''FURFANGOS KIS CSELÉDď0
''Szín:ď0
A bárói kastély szalonja délelőtt.
''Szereplők:
A bárónő: hetvenéves, nevetséges figura.
Manci és ZSUZSI: csinos, vidám, fiatal teremtések.
Szín üres. Belép a bárónő. Óvatosan körültekint, pénzt rejt a szőnyeg
alá. Kioson.
Manci és Zsuzsi bejön. Porronggyal, tollseprűvel és partvissal kezükben
takarítanak.
MANCI:
(Vidáman énekel, majd abbahagyva az éneklést, kérdezi:)
Te, Zsuzsi, hogy érzed itt magad? Már lassan egy hónapja, hogy itt
dolgozol.
ZSUZSI:
Meg lehet szokni. Persze sok itt a furcsaság.
MANCI:
Csukd be az ajtót, nehogy véletlenül kihallgasson a bárónő. Tőle még az
is kitelik.
ZSUZSI:
(Becsukja az ajtót)
Nekem a legnehezebb komolyan venni őket, sokszor attól félek, kifakad
belőlem a nevetés.
MANCI:
Én is így voltam kezdetben, majd belejössz. Mulatságos két perszóna, az
igaz.
ZSUZSI:
Bogaras vénkisasszonyok. Bolondok ezek. Ha hazamegyek, lesz mit mesélni
otthon. Öcsém meghal a nevetéstől.
MANCI:
Kívülről én sem így képzeltem a bárónőket.
ZSUZSI:
Ezek száz évig akarnak élni.
MANCI:
Dehogy. Örökké!
ZSUZSI:
Forralt vizet inni! Nevetséges. És milyen rossz!
MANCI:
És a korpakenyér, a kutyánk sem enné meg.
ZSUZSI:
No meg a szőrpárna!
MANCI:
Még szerencse, hogy nekünk tollpárnát adnak.
ZSUZSI:
(Szőnyeget göngyölít és alatta megtalálja az ötforintost.)
No nézd már, mit találtam? Hogy kerül ez ide?
MANCI:
Róza bárónő tette azt oda, megnyugtatlak.
ZSUZSI:
Ugyan minek?
MANCI:
Így ellenőrzi, hogy felszedtük-e a szőnyeget, meg hogy nem lopunk-e!
ZSUZSI:
Honnan tudod?
MANCI:
Nekem is az öreg cselédek súgták meg. Ez itt a szokás.
ZSUZSI:
(Kacag.)
A szőnyeg tegnap volt felszedve.
MANCI:
Különben ne szedjük ma fel, csak a pénzt vedd ki!
(Dúdolni kezd.)
BÁRÓNŐ:
(Belép a szalonba. Kezében egy pongyola és egy foltnak való rongy.)
Zsuzsi, kéhem...
ZSUZSI:
Tessék, méltóságos bárónő.
BÁRÓNŐ:
Hoztam egy kis munkát délutánra. Ehre a pohngyohára felvarrja a zsebet,
de pohntos lehgyen! Úgy tuhdom, hogy széphen tud vahrni.
ZSUZSI:
Igen is, méltóságos bárónő.
BÁRÓNŐ:
(Kimegy.)
MANCI:
Arra vigyázz, Zsuzsi, nehogy gyorsan varrd meg a pongyolát, mert ezek
képesek lebontatni veled tízszer is.
ZSUZSI:
Miért?
MANCI:
Az a mániájuk, hogy jó munkához idő kell.
ZSUZSI:
Értem.
MANCI:
(Körülnéz megelégedve.)
Gyere, Zsuzsi, menjünk az ebédlőbe.
(Kimennek.)
* * *
Délután a cselédszobában. Zsuzsi varrja a zsebet Manci párnát hímez.
ZSUZSI:
(Néhányat ölt. Megmutatja Mancinak a zsebet.)
MANCI:
Szép. Ügyes vagy. Te, gépöltéssel csináltad? Úgy varrsz, mint egy gép.
Istenemre nem hinném, ha nem láttam volna, hogy kézzel varrtad..
ZSUZSI:
Mit gondolsz, bevigyem Rózának?
MANCI:
Azzal még ráérnél, szerintem.
ZSUZSI:
Én beviszem.
(Elmegy. Kis idő múlva sírva jön.)
MANCI:
Mi bajod, miért sírsz?
ZSUZSI:
Képzeld, azt mondja, bontsam le, mert az ő szemmértéke a biztos.
Állatfestésből díjat nyert Bécsben. Szerinte fél centivel feljebb tettem
a zsebet.
MANCI:
Mondtam neked, hogy nem szabad még bevinned.
(Megnézi a zsebet, méregeti.)
ZSUZSI:
(Bőgve:)
Most mit kezdjek? Fejtsem le és tegyem rossz helyre?
MANCI:
Hozzá se nyúlj!
(Kezébe nyom egy könyvet.)
Olvass valamit hangosan!
ZSUZSI:
És mi lesz a zsebbel?
MANCI:
Majd holnap beviszed megint, és azt mondod, hogy áttetted.
ZSUZSI:
Nem fog rájönni?
MANCI:
Szó sem lehet róla, hülyébb az annál.
ZSUZSI:
És ha bejön közbe?
MANCI:
A cselédszobába? Ugyan! Hogy képzeled!
(Parancsoló hangon:)
Olvass már!
ZSUZSI:
(Sírva:)
Baj lesz belőle!
MANCI:
Hallgass rám!
* * *
Másnap ugyanott.
MANCI:
Zsuzsi viheted a pongyolát!
ZSUZSI:
(Szurkolva:)
Jaj, nekem! De izgulok!
(Fogja a pongyolát és elindul kifelé.)
MANCI:
(Kuncog, fejét csóválva.)
ZSUZSI:
(Kis idő múlva jön nevetve.)
Megdicsért. Jutalmul kimenőt kaptam estére.
MANCI:
Na látod? Mit mondtam.
Függöny.