''EGY HÉT SZOLGÁLATMENTESÍTÉS
Kellemetlen betegség terjedt el, ukrán hasmenésnek nevezték. Úgyszólván
mindenki bele esett. Állítólag a rossz ivóvíznek köszönhető. Nem hiszünk
benne, mert hónapok óta azt isszuk mégsem volt semmi bajunk. Inkább az
általános legyengülés miatt bekövetkezett ellenálló képesség csökkenése
lehet az oka. A súlyosakat hátra vitték két hétre, én egy hét
szolgálatmentesítést kaptam, és szén tablettákat.
Déltájt volt még ereje a napnak. Kifeküdtem a házunk mögé pokrócokra egy
cikkcakkban ásott lövészárok szélére. A kapott leveleimet olvasom már
sokadszor.
Három tüzérségi lövés dörren el a túloldalon. Hallom a fütyülést ez
fölöttem elmegy, a második fütyül ez is elmegy, de már az árok szélén
vagyok. A harmadik jön fölállni sincs időm fekve belegurulok a lövészárokba.
Hatalmas robbanás, három méterre tőlem a becsapódás. A pokrócokat ronggyá
tépte rámdöntötte a lövészárok falát. Szemem szám tele porral, de épségben
kiugrottam. A házból kiszaladtak:
- Mi történt!
- Ernő! - kiáltom - Hozd gyorsan a fényképezőgépet!
Hozza a gépet, beleállok a gödörbe.
- Kapjál le. Már lépek a gödörbe. Még füstöl, ugrok is ki azonnal, égeti
talpam a forró föld. Fölrántom bakancsomat és vissza. Kattan a gép helyet
cserélünk, én is lekapom. A képek sikerültek sokáig magammal hordoztam.
Nézegetjük a becsapódásokat 20 m-rel távolabb a második, majd újabb 20-ra
a harmadik.
- Őrülten nagy szerencséd van, tudod mi maradt volna belőled?
- Tudom, nem szedtetek volna belőlem egy csajkára valót.
- Hát a pokrócok?
- Abból meg én sem szedek össze egy portörlő rongyra valót.
Mikor a második golyó fölöttem fütyült tudtam, a harmadik eltalál, csak
annyi időm maradt, hogy beguruljak az árokba. A hasmenés majdnem a vesztemet
okozta. Mert anélkül nem fekhettem volna arra a helyre.
A hátul lévő pihentetőhelyet Jablosnoje faluban helyezték el sokan
visszajöttek onnan, és elmondták mi ott a helyzet. Azt sem tudják mi a
háború, nem koplal ott senki, sőt zsákszámra adják el a legkülönbözőbb
konzerveket. A tisztek vizet nem is isznak. Ha csak alma bor van, inkább nem
is isznak. Van magyar bor, francia pezsgő és sokfajta likőr, pálinka. Tejet
tojást annyit vesznek amennyit akarnak, ritkán fanyalodnak rá. Arany és
ezüst érméket vesznek konzervekért van nekik bőven. Hozott is egy
kenyérzsákkal, vette márkáért. Meg is kínál bennünket. Felbont egy kilós
húskonzervet, amilyet még nem is láttunk.
- Osszátok el, hatan vagytok.
- Most nincs hozzá kenyerünk, majd holnap kapunk.
- Adok kenyeret is - feleli. Ezt is osztjátok el.
A szánkat tátjuk a nagyvonalúságán. Kitör belőlünk a káromkodás. Hogy az
a menybéli úristen nem szakítja rájuk azt a magasságos eget. Dőlnek belőlünk
a legocsmányabb szavak a méregtől. Még a legvallásosabb is káromkodik, alig
vesz levegőt. Hirtelen lekapja a falra akasztott keresztjét, földhöz vágja,
lesodorja az egész oltárszerű építményt amit nagy gonddal állított elő.
Meglepődve nézünk rá ilyennek még nem láttuk, halál sápadt. Régen tudjuk,
hogy ellopják tőlünk az élelmiszert, de most percek alatt elénk tárták az
aljas valóságot. Ha egy személy volna érte a felelős most gondolkodás nélkül
ízekre szednénk.
Lassan csillapodnak a kedélyek. Barátunk újra megszólal.
- Meséltem hátul hogyan csinálunk kenyeret. Kiröhögtek, halljátok a Hári
Jánost, mondták. Ezt majd az unokáinak mesélje. Mikor még egészen kicsik
akkor talán elhiszik nekünk.
Mélyen elgondolkodunk. Hosszú az ellátó vonal, mindenhol ellopnak belőle,
mire ide ér ennyi marad. Ha igazságosak akarunk lenni mindenkinek az első
vonalban kelleni tölteni mondjuk két hónapot. Utána hátra menni két hónapra.
Nem az egyik végig az első vonalban van a másik végig hátul. Az a baj hogy
csak mi szeretnénk az igazságot a hátul lévők nem. A tiszteknek meg majdnem
mindegy, itt sem hiányzik semmi, legfeljebb a nők. Hagyjuk a tiszteket, azok
mind kis istennek képzelik magukat. Szerintük a paraszt örüljön ha a sáros
csizmáját beletöröli. A katona meg arra való, hogy minden parancsára ész
nélkül rohanjon a halálba. Mert ha nem, akkor hadbíróság elé állítja és
gyávaságért kivégezteti. Nem vesznek minket emberszámba, ha abba vennének
nem hagynák így éheztetni a népet.
A három hónapos frontszolgálat már régen letelt. Alezredesünk haza is
ment. Mi maradtunk. Állítólag a váltás hátunk mögött van, meg is érkeztek,
de csak feltöltés lett belőle a nagy veszteség pótlására. Az ígérgetés
formát váltott. Csak teljes létszámú egységeket akarnak leváltani. Teljesen
új csapatokkal. Sokan avval magyarázzák nem akarják a veszteséget
nyilvánosságra hozni. Kevesen hiszik a magyarázatot, de jobb a semminél.