''HÁZASSÁG, BARÁTSÁG
A magyar katonaság, és a lakosság viszonyát nem a szélsőséges esetek
jellemezték. Hasonló számban házasságok, és örök barátságok is kötődtek. A
háború viharai a legtöbbet elsodorták, soha nem találhatták egymást a
barátságot kötő felek, de míg élnek felejthetetlen emlék marad. Nagyon sok
szerencsés véletlen fordulat kellett ahhoz, hogy megtalálják egymást. A
kegyetlenül dúló háború alatt is regénybe illő, fordulatokban gazdag,
sikeresen befejeződött barátságok, és szerelmek adódtak. Kettőt említenék
röviden.
Kijev megszállása 1942-ben részben magyar katonaság által történt. Egy jó
barátom ott teljesített szolgálatot utánpótlás biztosítását ellátó
alakulatnál. A nyelvi nehézségek ellenére tartós kapcsolatban került egy
lánnyal. A közös kívánság, a házasságkötés, lehetetlen a háborús körülmények
miatt. Váratlanul a németek az összes munkára alkalmas nőt összeszedik, és
Németországba szállítják munkára. Minden kísérlet a kimentésére hiábavaló,
tehetetlenül nézi a vonat indulását. Az erőszakos beavatkozás véget vetett
az álomnak. Majd egy év múlva kerül haza. A viszontlátás örömei után szülei
mondják, van számára egy meglepetés.
Ugyan miféle lehet nekem? Ne vicceljenek!
Anyja kimegy, és bekíséri Tamarát.
Miklós alig hisz a szemének. Leírta ugyan a címét, és megtanította
Tamarát az utca névre, számra is, de nem remélte, hogy sikerül megszökni
Németországból. Nem mindennapi teljesítmény, néhány hónap munka után
megszökött. Hónapokig tartó nélkülözésekkel teli utazás után, kevés magyar
nyelvtudással sikerült a bemagolt magyarországi címre eljutnia. Napokkal
Miklós előtt ért ide, és nehezen tudta megérteni, mit is akar. Fényképeket
kért, azokon mutatott Miklósra, mire megértették, és befogadták. A
viszontlátással tisztázódott minden, de sokáig bújtatni kellett még Tamarát.
Ma is itt él, csak látogatóba megy Kijevbe férjével, akit a régi ismerősök
szeretettel fogadnak.
A vendéglátás kedvessége után két hét kórházi ápolás következik, mert
mindenkivel inni kell, nehogy megsértődjenek.
A barátságok nem csak szerelmi okból keletkeztek, kifejezetten ellenségek
is kerültek örökös barátságban. Alapvető gyűlölet a magyar és orosz nép
között nem áll fenn. A partizánok sem támadták annyit a magyar egységeket,
mint tehették volna. A támadás után azonnal visszahúzódtak az erdőbe.
Ilyen eset után néhány katona bemegy az erdőbe, meggyőződik arról, hogy a
közvetlen közelről nem veszélyeztet-e támadás a tovább indulásra. Most is ez
történt, de meglátott egy kis patakot vagy száz méterre, nagyon szomjas
volt, odament inni. Míg keresett helyet, hogy meríthessen, s ivott néhány
csajkával, ment az idő. Már visszaindul, mikor egy közeli fán rászegezett
puskával egy partizánt vesz észre. Rákapja puskáját, és célzás nélkül tüzel,
a fáról is dörren a lövés ugyanabban a pillanatban.
A partizán perceken keresztül bármikor lelőhette volna a gyanútlanul ivó
katonát. Nem tette, hadd menjen vissza a többiekhez, a katona ijedtében
azonnal lőtt. Mindketten találtak. A katona jobb vállon, a partizán bal
combon sebesült meg, és összetörte magát a fáról való leeséstől. Eltelt
valamennyi idő, mire a katona magához tért. Az útról semmi zaj nem
hallatszott, a partizán nagy nehezen megitatja, magához tér. Mindketten
beszélnek, de nem értik egymást. Szó sincs már ellenségeskedésről, nagy
nehezen bekötözik egymást. Vízért a magyar megy, mert járni tud, a
kötözésben az orosz jeleskedik ép kezekkel. Vacsora a magyar tartalék
konzerve-kenyere. Éjszaka összebújva alszanak magyar köpenybe és pokrócba
takarózva. Orvosi ellátásra, ápolásra van szüksége mindkettőjüknek.
A magyar helyzete reménytelen, nem érné utol elvonult egységét, keresni
sem fogják. Az orosz tudná merre menjen, de lépni sem tud. Nehezen győzi meg
a magyart, menjenek a partizánokhoz. A magyar fél a partizánoktól, de nincs
más választása. Keservesen vánszorognak a magyar vállára, és a puskákra
támaszkodva, minden lépés kínokkal jár.
A második napra teljesen kimerültek. Újra jelzőlövésekkel kísérleteznek.
Választ kapnak, a több már megy mint a karikacsapás.
Jól rejtett partizán központban viszik őket, orvosi kezelést, és ellátást
kapnak. A hátországba szállítják őket repülőgépen, egymás mellett fekszenek
a hosszú gyógyulás ideje alatt. A fiú Magyarország felszabadulása után kerül
haza. Jegor rövidesen meglátogatja. Hozzátartozóit állandóan arra inti,
vigyázzanak Jánosra, mert nagyon hirtelen természetű, mindjárt lő.
A legszélsőségesebb eseteket figyelmen kívül hagyva a magyar katonaság a
lakossággal szemben nem pusztán az érvényben lévő parancs hatására
tanúsított korrekt magatartást. A valóságos helyzet azt messzemenően
túlhaladta. A megszállásra kényszerített katonaságot, és a megszállást
elviselni kényszerülő lakosságot egyformán nyomasztó érzések töltötték el. A
kialakult helyzetben, inkább segítették egymást, mint gyűlölték, ez mindkét
részről adott helyzetben jobban megfelelt a túlélést illetően. Minden más
cél irreális a jelen körülmények között.
A kitérő után visszatérve zászlóaljunkhoz, még két nap menetelés után
sértetlen apró falvakon keresztül különösebb esemény nélkül eljutottunk a
kijelölt helyre. Ezen a részen ellenséges tevékenység már nem folyt.
Megelőzött minket egy zászlóalj, már két napja itt állomásoztak. Két
gyanús személyt fogolyként őriztek, a hadbíróság már elitélte őket, a
nyilvánosság előtti végrehajtás folyamatban. Az elérhető lakosságot
kiterelték a helyszínre. Mindent elkövettek a hatásos elrettentésre. Külön
forgatókönyv előírásai szerint dolgoznak a csapatcsendőrök rettegett
tagjaival. Pökhendi nagylegények, ellenséggel még soha nem álltak szemben
eléjük csak fegyvertelen emberek kerülnek. Szadista hajalmukat élik ki, és
hősöknek képzelik magukat, nekik mindegy kit, egyforma lelkesedéssel
kéjelegve dolgoznak. Sok ezer magyar katona vére tapad kezükhöz ítélet
nélküli túlbuzgóságból és félreértésből. Mégsem jutott soha senkinek sem
eszében a felelőségre vonásuk. Maradt amolyan házi ügynek, melyről nem illik
beszélni. Nem is beszéltek róla, a halottakat egyszerűen hősi halottnak
nyilvánították.
Maga a név "Hadbíróság" máris rossz előérzéseket ébresztett a katonákban.
Minden második szóban Hadbírósággal fenyegetőznek a tisztek, altisztek. Aki
tehette, messze elkerülte őket puszta jelenlétük is terhes volt. Szerencsére
dolgom soha nem akadt velük, de eredményes munkájukat sokszor láttam.
Mondhatom iszonyatos, és termékeny munkát végeztek.
1942. május 27-én befejeződött zászlóaljunk számára a brianszki erdőben a
partizánokkal szembeni háború. Veszteségünk negyven körül, sebesült száz fő
körül mozog.
Néhány nap következett a kimerítő meneteléstől elgyötört legénység
bakancstól feltört lábainak pihentetésére. Sokan alig tudtak lábra állni. A
lóháton utazó tisztek ülni nem tudtak, mert feneküket törte fel a nyereg.
Aki lusta volt néha leszállni a lóról az nagyon gyötrődött most a
fájdalmaktól. Végre alaposan megfürödhettünk a ló itatására használt
vödörben. Nagy kincs volt most ez a vödör sorban állnak érte.