''EGY SZERELMES ASSZONY LEVELE
Tudom, hogy rengeteget szenvednek szeretett fiúk, Eli magatartása miatt.
Eli pedig nem képes megváltozni, és szemmel láthatólag testileg-lelkileg
pusztul. Eli egy kedves, szeretetre méltó gyenge és akarat nélküli ember,
aki nagyon szereti a szüleit, imádja a kisfiát, de mint házasember
boldogtalan, és az egészet mint mártír, gyermekéért és szülei kedvéért
szeretné végigcsinálni.
Eli nem mer őszinte lenni a szüleihez, titkát és bánatát magába fojtja,
ez egy-két hétig egészen jól megy neki, aztán mikor már nagyon szenved, inni
kezd, és így keveredik bele holmi kis nőügyekbe is. Kimaradásait otthon
hazugságokkal magyarázza ki, lassan a hazugság már vérévé válik, és így
képtelenség megváltozni. Rossz lelkiállapota már kihat a munkájára is,
főnökei szerint - idézem szavukat: "menthetetlen" és "szélhámos", és a
vállalatnál maradása is kétséges.
Eli helyett most én leszek őszinte a kedves szülőkhöz. Nagyon sajnálom,
hogy vallomásommal fájdalmat kell okoznom. Eli életéért aggódom, ezért
teszem. Eli és én három éve szerelemmel szeretjük egymást. Mindent
elkövettünk annak érdekében, hogy elmúljon és vége legyen, de sajnos hiába,
mert szeretjük egymást ma is.
Elvált asszony vagyok. Férjem hűtlenségét nem tudtam megbocsájtani.
Válásunk után öt évig nem volt férfi az életemben, egy imaközösségben
találtam vigasztalást. Imádkoztam azért, hogy Isten adjon nekem élettársat,
hozzám illőt. (Férjem istentagadó ember volt, bizonyára ezért nem volt az
Isten áldása a házaséletünkön.)
Elválásunk után két szakmát szereztem, zenetanításból és műszaki
rajzolásból élek. Vettem háromszáznegyven négyszögöl földet, ugar volt
hatvan évig, és özvegy édesanyámmal megműveltem, betelepítettem
gyümölcsfákkal és szőlővel.
Három évvel ezelőtt, a nyári szünidőben szünetelt a tanítás, elkerültem
az ÉMASZ-hoz, két hónapra. Itt találkoztam Elivel. Első pillanatban
megszerettük egymást, sajnos. Én érdeklődtem utána, hogy ki ő és hogy
hívják, de elmondásom után összetévesztették Oláh Jánossal, és nagyon
örültem, hogy független ember. Csak három hónap múlva tudtam meg, hogy
tévesen informáltak. Akkor már szerelmes voltam belé. Furcsa helyzetbe
kerültem. Én, aki azért váltam el a férjemtől, mert nem akartam egy másik
nővel osztozni, most rájöttem, hogy megint csak osztoznom kell. E miatt
sokat sírtam, mert egyszerre voltam boldog és boldogtalan.
Háromszor próbáltam meg vele szakítani. Ilyenkor Eli még jobban
elkeseredett, még többet ivott és nőknél próbált vigasztalódni. Ezeknek az
ügyeknek utánajártam jó megérzéseim és logikám segítségével. Tímár
Attilánéval és Dankó Erzsikével elbeszélgettem, mindkettő beismerte
viszonyát Elivel. Most - múlt hét pénteken -, az ÉMASZ szállásán Erzsikénél
találtam meg egész napi nyomozás után. Kértem, hogy menjen haza, mert az
édesanyja benn sírt a vállalatnál, nem akart hazamenni, annyira félt.
Személyesen kísértem ki az állomásra, így ment haza.
Nem tudom megérteni Katalint, a feleségét. Hogy tud hazamenni és
nyugodtan aludni, ha a férje nincs otthon. Sokszor a feleség szerepét
csináltam, mikor elmentem utána, kiderítve, hogy hol iszogatnak kollégáival.
Ilyenkor igyekeztem odahatni, hogy a társaság feloszoljon, és Elit
kikísértem a vonathoz, hogy hazamenjen.
Gondoltam arra is, hogy elköltözöm Miskolcról, a lakásomat elcserélem
budapestiért. Elinek ezt megmondtam, de az volt a válasza, hogy Pesten is
meg fog találni. Azt is szokta mondani - milyen kár, hogy nem találkoztunk
három évvel előbb, mert akkor még szabad ember volt. Meg hogy én vagyok neki
az ideális, az igazi, és hogy egész életen át meg akar tartani. Ugyanakkor
családi életét is változatlanul szeretné végigcsinálni. Ez gyalázatos dolog,
sok hazugsággal és csalással jár. Lelkiismeretlenség, én magam is sokat
szenvedek miatta. Így mindannyian tönkremegyünk, az én idegállapotom is
egyre jobban romlik. Eli is pusztul. A kedves szülei is, és nem utolsó
sorban a felesége, Katalin.
Attól félek - és ez a félelem késztet most levélírásra -, hogy Eli egy
kétségbeesett pillanatában öngyilkossággal fogja a helyzetet megoldani.
Sokszor panaszkodik nekem, hogy otthon ő nem a maga életét éli.
Gyakran gondolkozom azon, hogy vajon miért nincs az Isten áldása ezen a
házasságon? Én magam sokat imádkozom Eli lelki helyreállásáért,
figyelmeztetem, ha káromkodik, és szeretném, ha elhagyná a káromkodást.
Merjen szembenézni tetteinek következményeivel, a hazugság, a csalás és az
italozás nem old meg semmit.
Kati struccpolitikáját sem helyeslem. Az nem megoldás, hogy behunyjuk a
szemünket és bedugjuk a fülünket, hogy nyugalmunk legyen. Ha egy házasságot
a hazugság tart össze, az előbb utóbb úgy is felbomlik. A hazugság nem jó
fundamentum. Katival már többször akartam beszélni, de sértő jelzőket dobált
felém és kitér.
Ha én összeszedném minden erőm, és kilépnék Eli életéből, sajnos Eli
problémája nincs megoldva, és a tragédiahalmaz be fog következni. A főnöke
is arra kér, lépjek ki, mert itt tragédia lesz. Én már egy évvel ezelőtt
megálmodtam.
Kérem a kedves Szülőket, a megoldáson gondolkodjanak, mert csak egy
gyerekük van, és azt az egyet is könnyen elveszíthetik.
Bocsánatot kérek azért, hogy egyáltalán az életükbe léptem, én sem
tehetek róla, ez volt a sors könyvében megírva.
Kérem, imádkozzanak Istenhez a megoldásért, csak ő tudja helyrehozni
tévedéseinket.
Szeretettel és bocsánatkéréssel