''DALOK
Akit nem érdekelt a kártya, vagy már pénze nem volt, azzal énekelgettünk.
Leggyakrabban ezt tettük, mert szerettük a zenét. A szokásos lelkesítő
katona nóták. Fél világgal szembeszállva harcol a hős magyar és hasonlók
teljesen eltűntek. Helyettük első világháborús és ki tudja honnan származó
szomorú katonanóták kerültek elő. Szövegük és dallamuk mélyen a szívekbe
markolt. Kifejeztek olyan gondolatokat, melyekhez hasonlók szorongtak minden
érző kebelben kimondatlanul. Néhány sort feltétlen idéznem kell:
Nem lesz egy tenyérni hely sem puszta síromon,
Elestett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahova lefognak tenni,
Síromra nem borul senki senki aki él.
Tavasz sem fakaszt rám zöldet
elhordja rólam a földet messze majd a szél.
Másból egy rész:
Fiúk, felett az idő lejárt.
Fiúk, felettünk elrepült a nyár.
Nem látom többé a kicsiny falut.
Nem látom többé a rácsos kaput.
Mondjátok meg ki majd haza tér
idegen földben pihenek én.
Vagy az aranyvégű cigaretta ami ismertebb. Nem szeretnék daloskönyv írás
vádja alá kerülni, de sok hasonló dal volt forgalomba. Szájról szájra adtuk
és szinte templomi áhítattal énekeltük kivétel nélkül. Keserű sorsunkat és
bizonytalan jövőnket idézték a szövegek. Rendkívüli helyzetünk tudatában
minden sorát mélységesen átéreztük. Meggyőződésem, hogy hasonló helyzetben
mindenhol és minden kivel ugyan ez történt volna. Népszerűek voltak
természetesen az akkori slágerek is: Jóska lelkem elküldöm tenéked; Muszka
földön lassan jár a posta stb. Szépek voltak ezek a dalok is. A várva várt
közel jövőről merészen ígérték a legtökéletesebb beteljesedést. Mivel
jelenünk semmiképpen nem irigylésre méltó, minden szépet és jót a jövőtől
várunk, s ezt ígérik a dalszövegek. Hinni kell és jólesik hinni benne addig
míg csak az ember él! Ebben a szórakozástól mentesített életben tátongó űrt
töltöttek be a dalok. Nem a jókedv tört ki rajtunk, hanem mint a
közmondásban áll: sírva vigad a magyar. Minden búra-bánatra adva vannak a
megfelelő dalok, nálunk ezek voltak az állandó műsoron. Beléjük burkolódzva
igyekeztünk szabadulni komor gondjainktól, legalább ideig-óráig.
Hogy jogtalan hódítók vagyunk és nem szívelik jelenlétünket, azt az
oroszok egyre erősödő tüzérségi, és légi tevékenysége naponta bizonyítja.
Vezérkarunk védelmünkre légelhárítási, és légi tevékenysége naponta
bizonyítja. Vezérkarunk védelmünkre légelhárítást nem ad. A csekély számú
tüzérség alig lőhet. Bunkerásásokat rendel el a védelem megerősítésére.
Újabb fizikai megterhelés a nehéz szolgálatteljesítések után, pihenés
helyett. A jobb ellátás helyett gyakrabban a parancsba ismételten
statáriumra emlékeztető figyelmeztetések és hadbírósággal történő
fenyegetőzés.
1942. augusztus 20. Félig kiásott bunkerunkon dolgozunk félmeztelenre
vetkőzve. Déltájt még van valami ereje a napnak.
Többet támaszkodunk mint dolgozunk. Semmi
kondíciónk nem maradt. Úgy terveztük egy óra
alatt kiszórjuk a ránk eső részt, hogy többet
alhassunk. Az egy óra eltelt a felénél sem
tartunk. Hol van már az a régi erő ami volt
bennünk. Alig pár percet dolgozunk, izzadunk,
elfáradunk, le kell ülni pihenni.
- Otthon már készülnek a tűzijátékra mi meg
itt gürcölünk. Ünnep nap nem is volna szabad
dolgozni.
- Későn ijedezünk az elkárhozástól. Ha nem
vetted volna észre már régen elkárhoztunk.
- Minden ellenséggé vált körülöttünk. Az
oroszok fegyverrel irtanak bennünket, a mieink
éh halállal akarnak kiirtani. Nagyon rossz helyre cseppentünk.
- Én nem cseppentem, engem hoztak.
- Nagy szerencséd volt pajtás, vagy csak rosszul emlékszel. Azon a két
pipaszár lábadon gyalogoltál idáig velem együtt.
- Jobb ha egy szót sem szólsz! Azért nem mersz borotválkozni, mert nem
ismered ki néz vissza a tükörből. Rád van száradva a bőr.
Keserű nevetéssel "dicsérgettük" egymást. Ha váratlanul így haza
toppannánk, biztosan megkérdeznék kit keresünk.
A szabadságról vissza érkezők egybe hangzóan kijelentették, otthon a
hozzátartozókon kívül senki sem gondol a háborúra. Budapest tele van német
katonákkal, a nők kettesével lógnak rajtuk. Bosszantott bennünket a
tényállás. Nem a nők miatt, olyanok mindég voltak és lesznek.
Igazságtalannak tartottuk, hogy egyeseknek fogalmuk sincs a háborúról.
Minket meg hat hónapja itt felejtenek.
Megint kiterveltek valami támadást a zlj. irodán. Nem messze tőlünk,
talán még Arhangelszkoje faluhoz tartozó részen áll egy magaslat. A Don
hozzánk eső oldalán. Többször megkísérelték elfoglalását, eredmény nélkül.
Mindég nagy veszteséget szenvedtünk. Most újra támadják. Tőlünk is sok
embert elvittek erősítésnek.
Nagy tüzérségi előkészítés után támadás. Az orosz tüzérség elsöprő tüzet
zúdított a támadásra. A ritkán hallott sztálinorgonákat is bevetette. A kis
helyre összevont gyalogságban nagy veszteségeket okozott. Ennek ellenére
újra megpróbálták a támadást. Valamivel tovább jutottak, de az ellenséges
géppuskafészkeket megközelíteni sem tudták. Azokat csak repülőgépről
lehetett volna kibombázni. Az eredmény kocsiszámra hozták a sebesülteket. A
legtöbb elvérzett mire a segélyhelyre ért.
A kötözőhely környéke is tele volt sebesülttel. Az orvos egy pillantással
eldöntötte sorsukat. Akinek komolyabbnak látszó sebesülése volt, már nem is
foglalkozott. A könnyebb sérülteket bekötöztette. Ezeknek is hosszasan
várakozni kellett.
