''BULDOG
Már napokkal korábban panaszkodtak a lövészek, hogy a buldog akcióba
kezdett.
Rendes nevét talán csak a közvetlen alárendeltjei ismerték. Réme volt a
komáromi korzónak. A főutca környékén sétálgató katonák réme. Neki nem
lehetett időben és elég feszesen tisztelegni. Kedvenc szórakozása volt
felírni azokat a katonákat, akik szerinte nem kellő időben adták meg
feljebbvalójuknak a kötelező tiszteletadást. Főleg a női társaságban
sétálgatókat háborgatta előszeretettel. Megalázva a katonákat barátnőjük
vagy menyasszonyuk előtt. Kéjelegve írta fel az áldozatok nevét és egysége
címét. Majd megtanítják a kötelező tiszteletadásra fenyegetőzött, ha még
egyszer kiakar jönni a laktanyából. Majd félreérthetetlen ajánlatot tett a
nő számára, ha vele sétálna nem érhetné őt ilyen kellemetlen meglepetés. Sok
nő keresetlen szavakkal elküldte melegebb éghajlatra, de ezek az apróságok
nem vették el a kedvét. A felírtak kaptak néhány hét laktanyafogságot. Ezért
enyhén szólva köz utálatnak örvendett. Arca szögletes, feje azonnal a buldog
kutyára emlékeztetett. Onnan ragasztották rá a buldog nevet. A gyakrabban
korzózó komáromi lányok jobban ismerték mint a katonák. Itt találkoztam vele
először.
Egy lánnyal karonfogva sétálgatok, váratlanul kikarol és mondja
tisztelegjek a buldognak mert felír. Miután tisztelegtem kérdezem, miért a
figyelmeztet? Mert ez a hülye már többször felírta a partnerét. Már sokszor
leszólította, de nem áll vele szóba. Bosszúból mindég felírja akivel sétál.
Sajnos nem az egyedüli aki evvel szórakozik, de ez a legszemetebb. Ezek a
rosszabb megjelenésű tisztek azt hiszik a rangjukkal elkápráztatnak minket
lányokat. Már rájöhettek volna, hogy azt is megnézzük ki van abban a ruhába.
A brianszki, és előrenyomulási harcok alatt elhanyagolták a fegyelmi
kérdéseket, sőt atyáskodóan bíztatták a legénységet:
- Fiúk, együtt jöttünk ki, együtt fogunk hazamenni, én felelek értetek.
Most, az álló harcokban helyre kell állítani az erősen megromlott
fegyelmet, minden eszköz-
zel. Már nincs bajtárs,
harcostárs. Reszkessen az
a katona a feljebbvalója
előtt és gondolkodás nél-
kül teljesítse a paran-
csot, bármi legyen az.
Először nem hittük hogy
ekkora marhaságot a zász-
lóalj irodán is helyesel-
nek. De tévedtünk. Itt is
akadt rettenthetetlen
tiszt és altiszt, aki a
fegyelmet tűzön-vízen
keresztül tökéletesíteni
kívánja, ha kell az eldo-
bott cigaretta csikke-
kért. A megszerzett te-
kintélyt hatalomittas kezekkel fokozták. Mert a fegyelem nem lehet olyan
szilárd, hogy javítani nem lehetne.
Házunktól tán háromszáz méterre a Don irányában volt egy tisztavizű kis
patak. Szabad időnkben oda jártunk fürödni lóháton. Lovunkra alig lehetett
ráismerni egészen kigömbölyödött. Irigykedve néztük milyen jó dolga van.
Annyit legelt és azt amit csak kívánt. Hatalmas búza tábla volt felettünk
rendszerint annak kalászait legelte. Hogy el ne vaduljon esténként
megkötöttük és vizet adtunk neki. Zűrös napokon persze megfeledkeztünk róla.
Önállósította magát egyedül járt a patakra inni. Éjjelre megkötöttük hosszú
kötélre, mert az őrséget valakinek el kellett látni. Mint a legszélső ház az
utcában éjjel senki sem járt arra rajtunk kívül. Ha idegen jött a sötétben
is megismerte. Kötelét rángatva körben járt. A kötél végére vödröt kötöttünk
kavicsokkal, egy gyűrűn átfűzve a kötelet. Ha a kötelet meghúzta a ló a
vödör megemelkedett nagy csörömpöléssel és mindenki felébredt. Volt még sok
apró ötlet amelyekkel lármát csaphattunk. A hozzánk váratlan vendégként
érkezők útjába drótokat feszítettünk ki, jól álcázva. Egyes vezetékeket
kézigránáttal kötöttünk össze, melyek távolabb gödörben robbantak nehogy
saját embereinkben kárt
egyen. A lényeg a lárma-
keltés volt. Orosz kézi-
gránátot használtunk, an-
nak biztosítóját kihúzta a
huzal és felrobbant.
Előnyomulásunk útján
végig nagymennyiségű eldo-
bált lőszert láttunk szer-
teszét. Ládaszámra a leg-
különbözőbb tüzérségi, és
gyalogsági lőszereket.
Tisztjeink altisztjeink
gúnyosan hangsúlyozták
nagyon be vannak gyulladva
úgy tele a gatyájuk, hogy
a milliós értékű lőszere-
ket is hátra hagyták. Nem így néz ki egy tervszerű visszavonulás. Magyar
kincstári ésszel nem is lehet megérteni azt a bőséget, mely az oroszok
rendelkezésére állt. Pazarlásnak ítélték az automata puskát ami egyszerre
tíz lövést adott le. Jól kell célozni és egy lövéssel eltalálni a célt,
hangoztatták nagyképűen. Egy töltény ára ennyiben kerül az országnak.
Pengőben kifejezve komoly pénz, amit betéve tudott minden altiszt, és
állandóan emlegetett. Intve a takarékoskodásra. Nem tudnám már megmondani
pengőben a különböző lőszerek árát, de egyes tüzérségi lövedék ára
meghaladta az egy hold föld árát amiről az itt harcoló honvédek nagyrésze
csak álmodni mert. A kevéske számú tüzérüteg ami a Don mellé állást foglalt
egy-egy lövést adott le, hogy különböző számú célpontokra belője magát. A
túloldalról nem sajnálták a lőszert, ahol mozgást észleltek küldték
számolatlanul. Egy tipikus esetet említenék.
Az egyik figyelő nagyszámú tehergépkocsi forgalmat észlel, engedélyt kér
tíz lövésre. Azonnal továbbítom az ezredparancsnokságra. Onnan tovább a
hadtest felé továbbítják, valahogy eljut az illetékesig, aki a vállaira
nehezedő roppant felelőség tudatában gondosan mérlegeli a kérdést és
nagylelkűen engedélyez három lövést. Az eredményről azonnali jelentést kér.
Eltelik közel egy óra mire az engedély megérkezik. Azonnal továbbítom az
üteghez hozzáfűzve az észlelt eredményről kérik a jelentést. Máris adom
mondja egy elfásult hang. Húsz perccel ezelőtt elhagyta a terepet a
gépesített oszlop vége. Továbbítom a jelentést. Magunkra maradunk, kitör
belőlünk a röhögés.
- Képzeld milyen pofát vág a tökfej, aki gavallérosan elengedte magát
három lövésre. Ezek mindennel spórolnak csak az nem jut az eszükbe mennyit
spórolhattunk volna meg, ha otthon maradunk.
- Azért nem mindennel. Negyven százalékosak a veszteségeink a beismertek
szerint - mondja Vida.
- Na igen, az emberáldozat nem kerül pénzbe kivisznek egy rakás behívót
és el van intézve.
Jelenleg abba bízunk rövidesen felváltanak bennünket a nagy veszteség
miatt. A három hónapos frontszolgálat utáni leváltás egyébként biztos! Ebben
senki sem kételkedik. Az alezredesünk már készülődik a hazaindulásra.
A Don-partra érkezésünk utáni hetekben a bekerített orosz egységekből
sokan maradtak hátra. Bujkálva iparkodtak a Don irányában egyesével,
párosával, hogy azon átkelve csapataikhoz jussanak. Biztosan el is érték
néhányan céljukat. Hazai földön meg volt az esélyük. A balszerencséseket
elfogták.
A zászlóaljirodán volt a kihallgatás. Pusztai zászlós a segédtiszt
vezette legtöbb kihallgatást. Legtöbb közkatona volt a foglyok között,
hetekkel előbb ottfelejtették őket valamilyen harcállásponton. Semmi
használhatót nem tudtak mondani. Pusztai mégis erősködik velük, mondják meg
az igazat. Revorverével hadonászott és fejbelövéssel fenyegette őket. Már a
nevük megkérdezése során méregbe gurult. Nem volt képes felfogni, hogy az
oroszoknál apakönyvelés szerint mondják a nevüket. Hiába mondta a tolmács az
oroszoknál ebben a sorrendbe mondták a neveket hivatalosan.
- Most magyar kihallgatáson van, ahhoz tartsa magát - felelte. - Mit
érdekel engem az apja neve, a saját nevét mondja. Örüljön, hogy nem lőjük
le, mint ahogy ők teszik a hadifoglyokkal.
Az oroszok mindég tiltakoztak, náluk is vannak hadifoglyok és nem bántják
őket.
Persze most azt mondják nem bántják őket, mi tudjuk, hogy nem tartanak
hadifoglyot, kivégzik őket.
Nem, nem tiltakoztak a foglyok.
Váratlanul egy orosz főhadnagyot fogtak el. A kihallgatására a
hadosztálytól egy hadnagy jött. Az alezredest is érdekelte a kihallgatás,
megjelent.
Pusztai zászlós kezdte a kihallgatást, nagyon kiakart tenni magáért. Már
a nevénél belekötött ki az a Vasziljevics?
- Az apám
- Kit érdekel az apja, magyar kihallgatáson van - kezdte a szokásos
szövegét pisztolyával fenyegetőzve.
A tolmács közbevágott. Tegye el a pisztolyát, ne hadonásszon, a fogoly a
nevét mondta készségesen.
- De minket nem érdekel az apja.
- Hány foglyot hallgatott ki, ha még azt sem tudja, hogy az oroszok más
sorrendben mondják a nevüket.
- Én kihallgattam legalább százat.
- És mégsem tudja! Honnan tudná, aki még magyart soha nem látott, mi a
szokás nálunk.
A zászlós megsértődött, és nem szólt többet. A kihallgatás barátságos
beszélgetésre módosult. Marosfalvi alezredes kérdezett szokásos nyugalmával.
- Hogyan képzelik az oroszok, tüzérség nélkül nem lehet háborúzni?
Tüzérségük meg alig van.
- Van sok, feleli a főhadnagy.
- Hol? Még semmit nem láttunk belőle.
- Hátra vitték őket majd ott használják, ahol a legjobban kell.
- Máris elkéstek - mosolyog fölényesen az alezredes.
A hadifogoly kérdésben állítsa a főhadnagy nem bántsák a hadifoglyokat a
nemzetközi egyezmények szerint.
Lehet hogy igazat mond, de a helyében senki sem mondana mást. Ha azt
mondaná igen kivégzik a foglyokat, saját magát ítélné halálra. Akkora
baromságot senkitől nem lehet elvárni.
A foglyok egy darabig nálunk dolgoztak erődítési munkákon, mikor
összegyűlt harminc-negyven, akkor a hírek szerint Németországba viszik
munkára őket.
Kiérkezésünk után a Don part környékén rengeteg lőszert találtunk.
Összeszedték mind és egy közelünkben lévő pincében tárolták. Senki sem
törődött vele, mi odajártunk nyeles kézigránátokért. Azokkal robbantottunk a
patakban mélyebb medret mosásra és fürdésre.
A falu kiürítése után rengeteg baromfi maradt a helyszínen. Nagyrészt a
csicskásokkal összetereltették egy bekerített udvarban. A csirkék persze
megszöktek és visszamentek régi helyükre. A tiszti tyúkfarmban mégis maradt
elég. Az elvadult szárnyasokra állandóan vadásztunk puskával és
kézigránáttal, mikor hogy lehetett. El is menekültek a házak környékéről a
patak menti erdő környékére. Fürdés után csendben szárítkoztunk a napon,
mikor észrevettük csapatnyi tyúk bújik elő a sűrűből. Ezekre vadásztunk,
hetekig pótoltuk az egyre gyatrább élelmezést.
Véletlenül megtudtuk egy puskás századbeli katonának van egy fekete
kecskéje. Elmentünk hozzá nem adja-e el. Dehogynem, mire szolgálatból
visszaér mindig megfejik előtte, nem ér vele semmi, hogy gondozza. Megvettük
márkáért. Örömmel vittük haza, végre egy kis tejet ihatunk. Agyon
kényeztettük, mint anya a gyermekét megfürdettük, a legjobb legelőre vittük,
sót nyalattunk vele. Feljavult szépen, majd egy liter tejet adott naponta. A
többiek kinevettek:
- Nem kecske az amelyik ilyen keveset ad.
- Otthon nem, de itt minden cseppje aranyat ér. - A napi fejés
szertartásos ünnepségé a nap fénypontjává vált.
A krumpliföld kifogyott a csicskások nappal szedték a krumplit tisztjeik
számára. A legénységnek kikötés járt ha elkapják vagy beköpik hogy krumplit
főz. Így fest az igazságszolgáltatás a Don-parton.
Mégis állandóan élelem után kutatunk. Új terepre kell menni tőlünk jobbra
Torozsevoje irányába 2-3 km-re, az úton végig ritkán elszórt házak vannak,
senki sem lakik bennük. Járni sem jár arra senki. Szemben az egész partvonal
mentén kenderrel ültetett rész. Sűrű áthatolhatatlan bozótos és mocsaras.
Állítólag járhatatlan nem is védi senki.
Elmegyünk megnézni hátha találunk valamit a konyhakertekben. Jól
számítottunk. Kevés földiepret, uborkát és krumplit találtunk. Sokan
megelőztek, előbb jutott eszükbe mint nekünk, de érdemes lesz eljönni, mert
nem nézhettünk át mindent pár óra alatt.
A többiek is élelemszerzéssel foglalkoznak. Éjjel learattak a felettünk
elterülő búzatengerből egy darabot, kézi malmon megőrölték lángost vagy
kenyeret akarnak sütni. Élesztő nélkül egyenlőre nemigen sikerül. Most
komlót szereztek, avval kelesztik a tésztát, hogy jobb legyen. Persze a
rosszul sikerültet is megeszik az utolsó szemig. Hetek óta negyed kenyeret
kapunk, ami reggelire is kevés. Mi is elhatározzuk éjjel elmegyünk aratni,
mert nagyon érett a búza kiperegnek a szemek, és elmulasztjuk a lehetőséget
ami nem jön többé vissza.
Ilyen gondjaink vannak az éhezés leküzdésére. Miközben a zászlóalj
irodában a tisztek úsznak a győzelem mámorában. Magyar hadsereg ekkora
győzelmet még nem aratott, ekkora területet soha még el nem foglalt. Az
újságok és képeslapok megérkeztek a Don-partra. Tele vannak a magyar
hadsereg dicsőséges győztes harcaival fényképeken megörökítve a győztes
előretörés részleteit. Majd minden napra találnak okot az ünneplésre ivásra.
Van minden amit szem száj megkívánhat, bor pezsgő pálinka. Csak mondani kell
tíz vagy húsz tyúkot süssenek meg, máris ugrik a szolga had. Egy századbeli
muzsikus cigányt berendelnek az húzza ha kell reggelig. Mindenki
születésnapját, névnapját, kitüntetését, előléptetését, hazaindulását,
megérkezését megünnepelik. Ezeket a kanmurikat nézzük a telefonközpontból és
azon törjük a fejünket honnan szerzünk megint egy kis krumplit vagy akármit
holnapra.
Gyakran simogatva a rádiót és a telefont milyen jó hogy távbeszélők
vagyunk. Mert a századbeliek hetente egy csajka vízben fürödnek és semmi
plusz élelmet nem tudnak szerezni. Emberhez méltatlan körülmények között
éheznek, sorvadnak, megtetvesedve, éjjel-nappal ugyan abban a ruhában,
ugyanazt az utat járva a lövészárokig meg vissza a földreszort szalma
fekhelyig. A nagy győzelem tükrében a hősnek kijáró jutalomként feneketlen
nyomorban süllyedve. A keskeny lövészárokban csak kuporogni lehet. Eső után
bőrigázva dagasztják a bokáig érő sarat ami összegyűlik a lövészárkok
fenekén. Több km-t tesznek meg az agyagszerűen ragadós sárban. Kijönni nem
lehet mert a túloldalról távcsöves puskával mesterlövészek azonnal lőnek
minden mozgásra. Válaszolni nem lehet nincs egyetlen távcsöves puska a
magyar oldalon. Marad az egyetlen megoldás rejtve maradni. Aki könnyelműen
kidugja a fejét, vagy nem hajol le menetközben az elégtelen mélységű
futóárkokban az életével játszik. Naponta több halálos áldozata és
sebesültje van a mesterlövészek akciójának. Kint vagyunk a Don partján, de
még a fejünket sem tanácsos kidugni. Ezt hozta közkatonáknak a nagy
győzelem.
Magas rangú vezérkari tiszt érkezett az irodára személyesen megakarja
nézni a legelöl álló figyelő helyről az orosz állásokat. Magas, erős,
jóképű, negyven év körüli ember. Mindenáron leakarták beszélni ne menjen.
Nem elég mélyek a futóárkok, nagyon veszélyesek a mesterlövészek stb. Nem
hagyta lebeszélni magát, elkísérni egyetlen tiszt sem merte mindegyiknek
halaszthatatlan dolga támadt. A helyszínen szolgálatot teljesítő
tisztesekből kapott kíséretet. Eljutottak a vízfigyelőig. A tiszt
távcsövével vizsgálgatta a túloldalt. Egy golyó fütyülés és a tiszt
megtántorodott, arcát elöntötte a vér. Lefektették a keskeny lövészárokban.
Szerencséje volt a golyó homloka fölött megcsúszott, felszántotta fejbőrét,
és hátul kijött. Eszméletét sem vesztette. Azonnal bekötözték, ahogy lehet
egy keskeny gödörben. Pihenő után saját lábán lassacskán visszaindultak nem
sokat lehetett segíteni támogatásában a keskeny futóárokban. Eltelt vagy
négy óra, mire kimászhatott a futóárokból. Az ő méreteihez túlságosan
keskeny volt a futóárok. Kimászás után már biztos léptekkel ment a
zászlóaljirodára. Nagy ovációval fogadták a tisztek. Makulátlan egyenruháját
alaposan megviselte a kaland. A fején lévő kötés is sáros lett.
- Még néhány napot kihúzhatna az első vonalba és frontharcos kinézése
lesz - súgtuk egymásnak - ez sem megy többé az első vonalba.
- Ez legalább kimert menni, a mijeink közül egy sem volt a figyelő
állásokban.
Az orvosunk új kötést akart tenni a fejére elhárította emberei
körbetisztogatták, beült kocsijában és távozott.
- Van esze ennek az embernek, meggyőződött róla, hogy nagyon meleg itt a
helyzet, és tovább állt.
- Szóljál te is a sofőrnek álljon ki és meg se álljon a magyar határig.
- Szóljál ki te, akkor velem jöhetsz. - évődtünk egymással.
Felderítő gépek éjjel és nappal zavartalanul járhatnak felettünk.
Légelhárításunk nincs, mert egyszer sem lőnek a gépekre. Éjjel
sztalingyertyákat dobnak és fényképeznek, ritkán bombáznak. Tetszésük
szerint repkednek, semmi sem zavarja őket. A nappali felderítők itt magasan
szállnak nem tartanak a német vadászoktól. Az a bizonyos légi fölény nálunk
megszűnt. A ritkán megjelenő vadászgép nem jelenthet légi fölényt. A
bombázásoknak mindenkor védtelenül ki vagyunk szolgáltatva.
saját embereinkben kárt egyen. A lényeg a lárma- keltés volt. Orosz kézi- gránátot használtunk, an- nak biztosítóját kihúzta a huzal és felrobbant. Előnyomulásunk útján végig nagymennyiségű eldo- bált lőszert láttunk szer- teszét. Ládaszámra a leg- különbözőbb tüzérségi, és gyalogsági lőszereket. Tisztjeink altisztjeink gúnyosan hangsúlyozták nagyon be vannak gyulladva úgy tele a gatyájuk, hogy a milliós értékű lőszere- ket is hátra hagyták. Nem így néz ki egy tervszerű visszavonulás. Magyar kincstári ésszel nem is lehet megérteni azt a bőséget, mely az oroszok rendelkezésére állt. Pazarlásnak ítélték az automata puskát ami egyszerre tíz lövést adott le. Jól kell célozni és egy lövéssel eltalálni a célt, hangoztatták nagyképűen. Egy töltény ára ennyiben kerül az országnak. Pengőben kifejezve komoly pénz, amit betéve tudott minden altiszt, és állandóan emlegetett. Intve a takarékoskodásra. Nem tudnám már megmondani pengőben a különböző lőszerek árát, de egyes tüzérségi lövedék ára meghaladta az egy hold föld árát amiről az itt harcoló honvédek nagyrésze csak álmodni mert. A kevéske számú tüzérüteg ami a Don mellé állást foglalt egy-egy lövést adott le, hogy különböző számú célpontokra belője magát. A túloldalról nem sajnálták a lőszert, ahol mozgást észleltek küldték számolatlanul. Egy tipikus esetet említenék. Az egyik figyelő nagyszámú tehergépkocsi forgalmat észlel, engedélyt kér tíz lövésre. Azonnal továbbítom az ezredparancsnokságra. Onnan tovább a hadtest felé továbbítják, valahogy eljut az illetékesig, aki a vállaira nehezedő roppant felelőség tudatában gondosan mérlegeli a kérdést és nagylelkűen engedélyez három lövést. Az eredményről azonnali jelentést kér. Eltelik közel egy óra mire az engedély megérkezik. Azonnal továbbítom az üteghez hozzáfűzve az észlelt eredményről kérik a jelentést. Máris adom mondja egy elfásult hang. Húsz perccel ezelőtt elhagyta a terepet a gépesített oszlop vége. Továbbítom a jelentést. Magunkra maradunk, kitör belőlünk a röhögés. - Képzeld milyen pofát vág a tökfej, aki gavallérosan elengedte magát három lövésre. Ezek mindennel spórolnak csak az nem jut az eszükbe mennyit spórolhattunk volna meg, ha otthon maradunk. - Azért nem mindennel. Negyven százalékosak a veszteségeink a beismertek szerint - mondja Vida. - Na igen, az emberáldozat nem kerül pénzbe kivisznek egy rakás behívót és el van intézve. Jelenleg abba bízunk rövidesen felváltanak bennünket a nagy veszteség miatt. A három hónapos frontszolgálat utáni leváltás egyébként biztos! Ebben senki sem kételkedik. Az alezredesünk már készülődik a hazaindulásra. A Don-partra érkezésünk utáni hetekben a bekerített orosz egységekből sokan maradtak hátra. Bujkálva iparkodtak a Don irányában egyesével, párosával, hogy azon átkelve csapataikhoz jussanak. Biztosan el is érték néhányan céljukat. Hazai földön meg volt az esélyük. A balszerencséseket elfogták. A zászlóaljirodán volt a kihallgatás. Pusztai zászlós a segédtiszt vezette legtöbb kihallgatást. Legtöbb közkatona volt a foglyok között, hetekkel előbb ottfelejtették őket valamilyen harcállásponton. Semmi használhatót nem tudtak mondani. Pusztai mégis erősködik velük, mondják meg az igazat. Revorverével hadonászott és fejbelövéssel fenyegette őket. Már a nevük megkérdezése során méregbe gurult. Nem volt képes felfogni, hogy az oroszoknál apakönyvelés szerint mondják a nevüket. Hiába mondta a tolmács az oroszoknál ebben a sorrendbe mondták a neveket hivatalosan. - Most magyar kihallgatáson van, ahhoz tartsa magát - felelte. - Mit érdekel engem az apja neve, a saját nevét mondja. Örüljön, hogy nem lőjük le, mint ahogy ők teszik a hadifoglyokkal. Az oroszok mindég tiltakoztak, náluk is vannak hadifoglyok és nem bántják őket. Persze most azt mondják nem bántják őket, mi tudjuk, hogy nem tartanak hadifoglyot, kivégzik őket. Nem, nem tiltakoztak a foglyok. Váratlanul egy orosz főhadnagyot fogtak el. A kihallgatására a hadosztálytól egy hadnagy jött. Az alezredest is érdekelte a kihallgatás, megjelent. Pusztai zászlós kezdte a kihallgatást, nagyon kiakart tenni magáért. Már a nevénél belekötött ki az a Vasziljevics? - Az apám - Kit érdekel az apja, magyar kihallgatáson van - kezdte a szokásos szövegét pisztolyával fenyegetőzve. A tolmács közbevágott. Tegye el a pisztolyát, ne hadonásszon, a fogoly a nevét mondta készségesen. - De minket nem érdekel az apja. - Hány foglyot hallgatott ki, ha még azt sem tudja, hogy az oroszok más sorrendben mondják a nevüket. - Én kihallgattam legalább százat. - És mégsem tudja! Honnan tudná, aki még magyart soha nem látott, mi a szokás nálunk. A zászlós megsértődött, és nem szólt többet. A kihallgatás barátságos beszélgetésre módosult. Marosfalvi alezredes kérdezett szokásos nyugalmával. - Hogyan képzelik az oroszok, tüzérség nélkül nem lehet háborúzni? Tüzérségük meg alig van. - Van sok, feleli a főhadnagy. - Hol? Még semmit nem láttunk belőle. - Hátra vitték őket majd ott használják, ahol a legjobban kell. - Máris elkéstek - mosolyog fölényesen az alezredes. A hadifogoly kérdésben állítsa a főhadnagy nem bántsák a hadifoglyokat a nemzetközi egyezmények szerint. Lehet hogy igazat mond, de a helyében senki sem mondana mást. Ha azt mondaná igen kivégzik a foglyokat, saját magát ítélné halálra. Akkora baromságot senkitől nem lehet elvárni. A foglyok egy darabig nálunk dolgoztak erődítési munkákon, mikor összegyűlt harminc-negyven, akkor a hírek szerint Németországba viszik munkára őket. Kiérkezésünk után a Don part környékén rengeteg lőszert találtunk. Összeszedték mind és egy közelünkben lévő pincében tárolták. Senki sem törődött vele, mi odajártunk nyeles kézigránátokért. Azokkal robbantottunk a patakban mélyebb medret mosásra és fürdésre. A falu kiürítése után rengeteg baromfi maradt a helyszínen. Nagyrészt a csicskásokkal összetereltették egy bekerített udvarban. A csirkék persze megszöktek és visszamentek régi helyükre. A tiszti tyúkfarmban mégis maradt elég. Az elvadult szárnyasokra állandóan vadásztunk puskával és kézigránáttal, mikor hogy lehetett. El is menekültek a házak környékéről a patak menti erdő környékére. Fürdés után csendben szárítkoztunk a napon, mikor észrevettük csapatnyi tyúk bújik elő a sűrűből. Ezekre vadásztunk, hetekig pótoltuk az egyre gyatrább élelmezést. Véletlenül megtudtuk egy puskás századbeli katonának van egy fekete kecskéje. Elmentünk hozzá nem adja-e el. Dehogynem, mire szolgálatból visszaér mindig megfejik előtte, nem ér vele semmi, hogy gondozza. Megvettük márkáért. Örömmel vittük haza, végre egy kis tejet ihatunk. Agyon kényeztettük, mint anya a gyermekét megfürdettük, a legjobb legelőre vittük, sót nyalattunk vele. Feljavult szépen, majd egy liter tejet adott naponta. A többiek kinevettek: - Nem kecske az amelyik ilyen keveset ad. - Otthon nem, de itt minden cseppje aranyat ér. - A napi fejés szertartásos ünnepségé a nap fénypontjává vált. A krumpliföld kifogyott a csicskások nappal szedték a krumplit tisztjeik számára. A legénységnek kikötés járt ha elkapják vagy beköpik hogy krumplit főz. Így fest az igazságszolgáltatás a Don-parton. Mégis állandóan élelem után kutatunk. Új terepre kell menni tőlünk jobbra Torozsevoje irányába 2-3 km-re, az úton végig ritkán elszórt házak vannak, senki sem lakik bennük. Járni sem jár arra senki. Szemben az egész partvonal mentén kenderrel ültetett rész. Sűrű áthatolhatatlan bozótos és mocsaras. Állítólag járhatatlan nem is védi senki. Elmegyünk megnézni hátha találunk valamit a konyhakertekben. Jól számítottunk. Kevés földiepret, uborkát és krumplit találtunk. Sokan megelőztek, előbb jutott eszükbe mint nekünk, de érdemes lesz eljönni, mert nem nézhettünk át mindent pár óra alatt. A többiek is élelemszerzéssel foglalkoznak. Éjjel learattak a felettünk elterülő búzatengerből egy darabot, kézi malmon megőrölték lángost vagy kenyeret akarnak sütni. Élesztő nélkül egyenlőre nemigen sikerül. Most komlót szereztek, avval kelesztik a tésztát, hogy jobb legyen. Persze a rosszul sikerültet is megeszik az utolsó szemig. Hetek óta negyed kenyeret kapunk, ami reggelire is kevés. Mi is elhatározzuk éjjel elmegyünk aratni, mert nagyon érett a búza kiperegnek a szemek, és elmulasztjuk a lehetőséget ami nem jön többé vissza. Ilyen gondjaink vannak az éhezés leküzdésére. Miközben a zászlóalj irodában a tisztek úsznak a győzelem mámorában. Magyar hadsereg ekkora győzelmet még nem aratott, ekkora területet soha még el nem foglalt. Az újságok és képeslapok megérkeztek a Don-partra. Tele vannak a magyar hadsereg dicsőséges győztes harcaival fényképeken megörökítve a győztes előretörés részleteit. Majd minden napra találnak okot az ünneplésre ivásra. Van minden amit szem száj megkívánhat, bor pezsgő pálinka. Csak mondani kell tíz vagy húsz tyúkot süssenek meg, máris ugrik a szolga had. Egy századbeli muzsikus cigányt berendelnek az húzza ha kell reggelig. Mindenki születésnapját, névnapját, kitüntetését, előléptetését, hazaindulását, megérkezését megünnepelik. Ezeket a kanmurikat nézzük a telefonközpontból és azon törjük a fejünket honnan szerzünk megint egy kis krumplit vagy akármit holnapra. Gyakran simogatva a rádiót és a telefont milyen jó hogy távbeszélők vagyunk. Mert a századbeliek hetente egy csajka vízben fürödnek és semmi plusz élelmet nem tudnak szerezni. Emberhez méltatlan körülmények között éheznek, sorvadnak, megtetvesedve, éjjel-nappal ugyan abban a ruhában, ugyanazt az utat járva a lövészárokig meg vissza a földreszort szalma fekhelyig. A nagy győzelem tükrében a hősnek kijáró jutalomként feneketlen nyomorban süllyedve. A keskeny lövészárokban csak kuporogni lehet. Eső után bőrigázva dagasztják a bokáig érő sarat ami összegyűlik a lövészárkok fenekén. Több km-t tesznek meg az agyagszerűen ragadós sárban. Kijönni nem lehet mert a túloldalról távcsöves puskával mesterlövészek azonnal lőnek minden mozgásra. Válaszolni nem lehet nincs egyetlen távcsöves puska a magyar oldalon. Marad az egyetlen megoldás rejtve maradni. Aki könnyelműen kidugja a fejét, vagy nem hajol le menetközben az elégtelen mélységű futóárkokban az életével játszik. Naponta több halálos áldozata és sebesültje van a mesterlövészek akciójának. Kint vagyunk a Don partján, de még a fejünket sem tanácsos kidugni. Ezt hozta közkatonáknak a nagy győzelem. Magas rangú vezérkari tiszt érkezett az irodára személyesen megakarja nézni a legelöl álló figyelő helyről az orosz állásokat. Magas, erős, jóképű, negyven év körüli ember. Mindenáron leakarták beszélni ne menjen. Nem elég mélyek a futóárkok, nagyon veszélyesek a mesterlövészek stb. Nem hagyta lebeszélni magát, elkísérni egyetlen tiszt sem merte mindegyiknek halaszthatatlan dolga támadt. A helyszínen szolgálatot teljesítő tisztesekből kapott kíséretet. Eljutottak a vízfigyelőig. A tiszt távcsövével vizsgálgatta a túloldalt. Egy golyó fütyülés és a tiszt megtántorodott, arcát elöntötte a vér. Lefektették a keskeny lövészárokban. Szerencséje volt a golyó homloka fölött megcsúszott, felszántotta fejbőrét, és hátul kijött. Eszméletét sem vesztette. Azonnal bekötözték, ahogy lehet egy keskeny gödörben. Pihenő után saját lábán lassacskán visszaindultak nem sokat lehetett segíteni támogatásában a keskeny futóárokban. Eltelt vagy négy óra, mire kimászhatott a futóárokból. Az ő méreteihez túlságosan keskeny volt a futóárok. Kimászás után már biztos léptekkel ment a zászlóaljirodára. Nagy ovációval fogadták a tisztek. Makulátlan egyenruháját alaposan megviselte a kaland. A fején lévő kötés is sáros lett. - Még néhány napot kihúzhatna az első vonalba és frontharcos kinézése lesz - súgtuk egymásnak - ez sem megy többé az első vonalba. - Ez legalább kimert menni, a mijeink közül egy sem volt a figyelő állásokban. Az orvosunk új kötést akart tenni a fejére elhárította emberei körbetisztogatták, beült kocsijában és távozott. - Van esze ennek az embernek, meggyőződött róla, hogy nagyon meleg itt a helyzet, és tovább állt. - Szóljál te is a sofőrnek álljon ki és meg se álljon a magyar határig. - Szóljál ki te, akkor velem jöhetsz. - évődtünk egymással. Felderítő gépek éjjel és nappal zavartalanul járhatnak felettünk. Légelhárításunk nincs, mert egyszer sem lőnek a gépekre. Éjjel sztalingyertyákat dobnak és fényképeznek, ritkán bombáznak. Tetszésük szerint repkednek, semmi sem zavarja őket. A nappali felderítők itt magasan szállnak nem tartanak a német vadászoktól. Az a bizonyos légi fölény nálunk megszűnt. A ritkán megjelenő vadászgép nem jelenthet légi fölényt. A bombázásoknak mindenkor védtelenül ki vagyunk szolgáltatva.