''SEBESÜLTEK
A súlyos sebesültek látványa iszonyú! Az önkívületben lévők jajgatása
időnként minden más hangot elnyom. Váratlanul artikulátlan hangon
felüvöltenek, majd csendesen fekszenek.
Akik tudatuknál vannak vízért könyörögnének, utolsó üzenetet küldenének,
de nincs kivel. Barátaik megtették amit tenni lehet. Feltették a kocsira,
hogy orvoshoz kerüljön. Itt azonban egy a sok ismeretlen súlyos sebesültek
között. Nincs aki egy pohár vizet adna, nincs akivel utolsót üzenhetne,
nincs aki egy pillantást vetne rá. Nyomorultan magára hagyottan lassan kell
elvéreznie.
Látja amint a halottakat hasábfaként dobálják a kocsira. Csendes fektében
lábánál megrángatták, él-e még. Fájdalmában feljajdul. Ebből a rakományból
talán még kimarad. Gondolatai kristály tiszták agyán villámgyorsan átfut
egész élete. Becsaptak kijátszottak most várják, hogy elvérezzek. Most kell
mindenre ráébrednem, mikor már késő!
Fel akar ülni hogy bele kiáltson a világban. Szilánk ütötte oldala nem
engedi. Fektében kiáltja:
- Gyilkosok, hóhérok, banditák! Miért nem segítetek. - Sokszor elhangzik
a kiáltás, egyre gyengülő hangon, melyet a halál hörgés vált fel
végérvényesen.
Ha az életben maradásnak minden reménye elveszett a fájdalmas kínok
között vergődők nyelve nem tűr semmi korlátozást. Gyakran ilyen és hasonló
szavakkal fejezik ki utolsó mondanivalójukat a világ felé. Úgy sem figyel
oda senki. A dögészek különbeket is hallottak, megszokták.
Két tiszt is van a sebesültek között. Répás főhadnagy, akit ha nem is
szeretnek, de legalább nem utálnak. A környéken senki más tisztről nem
lehetne ezt elmondani.
A másik egy zászlós. Valódi nevét kevesen ismerik. Félkegyelmes nevén
ismerik. Abból az okból ragadt rá, mert ő oktatta az előjáróink rangját és
helyes titulusát. Aki eltévesztett egy kegyelmes megszólítást a
méltóságossal, attól vasszigorral megvonta a kimenőt vagy laktanyafogságot
kapott. Szerinte minden honvédnek álmából felkelve is fújni kell előjáróinak
névsorát. A mieink így hangzott:
Legfelsőbb hadurunk: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó úr őfő
méltósága.
Honvédelmi miniszter: Vitéz Barta Károly Táborszernagy Úr Őrnagy
méltősága.
Hadseregparancsnok: Vitéz Jány Gusztáv úr Altábornagy Őnagy méltósága.
A honvédség vezérkari főnöke: Werth Henrik Galogsági Tábornok Úr
Őnagyméltósága.
Hadtestparancsnok: Schweitzer István Altábornagy Úr Őnagysága, a hatodik
hadtest parancsnoka.
Dandárparancsnok: Bántai Alfréd Tábornok Úr Őméltósága.
Ezredparancsnok: Vitéz Sziklay György ezredes úr, ezredes parancsnok.
Laktanyaparancsnok: Marosfalvi Béla alezredes úr, II. zlj. parancsnok.
Alosztályparancsnok: Házos Győző Főhadnagy úr. Sós Lajos Hadnagy úr III.
zlj.
Távbeszélő Parancsnok. Mohai István Zászlós úr
Távbeszélő szakasz kiképző parancsnok. Rác István Őrmester úr
Távbeszélő szakasz zlj. szolgálat vezető. Bujtás János szakasz vezető
III. zlj. Makai József szolgálat vezető
III. zlj. Gulyás László őrvezető.
Ezek voltak a legfontosabbak, amit álmunkból felkelve hiba nélkül fújni
kellett. Mindenkiben bele akarta verni ezt a tudományt. Nem csoda ha
közutálatnak örvendett.
A főhadnagy sértetlen volt légnyomást kapott. Önkívületében csak
nyöszörgött. A zászlós combján sérült, kötésén átütött a vér. Soron kívül
ellátást kaptak. A meggondolatlan támadás több mint háromszáz fős
veszteséget okozott csak a tőlünk kölcsönzött emberekből. A visszatértek
szerint több ezren maradtak a doboldalon.
Négyszemközt elbeszélték, egy meredek dobra kellett volna felérni,
legalább négyszáz méter hosszan. A dobtetőről beépített gépfegyver
állásokból tetszés szerint lekaszálták őket. Akár az egész magyar hadsereget
lekaszálták volna. Tiszta emberpocsékolás volt az egész.
Az állandó erős tüzérségi tüzet takarékosság miatt elspórolták, az ember
élettel nem takarékoskodnak. Ráadásul vagy három napig az egész vonal
hosszában erős tüzérségi tüzet zúdítottak ránk. Újabb veszteségeket okozva.
A mi oldalunkról szokás szerint mindössze egynéhány lövéssel válaszoltak.
Sokan töltötték idejüket a bunkerokban. Főleg a tisztek közül. Még az
ebédjüket is a bunkerba vitették.
A telefonvonalakat nem győztük javítani állandóan szétlőtték. A
vonalvizsgáló járőrök állandóan kint voltak. Most nagyon rájuk járt a rúd.
Mérgelődve mondják:
- Miért nem lőnek a mieink is.
- Tudjátok milyen drága a tüzérségi lőszer.
- Tudjuk, de ha spórolni akarnak menjünk haza a francba. Akkor spórolnak
a legtöbbet.
- Mi is azt mondjuk, de próbáljátok a tökfejeknek megmagyarázni. Biztosan
örülnének a jó tippnek maguktól sosem jutna eszükben.
- Ránk azért ne hivatkozzatok.
- Könnyen beszéltek innen a bunkerból - csap a levegőbe lemondóan.
- Csak nem cserélnél velünk?
- Most igen!
- Cserél inkább a Jány Gusztávval, jobban jársz. Talán még a hazamenést
is elintézheted.
- Inkább egy otthonival cserélnék, aki fel van mentve a katonaságtól. -
Vágja be mérgesen az ajtót.
Lassan elmúlnak a zűrös napok, alábbhagy a csatazaj. A túloldalról
esténként megszólalnak a hangszórók. Magyar foglyok, névszerint, egységeik
pontos megnevezésével jelentkeznek. Üzennek az itteni bajtársaknak.
- Gyertek át nem bántanak senkit jól bánnak velünk.
Az eredménytelenül végződött hídfőállás megtámadása után otthagyott
sebesültek közül az oroszok sokat megmentettek. Átvitték őket orvosi
ellátást kaptak és most beszámolót tartanak.
- A magyarok sebesülten otthagytak bennünket. Az oroszok beköltöztek és
meggyógyítanak. Semmi jót nem várhattok a tisztektől, gyertek át míg nem
késő.
Ez már nem volt üres propaganda. A volt társak felismerték a beszélők
hangját, akiket már rég halottnak hittek.
Az előretolt figyelőállásból nem volt semmi kezdeményezés. Ez volt a
legésszerűbb, mert minden lövésre száz volt a felelet. Csendes este volt,
összejöttek a kártyások. Három dögész is eljött. Nem állhattuk meg hogy
letoljuk őket.
- Piszokul bántok a sebesültekkel. Főleg a dokitok, hagyja elvérezni az
embereket. Múltkor rendesen megkapta a magáét, gyilkos meg hóhér. Meg is
érdemelte.
- Az is valami? Hallottátok volna a többit. Elátkozták már annak a jó
édes anyjától kezdve az egész rokonságát ezerszer. A mieinkkel együtt. Nem
lehet ezt másképpen csinálni, mikor tömegesen érkeznek a sebesültek. Ha egy
súlyosabb sebesülttel elbabrál fél órát, addig tíz könnyű sebesült elvérzik.
Nem lehet ezt megérteni?
- Van valami a dologban. De ha te vagy súlyos sebesült, akivel már nem
érdemes foglalkozni! Nem hiszem, hogy megértenéd, pont rád nincs idejük.
- Nem is értik, azért szidnak mindent, amit csak el lehet képzelni.
- Ha mindenki egyszerre tíz percig úgy gondolkodna, mint a súlyos
sebesültek, mi lenne itt? Rá sem merek gondolni.
- Kevés az orvos, meg mi is kevesen vagyunk. Ilyen esetekben tízszer
ennyien is kevesen volnánk.
- Volna éppen megoldás - mondja az egyik dögész. - Már mondtuk a dokinak.
Van a munkaszolgálatosok közt több mint húsz orvos. Lövészárkot ásnak meg
bunkert. Ilyenkor besegíthetnének.
- Zsidót nem engednek ide a tisztek.
- A tisztekkel annyit foglalkozik az orvos amennyit kell, a többi meg nem
érdekes. Magyarul mondva, ha tisztről van szó, az miatt elvérezhet tíz
könnyű sebesült.
- Sajnos így van. Ugyan azt csináljuk mi is mint a többi katona,
parancsot teljesítünk.
Pedig mennyi embert meglehetne menteni az úgynevezett hősi haláltól.
Gőgös fölényeskedéssel nem engedélyezik. Ők nincsenek rászorulva. Hogy
hányan kerülnek a napi veszteséglistára, az egyszerű papírmunka. Háború van
a veszteségek az ő emberfeletti munkájukat, helyállásukat bizonyítják.
Mindig kapnak annyi feltöltést amivel újra felelőtlen akcióba kezdhetnek.
Később gyakran elbeszélgettünk avval a dögésszel. Különös ember, nemrégen
került ide feltöltésként. Valami vallásos szekta tagja, aki nem fog
fegyvert. Hallottunk már ilyenekről, de azok nem kerültek a legénység közé.
Már előbb lecsukták őket. Filozófus lélek elgondolkodásra késztető
tényállásokat fejteget.
Elmélkedése szerint az ember az egyetlen élőlény aki minden elképzelhető
eszközzel írtja egymást. Akár vallási vagy ideológiai szempontból rá lehet
nevelni, hogy a tőle eltérő elméletű rendszerek ellen életre-halálra harcba
menjen. Ahány ország annyi saját maga alkotta rendszer és vallás. Mind a
sajátját vallja az egyetlen igazinak. Annyiféle igazság nyilván nem
létezhet. A vallási háborúk általában véget értek, iszonyatos
kegyetlenkedésekkel. A föld különböző részein más és más vallások
stabilizálódtak. A politikai rendszerek háborúja jelenleg folyik.
Jelenünkben megmosolyogjuk a vallási háborúkat. Tőlünk imádja mindenki akár
az istent akár a Buddhát vagy a prófétát. A maga idejében azonban elég volt
ha ráfogták isten tagadó máris nyilvános máglyán égetéssel büntették. A
politikai rendszerek háborújában elvi alapon ugyan úgy irtsák egymást az
emberek mint rég. Az államhatalom minden tagját bele kényszeríti a kívánt
magatartásra, minden eszközzel. Régen az isten tagadásért máglya, most
hazaárulásért golyó, vagy kötél. Nálunk a Horthy-rendszer által létrehozott
felső tízezer képviseli a hatalmat. A nép pedig az uralkodó osztály kénye-
kedvének kiszolgáltatottja. A legcsekélyebb ellenvéleményt brutális
kegyetlenséggel elnyomják a karhatalom emberei. Jelen pillanatban, győzelmi
reményeik biztos tudatában sem adják meg a harcoló alakulatoknak még a
megfelelő élelmezést sem. Mi itt várjuk a leváltást fegyverrel a kézben.
Pedig sokan átmehetnénk az oroszokhoz. Nem tudjuk azonban biztosan jobb
volna a túloldalon? Nevelésünkből eredően szűklátókörűek vagyunk. Ezért
kellő ismeretek nélkül leghelyesebbnek azt a magatartást tartom, ha nem
fogok fegyvert és nem ölök embert.
Ezt a nézetet majdnem olyan szigorúan büntetik mint az ellentétes
politikai elveket. A Horthy-rendszer hazafias kötelesség címén minden
honvédet eskü alatt kötelez az adott parancs gondolkodás nélküli
végrehajtására, akár az élete árán is. Természetes, hogy evvel a nézettel a
legénység nem ért egyet, mert a parancsot kiadó tisztek a biztos fedezékből
nézik végig a legénység értelmetlen pusztulását. Kitüntetés és előléptetés
érdekében végrehajthatatlan célokért. A legénység összeszorított foggal,
fegyelmezetten engedelmeskedik. Menet közben kiderül a parancs elérhetetlen,
nincs azonban támadás lefújás. A támadásra küldötteknek ott kell pusztulni,
ez az egyetlen elfogadható magatartás.
A csődben jutott támadás értelmetlenségéről a túlélők csak baráti körben
bizalmasan mertek beszélni. Csak az elvérzésre kifektetett sebesültek nyelve
oldódik meg. Vak engedelmességükért megkapták a jutalmat. Kínok közt
fetrengve szidják halálba küldőiket. Őket már nem lehet hadbíróság elé
állítani. Azért mondtam, ha tíz percig mindenki úgy gondolkodna mint a
súlyos sebesültek véget érne itt a háború.
A sebesültektől, ha még volna fegyverük mielőbb el kell venni. Mert ha
nem látják, hogy nem foglalkoznak velük mindenkit lelőnének. Először minket
egészségügyieket és a tiszteket. Utána nem maradna más mint átmenni az
oroszokhoz. Mondja is sok sebesült adjátok ide a puskámat vagy a
pisztolyomat. Mindenki akkor jön rá becsapták kihasználták mikor már nem
tehet semmit. Neki minden parancsra ugrani kellett, érte nincs egy segítő
kéz, sem egy bajtársi pillantás. Sok estén keresztül beszélgettünk hasonló
témákról.