''A KENDERES
Újabb sikeres vállalkozásokat hajtottak végre a magyarok. Egyszer három
hadifoglyot hoztak át géppuska fészekből, géppuskával együtt. Majd két
hadifoglyot fegyver nélkül. A mocsaras áthatolhatatlan területnek tartott
több km hosszan elnyúló eltévedt oroszokat is fogtak el hatot egyenként.
Kihallgatásuk során elmondták, hogy az általunk kenderesnek nevezett
mocsaras részen vannak oroszok a mi oldalunkon.
Bár ne mondták volna. Újabb támadást dolgoztak ki a zlj. irodán. Sötétbe
átfésüljük a kenderest és elfogjuk az ideát lévő oroszokat. Könnyű
feladatnak ígérkezett. Átjöttek a muszkák, nem kell csónakba rakni őket,
dörzsölték tenyerüket a tisztek.
Új alezredesünk rádiós beszámolót kívánt a helyszínről. Mint valami
futballmeccsről. Minden eseményről tudni akart.
Alkonyat előtt, ötszáz körüli létszámmal megközelítettük a kenderest.
Kétszáz méter hosszan, nyílt terepen kellett áthaladni, mely ellenség által
aknavetőkkel belőtt terület. Kézigránátot mindenki annyit vett magához
amennyit akart egy odakészített ládából. Ez is ritkán fordult elő.
Futásban egyszerre indulva akartunk átjutni a nyílt terepen. Azonnal
észrevettek. Hullottak is az aknák mint a jégeső. Szerencsére csak minden
hetedik nyolcadik robbant fel, különben kevesen jutunk el a kendres szélére.
Oda ugyanis már nem lőhetnek, mert saját embereik is ott vannak. A 35 kg-os
rádióval az utolsók között értünk át. Kevés veszteséggel. A sebesültekért az
erős tűz miatt senki sem mehetett. Azok ott is maradtak sötétedésig. Hogy az
aknavető tűzet lekössék aknavetőkkel vagy tüzérséggel arról szó sem volt.
Drága a tüzérségi lőszer.
Ahogy áttérünk a bozótos szélére megszűnt az aknavetők tüze. Felvettük a
rádió összeköttetést. Adásunk nagyon halk, telepről generátort kell
használni. A generátor kurblizása viszont nagyon hangos. Hadnagyunk
beszámol:
- Átértünk csatárláncban fejlődve megindulunk.
Az emberek eltűnnek a bokrok és a két méternél magasabb kenderben. Erősen
sötétedik. Mi lesz ebből a marhaságból? Vagy 10 m-re megyünk a csatárlánc
után. Mögöttünk Hermándi százados vigyáz le ne maradjon valaki. Megtehettünk
400 métert. Már a csatárlánc mögött vagyunk, közvetlenül így is alig látjuk
őket. Halálos csend és vak sötét. Az égen egyetlen csillag sincs. Az
előttünk járókat csak halljuk. A magas kenderben vakon tapogatózva hangok
után megyünk.
Hadnagyunk összeköttetést kér. Letesszük a rádiót ledöntsük a
növényzetet. Kisebb mélyedést tapogatunk ki annak szélére állítjuk a rádiót.
Percekig tart mire sikerül a vak sötétben bedugaszolni az antennát és
egyebeket. Egymás kezét tapogatva adom át a kagylót és mikrofont. Indul a
generátor a búgásra vadul lőnek a hang iránya felé. Nem csal a fülem orosz
puskák és géppisztolyok. A hadnagy alázatosan jelenti:
- Előrejutottunk 1 km-re esemény nélkül.
- Akkor mi ez a lövöldözés?
- Alázatosan jelentem most kezdődött a generátor hangja miatt minket
lőnek - magyarázkodik.
Hermándi százados hangja a sötétből:
- Mit csinál maga marha, megszűnt az összeköttetés?
Már mindenfelől ránk lőnek. A nyomjelzős lövedékek fütyülnek a fejünk
fölött, tapadunk a mélyedés fenekére. Ha véletlenül nem itt álltunk volna
meg cafatokká lőnek minket. Magyar puskák is megszólalnak. Mindkét oldalról
a torkolattüzek iránya a célpont. A fegyverek hangjából biztosan
megállapítható az oroszok legalább annyian vannak mint mi ötszáz körül. Egy
magyar puskalövés torkolattüzére fél tárat rá eresztenek a dobtáras
géppisztolyokból. Méghozzá több irányból. A találati esély száz az egyhez az
oroszok javára. Minden túlzás nélkül.
A kézigránátok dobálásában jobb a helyzet. Az orosz nyeles kézigránát
hatása sokkal nagyobb. Még a legkisebb tojásgránáté is. Itt a sötétbe az a
hátránya hogy eldobás után szikrázik. A szikrázásból megállapítható honnan
dobták. A magyar Vécsei kézigránát hatása csekély, de nem szikrázik mint a
csillagszóró. Eldobója rejtve marad, nem tudni honnan jött. Ez változtatott
a helyzeten, az oroszok sem mertek annyit lőni, mert a torkolat tüzek
irányában repültek a kézigránátok. Óriási káosz támadt. A vak sötétben, két
méternél nagyobb növényzetben össze keveredtek az emberek. Tájékozódni nem
lehetett. A fekete égbolton egyetlen csillag nem látszott. Senki sem
tudhatta ki van mellette néhány méterre. Azt sem merre lehetne kijutni a
veszélyes helyzetből.
A hirtelen kirobbant eszeveszett csatazaj megszűnt. Mindenki megállt ahol
volt és csendben várakozott. Ha feléje tartó mozgást észlelt tüzelt.
Sejtelme sem lehetett ellenség vagy barát közeledik. Ebben a helyzetben
mindenki csak magát védte. Előbb lőni! Ez az életben maradás egyetlen
reménye.
Ahogy megszűnt a generátor hangja nem felénk tüzeltek kiestünk a központi
célból. Hadnagyunk azonnal eltűnt Hermándi hangja irányában. Később tudtam
meg Hermándi egy telefon drótot húzatott Ernő barátommal menetünk irányában,
hogy visszafelé el ne tévedjen. Ketten mint akik jól végezték dolgukat a
drótot fogva vissza sétáltak kiindulási pontunkra, majd a zlj. irodára
beszámolót tartani. Tapogatózva össze pakoltuk a rádiót.
- Mit csináljunk? - kérdezi Vida.
- Megyünk utánunk, de sürgősen. Hátunkon a rádióval megyünk talán jó
irányba. Fütyülnek körülöttünk a golyók. Vida elesik.
- Jaj, eltaláltak!
Leülök mellé: - Hol?
- A combomon.
Elveszem a sebkötöző csomagját, jó szorosan bekötöm.
- Tudsz menni?
- Megpróbálom.
Tudott.
- A generátort itt hagyjuk?
- Nem, azt is viszem. - Feladom a hátára.
- Indulj, megyek utánad.
Hátamra veszem a rádiót, indulok utána. Alig néhány lépés után talán 5 m-
ről villanás dörrenés. Tompa ütést éreztem a fejemen. Azonnal hasra
vágódtam. Fülem csengett a közeli lövéstől. Semmit nem hallottam. Szemem el
káprázott a villanó fénytől. Eltaláltak. A rádió mögé bújva pisztolyom a
lövés irányában tartva fekszek. Gondolataim tiszták. Úgy érzem az orromtól
lefelé nincs fejem. Akkor pedig elvérzek. De előbb kilövöm az összes
töltényem, és a három kézigránátom eldobom a lövés irányába.
Lassan nyúlok az állam irányába, hogy később tudjam meg a valóságot.
Kezemre langyos vér csurdogál, hirtelen oda kapok. Megvan! Végig tapintom az
egész államat. Nem hiányzik. Olyan mintha egy darab fát vagy követ fognák,
de meg van egészben. Végtelen öröm tölt el még élek és élhetek!
Fantasztikusan sok gondolat fut át pillanatok alatt az agyamon. Barátom
akit bekötöztem nem jön a segítségemre. Hozzátartozók, szerelmek, akiknek
viszontlátásáról néhány pillanattal előbb végleg lemondtam. Minden tovább
mehet zavartalanul, ebben már egy pillanatig sem kételkedtem. Míg ezek a
gondolatok átvillantak agyamon, máris az egyetlen helyes terv kivitelezésén
dolgoztam, melyek közben szintén megszülettek. Egy kézigránát tetejét félig
kicsavartam. Magas ívben aknavető pálya szerű ívben a cél irányában dobtam.
Fülem befogtam szemem. Így is észleltem a dörrenést és villanást. Ezek most
nem engem tettek percekre süketté és vakká. Azonban felugrottam és ellenkező
irányban elfutottam, vagy ötven métert. Hasra vágódtam majd tovább kúsztam a
legnagyobb csendben, ha valaki észrevett volna nehogy oda eresszen egy
sorozatot. Sűrű bozótban megbújva elővettem sebkötöző csomagom és bekötöztem
magam. Milyen szerencse, hogy a barátom saját csomagjával kötöztem, nem az
enyémmel. Most itt állnék kötszer nélkül.
Államat még mindig nem érzem, hangot sem tudok adni. Kezem tiszta vér,
kötésem világít a sötétben. Így nem mehetek, mert az első ember akivel
találkozok észreveszi a mozgó fehér foltot, és belém lő. Különben sem tudom
merre kéne menni. Véres kezemmel bekentem a fehér kötést, hogy ne világítson
annyira, majd földet kentem rá. Így már tűrhető, de meg kell várni míg
derengeni kezd nehogy rossz irányban induljak. A vérveszteségtől
elájulhattam, mert arra ébredek, hogy erősen lövöldöznek.
Már derengett. Az összekeveredett katonák kezdtek tájékozódni és vissza
húzódni biztonságosabb helyre. Az észlelt zajra ismét tüzeltek. A legnagyobb
csendben kúszva indultam vissza a kiindulási pont felé. Ez a kis derengő
fény elegendő a biztos irány tartásához.
Úgy gondolom a káoszból kiértem, felállva lopakodok. Egy alakot látok
egyhelyben mozog. Megközelítem, magyar egyenruhája van.
- Mit csinálsz itt? - kérdezem
- Felcsavarom a vezetéket - feleli. Hangjáról felismerem.
- Te vagy az Ernő?
- Ki lenne. - Nem ismeri meg a hangom. Nem csoda én sem ismerek a saját
hangomra. Kicsit dadogok és nem forog rendesen a nyelvem. A számat sem tudom
rendesen kinyitni.
Megörülünk egymásnak.
- Mi történt veled?
El dadogom mi történt: - Otthagytam a rádiót. Örülök, hogy eltudtam
jönni.
Közben feltekeri a kábelt és mondja:
- Ez mellett jöttek vissza a Hermándi meg a Wahe.
- Szépen otthagytak bennünket a szarban - mondom.
- Mindenkit otthagytak - feleli. Még az este visszamentek a zlj. irodára.
Halkan beszélgetve ballagunk visszafelé. Hátra nézve észre veszem jönnek
utánunk.
- Várjuk meg kik jönnek mögöttünk!
Megállunk. Két alak közeledik. Hátukon valami nehéz nagy csomagot
cipelnek. Orruk majd a földet éri úgy meghajolnak. Mikor közelebb érnek
akkor látjuk oroszok.
- Hore ruki - hangzik a felszólítás Ernőtől. Csodálkozva néznek. Azt
hitték viccel velük valaki. Még jobban meglepődnek mikor látják nem viccről
van szó, két magyar katona áll előttük rájuk tartott pisztollyal. Később
elmondták. Éthordóban meleg ételt kenyeret hoztak a katonáiknak. Tizen
jöttek, ők kicsit lemaradtak. Valahol keresztezték egymást útjaink és ők
miutánunk jöttek tévedésből, nem a saját egységük után. Az eset fordítva is
megtörténhetett volna. Ennyi múlik a véletlenen.
Az ellátásuk minden esetre sokkal jobb mint a miénk. Magyar katona nem
élte meg, hogy hőtárolós tartályban meleg ételt vigyenek neki az őrhelyére
az első vonalba. A meleg ételeken kívül egy vászon zsákban teát egy másikban
cukrot és kétszersült kenyeret. A cukrot gyerekkorunkban divatos kandi
cukornak nevezett darabos kristályos. A teát és cukrot elvettük tőlük, abból
nagy hiányunk van. Teát otthon ittunk utoljára.
A foglyok egymáshoz viszonyítva furcsán néztek ki, egyik magas sovány a
másik alacsony kövér. Idősebb korosztályból valók, fegyverük nem volt. Nem
is tudták volna cipelni a sok teher miatt.
Nem állna rosszul az ellátással az oroszok, ha ilyen nagy cirkuszban
meleg ételt küldenek a katonáknak a túlsó oldalról. Ha nálunk az első
vonalban harcok folynak, vagy erős a tüzérségi tűz két napig sem visznek
élelmet a mi oldalunkra. Ha át kellene vinni a Donon akkor meg éhen
halhatnának.
Ez az akció is kudarcba fulladt. A két foglyon kívül más eredménye nem
volt. A veszteség annál több. Már az aknatűznél nyolc halott. Nagy részüket
meglehetett volna menteni, de az erős tűzben nem mentek segítségükre.
Sötétedésig mind elvéreztek. Sebesült vagy harminc.
A legszerencsésebb sebesülésem nekem volt. Az álamon ment át a golyó
csont érintés nélkül. Talán öt milliméteren múlt az életem. Már előfordult
hasonlóan szerencsés sebesülés. Egy katonának futás közben az orrnyergén
ment át a golyó milliméterekkel a két szeme
előtt. Aki tehette megcsodálta és gratulált a
nagy szerencséhez. Én is megcsodáltam, és
gratuláltam neki. Most az én sebesülésem nézik
fejcsóválva.
Eltűntek legalább ötvenen. Pár nap elteltével
előkerültek néhányan, a többieknek végleg nyoma
veszett. Keresésükre semmi intézkedés nem
történt.