''BRIANSZKI ERDŐ
1942. április 30. Glov, kivagonírozás! Gyorsan levelet írok szüleimnek,
vonatkísérő barátom Léván feladja. Kirakodás után azonnal indulnak vissza.
Ebből a levélből idézem vissza több mint negyven év elteltével, teljes
pontossággal a megtett utunkat. A sokszoros véletlenek szerencsés
összejátszása folytán hatszáz darab körül maradt meg ebből az időből
levelem. Több tucat saját készítésű fényképpel. Ha az akkor bennem dúló
érzésekből csak egy kicsit is képes vagyok érzékeltetni, munkám nem lesz
hiábavaló.
Glovtól néhány kilométer gyaloglás után előre elkészített elszállásolás.
A környéken mindenütt német és magyar katonaság táborozik. A tisztek
állandóan üléseznek a magasabb rangúak a német parancsnokságra járnak,
tárgyalásokat folytatnak. A legénység felé naponta többszörös parancs
kihirdetések a kötelező magatartásról és az annak megszegése esetén járó
súlyos büntetésekről.
- A hadműveleti területen statárium van. Parancsmegtagadásért, lopásért,
nemi erőszakért, azonnal végrehajtandó főbelövés, felkoncolás jár. A
partizánokat törvényen kívülieknek kell tekinteni, bűnösségükért
nyilvánosság előtt végrehajtandó kötél általi halál, jeltelen sír!
Végrehajtandó feladatunk a brianszki erdő partizánoktól való
megtisztítása. A megszállásnak indult program tehát kicsit módosult. A
váratlan fordulatért senki sem lelkesedett. Ezt a feladatot kaptuk, nem
kívánságműsor a rádióban, hogy katonák kérték.
A gyalogság megindul a brianszki erdő felé. Minden egységnek kijelölt
helyet kell elérni a hatalmas terület megadott részén, majd összehangolt
időben megindulni egyszerre minden pontról. Minden aprólékosan fel van
tüntetve a tisztek oldalán fityegő térképen. Indulástól bejelölt vonalon
haladva a kijelölt célig. Német egységek nem indultak velünk.
Már három napja dagasztjuk a sarat erőltetett menetben, egy puskalövés
nélkül. A tisztek lóháton, ha töri őket a nyereg kocsin, s ha elzsibbadtak
az üléstől, hát kicsit gyalogolnak.
Dolgunk csak nekünk rádiósoknak van, - megadott időben, fedőnéven
jelentést kell tenni a jelenlegi álláspontunkról, és a történt eseményekről.
Wache hadnagy személyesen kíván jelenteni, iparkodik ismertté tenni magát.
Nem kis személy áll a vonal másik végén - Hajnal ezredes! - a tisztek által
is rettegett kemény, kegyetlen katona.
Neki mindenki csak "túrós farkú". Kedvenc témája a tisztek. Főleg a
piperkőcködők letolása a sárga földig, lehetőleg a legénység előtt. Többször
voltam tanúja ilyen jelenetnek. Egy alkalommal tisztek csoportja
lovaglógyakorlat közben beszélgetett. Váratlanul megjelent Hajnal ezredes,
végigmérte a feszesen tisztelgő társaságot, kiszúrt egy hadnagyot, kinek
nadrágjára sárga színű lovaglófolt volt varrva.
- Hát te, túrós farkú, veled mi van? Már becsináltál? Mi lesz veled a
fronton, ha már itthon összecsinálod magad? - a legénység kárörömmel
hallgatta a hasonló letolásokat, legalább nektek is jut belőle, nemcsak
nekünk.
A hadnagyunk vigyázzállásban teszi a jelentést, mintha az ezredes magas
színe előtt állna. A pontos helymeghatározás azonban nagyon zavaros. Nem
csoda, a térképen bejelölt házcsoportok, falvak, tornyok leégtek, eltűntek.
Az ezredes ordít:
- Máskor nézzen körül mielőtt jelentést tesz! Vége!
Én végighallgattam a többi zászlóalj jelentését, még sehol sem alakult ki
harc. Meg is beszéljük az esetet; nem is lesz ez olyan veszélyes. Végig
megyünk az erdőn, a partizánok elbújnak, ha elmentünk visszajönnek. Bolondok
volnának ilyen nagyszámú katonasággal kikezdeni. Az erdőbe nem megyünk
utánuk, ahhoz kevesen vagyunk, így mindenki megtette a dolgát, és el van
intézve.
Útjelző táblák már sehol sincsenek. Apró falvakon megyünk keresztül.
Megállunk, pihenő, ebédszünet. A házakat már mindig átnézzük, nincs-e
partizán vagy fegyver. Néhány plakát kerül a feltűnőbb helyekre a szokásos
orosz és magyar felirattal: "Nem mint megszállók, hanem mint felszabadítók
jöttünk. Felszabadítani az orosz népet a kommunista rémuralom alól,
biztosítani a vallásszabadságot" stb. Csoportosan olvasgatták, megbeszélték,
egymásnak magyarázták, de szemlátomást nem újjongtak a boldogságtól. A
házakban partizán nincs, fegyver nincs, sőt egyetlen férfi sem. Minden a
legnagyobb rendben.
Állandóan szomjasak vagyunk, a kutakban található víznek erőse mellékízé
van. Van sós ízű, keserű, savanyú, mindenki mérgezésre gondol. Először
mindig a lakossággal itatnak a kutakból, utána isznak a katonák.
Német alakulatok is megjelennek csapatszállító teherautókon, géppuskával,
aknavetővel. Minden járható úton végig hajtanak, majd eltűnnek. Az a
legvalószínűbb, hogy minket ellenőriznek. Mindig csak mögöttünk járnak,
előttünk soha.
Német bombázók is feltűnnek időnként a térség fölött, teljesen
zavartalanul repkednek, ellenséges gépet egyet sem látni, a ledobott bombák
robbanását gyakran hallani. Nyomukban fekete füstfelhők szállnak az ég felé
a látóhatár legmesszebbi pontjáig.
- Figyeld öregem - mondja Ernő barátom,- vége a nyugodt masírozásnak. A
németek gyújtóbombával felégettek előttünk egy csomó falut. A hátunk mögött
is biztos felgyújtják. Nem tűnt még fel neked, hogy amikor elhagyunk egy
falut, pár órán belül füstöt látunk mögöttünk?
- Nem, nem figyeltem, hisz mindig füstöl valahol.
- Most már jól ránk uszították a partizánokat. Biztos vagyok benne, hogy
lőni fognak.
Az elöl járó gyalogság elfogott egy harmincöt-negyven főből álló
csoportot, s a zászlóalj-parancsnokságra kísérte. Marosfalvi alezredes, a
III. ZLJ. parancsnok tartotta a kihallgatást.
Marosfalvi alezredes tartalékos tiszt, negyvenes komoly gondolkodású,
megfontolt ember, úgy mondják földbirtokos. Mindent gazdaszemmel néz.
- Hogy lehet ennyi jó földet műveletlenül hagyni - méltatlankodott
gyakran. A katonaságnál szokásos bokacsattogtatást nem szereti, nem is
követeli. A jelentés lényege érdekli, nem a feszes vigyázbaállás,
tisztelgés.
A foglyok előadják: "A németek elvitték őket X-nevű faluból munkára. 16
napig dolgoztak, készen lettek a munkával és elengedték őket. Most mennek
haza a családjukhoz." Mind civilek. A kutatáskor sem fegyvert, sem lőszert
nem találtak náluk. A légkör feloldódott, barátságos beszélgetéssé vált.
Cigarettával kínáltuk őket, és ki-ki különböző kérdésekre várt választ
érdeklődése szerint. Az alezredes ebédet adatott a legénységiből, és adott
egy igazolást német és magyar nyelven.
A jelenlévő emberek békés természetűek, munkára voltak vezényelve a német
parancsnokság által. Munkájukat befejezték, hazatérhetnek X. faluba. Ne
akadályozzák útjukat. Aláírás, pecsét. Az eset ezzel véget ért. Mindenki
ment tovább a saját útján.
Alkonyatkor egy porig égett faluba értünk. Itt fogunk éjszakázni. Egy
ember sincs a környéken. A háziállatok a megszokott helyükön, az óluk helyén
tanyáznak. Ott érzik magukat biztonságban. Falka tyúkok, kacsák, libák,
disznók, tehenek és lovak. Közeledésünkre elszaladnak, majd lassan
visszalopakodnak. Sátrunk már áll. Valami szalmát, vagy füvet keresek a
sátor alá, mert éjjel mindig átnedvesedik, alulról. Egy fészket találok vagy
húsz tojással. Gyorsan össze kapkodom, szólok Ernőnek, gyerünk keressünk
még, ahol tyúkok vannak ott találunk. Össze is szedünk vagy nyolcvan
darabod, megtelik a szerszámosláda.
- Főzzünk egy csajkával! - indítványozom.
- Dehogy főzünk - feleli Ernő - tudod hogy egész nap szomjazunk. Ha
megszomjazunk, megiszunk néhány nyers tojást. - Mindjárt ki is próbáljuk.
Nagyon jó. Itt fényűzésnek számít.
Az állatokat nem bántja senki, egynéhány tehenet megfognak, megfejnek,
utána elengedik. Mérgelődünk, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe. Pedig de
jó lenne egy kis tej.
A tegnap esti jelentésből kiderült, hogy egy távolabbi zászlóaljat nagy
aknavetőtámadás ért. Hatvanöt sebesült, nyolc halott. Jól be vannak
rendezkedve, ha még aknavetőjük is van. Erre nem gondolt senki.
Hatodik napja gyalogolunk kis pihenőkkel reggeltől estig. Sokan nem
bírják, bakancstól feltört, felhólyagosodott lábú katonákkal, és
kimerültekkel vannak tele a kocsik. Többen mezítláb járnak, nem bírják a
bakancsot felhúzni. Könnyített menetet rendelnek el, mindenki úgy megy,
ahogy akar.
Tíz óra körül jár az idő, mikor egymás után két robbanás rázza meg a
levegőt. Előttünk száz
méterre kocsik futottak
aknára, tele feltört lábú,
vagy kimerült katonákkal.
Öt halott, húszon felüli
sebesült. Egyrészük nem ér
hátra élve a segélyhelyre.
Négy kocsi is tönkre ment.
Sebesültszállító autók
jönnek, elviszik a sebe-
sülteket.
A kényszerszünetben
átszervezik a menetet. A
kocsik között legalább
harminc méter távolságot
kell hagyni, hogy egyszer-
re ne érjen többet a rob-
banás. A menet elején aknakutatók járnak. A gyanús helyeket megjelölik, a
menet nagy ívben kikerüli. Minden óvatosság ellenére estig még két kocsi
felrobbant. Nem az elsők, hanem az utolsók közül, azon a helyen, ahol
legalább húsz kocsi áthaladt. Halálos áldozat nincs, tizen felül van a
sebesültek száma. Kérjük a sebesültszállítókat, nem jönnek, csak majd holnap
reggel a világosban.
A menetelés lelassul, a sebesülteket kocsikon kell elhelyezni. Az épen
maradt szerelést is átrakják a megmaradt kocsikra. Meg is állunk a
szokottnál hamarább, egy harmadában leégett falunál. A tisztek tanácskoznak,
hamar meghozzák a döntést. A faluban található összes kocsit össze kell
szedni, lovakkal és hajtókkal. A menet élén megterhelt kocsikkal orosz
hajtók haladjanak, s a kocsikat négy lóval vontassák. Lovakban nem volt
hiány. Egész ménes legelészett szanaszéjjel, láthatólag gazda nélkül.
Szervezett, kerítéses módszerrel seregnyi lovat fogtak el. Gondos válogatás
után több mint felét elengedték, így is maradt tartaléknak is.