''ÉNEKSZÓ
A helyi lakossággal hamarosan jó kapcsolatba kerültem. Főleg
zeneimádatomnak köszönhetően. A Horthy-időszakban gyakran szerepelt a
rádióban Eugén Sztyepát Oroszországból emigrált balalajka zenekara. A
mélyérzésű, fülbemászóan szép, és pattogóan ritmusos dallamok valósággal
elbűvöltek. Előre bejelöltem a rádióújságban mikor játszanak, és mindég
meghallgattam. Hamar megtanultam amik legjobban tetszettek, sőt az
orosznyelvű szöveget is bemagoltam egy környékbeli suszter jóvoltából, aki
Oroszországból került magyar földre, és nagyon szerette a zenét. Örömmel
tanított meg a szövegre szeretett énekelni. Akkor még nem sejtettem, hogy
minden orosz szeret énekelni.
Érkezésünk utáni másnap estén az örökösen megürülő vödörrel indultam a
kútra a távolabbi házak irányából balalajka hangja és zeneszó hangja
csapódik felém. Gyorsan visszatérek a tele vödörrel, mondom a barátomnak mit
hallottam. Hárman indulunk a hang irányába, hogy élvezzünk egy kis zenét.
Ahogy közeledünk mind erősebben hallatszik az énekszó.
- Csodálkozom, hogy van kedvük énekelni, a tegnapi akasztások után -
jegyzi meg egyikünk.
- Biztosan nem ismerték az áldozatokat, mert messziről hozták őket.
Egészen közel megyünk, nem zavartassák magukat. Fiatal fiúk lányok
idősebb nőkből áll a kórus egy tizenkét év körüli kislány balalajkázik a
többi énekel több szólamban. Nagyon szépen hangzik a produkció. Egy
cérnavékony hang közbe ritmikusan, majd strófaszerűen néhány soros szöveget
mond, meg kell őt zabálni, olyan jól hangzanak közbemondásai. Megtapsoljuk
őket.
Nem bírom megállni odamegyek hozzá egy csomag cukrot nyújtok a keze felé.
Szorosabban bújik a mellette lévő nagyobbacska lányhoz az szóval bíztatja.
Átveszi tőlem, és a kezébe nyomja. A hirtelenszőke csöppség kibontja, kivesz
egyet és félreérthetetlenül felém nyújtja hogy egyem meg. Na ezeket is
beoltották, hogy megmérgezzük őket, nemcsak minket. Jól egymás ellen vagyunk
hangolva.
Természetesen megeszem a cukrot, hogy meg legyen a bizalom. A kórus új
dallamba kezd, a kislány még bátrabban produkálja magát. Már nem fél tőlem,
szinte nekem énekel.
Felemelem a földről mint egy kisbabát fejére nyomok egy csókot nem
tiltakozik. Könnyű mint a lepke nagyon soványka, de így ahogy van
elfogadnám. De hová vinném mikor én sem tudom hová megyek. Nehéz szível
teszem vissza.
Már sok számot hallottunk, de egyet sem ismerek szólók a balalajkásnak
nem tudja-e az "Ocsi csornye" című dalt, és kezdem oroszul énekelni. Persze,
hogy tudta, hisz régi dal. Elénekeltem végig a kórus is belevágott. A dal
végeztével megoldódtak a nyelvek egyszerre többen beszéltek hozzám azt
hitték minden szavukat értem, minden tudásom összeszedve magyaráztam
oroszul, hogy csak a dal szövegét tanultam meg, fogalmam sincs róla mit
mondanak. Elejében nem hitték, de rossz kiejtésemből ítélve lassan
meggyőződtek róla.
Két barátom is élénk beszélgetésben volt egy középkorú nővel, kézzel
lábbal, és a szótárt egymás kezéből szedtük ki. Nekik volt több eszük nem
egy kisgyerek tetszett meg mint nekem.
Itt tartózkodásunk idejében jó barátságba kerültünk a házak lakóival.
Megtudtam a szőke kislány szülei elmenekültek, rokonaiknál hagyva a gyereket
nővérével együtt. A harmincon felüli asszonynak is volt három saját gyereke.
Nagyon nehezen tudta úgy ahogy előteremteni a napi ennivalót. Sót és
szappant kért, vittem neki. Tejet kértem érte, kaptam bőségesen. A mosásra
sem volt gondom szinte erőszakkal mindenemet kimosott.
A helyi hírek is jó kilátással bíztattak. Itt maradunk! A szállás
körzeteket kezdték kijelölni minden egység elhelyezésére. Mindenki örült, na
igen mi megtettük a magunkét. - Maradjon másoknak is valami a háborúból -
mondták legtöbben.
A jó hírnek mindég nagyobb a hitele mint rossznak szívesebben elhisszük.
Én is beleéltem magam, komoly tárgyalásokat kezdtem az asszonyokkal
szerezzenek egy mandolint vagy hegedűt, akár pénzért, élelemért, vagy az
órámért. Másnapra szereztek egy balalajkát.
- Ez nem jó nem tudok játszani rajta.
- Az nincs a környéken de megpróbálják.
Sajnálkozva hagytam ott jobb volna a semminél, de hát akad mandolin is.
Milyen vidáman tölthetnénk el az időt, ha sokáig itt maradnánk.
Másnap minden reményünk szertefoszlott. Bizalmas forrásból megtudtam, a
rövidesen meginduló német offenzívában a harmadik lépcsőben mi is részt
veszünk. A bizalmas hírt két nap alatt mindenki megtudta, és elszálltak szép
reményeink. Tíz napi időt töltöttünk pihenéssel, nagyjából begyógyultak a
fájós lábak kifújta magát a legénység.