyomhassam
valakinek, és indulhassak hazafelé. Még mindig jobb a hazatartó vonaton ülni
fegyver nélkül, mint az első vonalba fegyverrel.
Ezzel a szavakkal nagyon rátapintott a valóságra, mert a széles Don-
parton nem akadt volna egyetlen lélek ki nem adta volna át szívesen a
fegyverét a leváltónak.
- Jól beugrasztotta a népet a Balog - mondom Ernő barátomnak. - Nagyon
sikerült neki. Én is kíváncsi voltam, olyan komolyan adta elő. Mit tudhat
meg nálunk előbb. Akár hogy próbál dörzsölődni a hadnagyhoz a Molnár
őrmestertől labdába sem tud rúgni.
Ez az este mindenképpen jól telt el. Kecskénket levágtuk, és a pörköltből
megkínáltuk lakótársainkat. Tejet már nem adott, mi meg túlságosan éhesek
voltunk. Ezért oldódtak meg a nyelvek a szokásosnál jobban. Ha nem korognak
a gyomrok mindjárt más a hangulata az egész társaságnak. A kecske őrzését,
és ellátását sem tudtuk biztosítani, sokszor kifejték előlünk. Attól is
tartottunk hogy ellopják. Inkább mi esszük meg míg nem késő.