''AZ ESKÜ KÖTELEZ
A menetszázadok személyi állománya az utolsó napig változott. Sokaknak
sikerült elintézni, hogy kimaradjanak. A legnagyobb szájú reklámkeltők búcsú
nélkül eltűntek az indulás napjára.
Volt aki szerelmi bánatában jelentkezett a menetszázadba. Egy hétig
hagyták szaladgálni, mire helyet szorítottak neki. Nagyon csodálkoztunk az
eseten, míg az egyik tartalékos tiszt rávilágított a lényegre: ilyen hülyét
propaganda céljára úgysem találtak volna, ha keresnek. Később a szerelmi ügy
váratlanul megoldódott, de a menetszázadból való kimaradást már sehogy sem
tudta elintézni.
A legénység sorscsapásnak, személyes sérelemnek érezte a frontra küldést.
Miért éppen én, mit keresek én Oroszországban? Áldozati báránynak visznek?
Még ha győznek is a németek, nekik lehet, hogy jobb lesz, de nekünk?
Csak a testi épségünk és az életünk forog kockán. A katonákat, és
tiszteseket nem vonzza a rang, a kitüntetés. A rangot a tisztek és altisztek
kapják, de mi csak az áldozatot hozzuk érte. Eleget láttuk az I.
Világháborús rokkantakat a templomlépcsőkön, kéz és láb nélkül koldulni a
napi betevő falatjukért. Mi együtt jártunk iskolába a zárdistáknak nevezett
árva gyerekekkel. Belőlük minden osztályba jutott tíz-tizenöt, s a tízórai
zsíroskenyérből kunyeráltak egy-egy falatot. Nem a legjobb kilátások, de
választási lehetőség nincs. Az eskü kötelez! Egyetlen lehetőség maradt,
bízni a vak szerencsében, hogy épségben túléljük a számunkra kirótt nagy
megtiszteltetést.