iqdepo // Az örökkévalóság pillanatai (Dimenzió #25)

   ┌─────────────────────────────────────────────────────────────────────┐
   │              AMIT A KÖNYVEM HÁTSÓ BORÍTÓLAPJÁRA ÍRNÉK               │
   ├─────────────────────────────────────────────────────────────────────┤
   │    Aha! Szóval levetted a könyvemet a polcról és megfordítottad. Ne │
   │ haragudj, ezt a helyet képtelen voltam másnak adni, elvégre az első │
   │ (és   talán  utolsó)  pillanata  ismeretségünknek.  Ide  az  írótól │
   │ független,  "elfogulatlan"  dicsérő  vélemény szokott kerülni. Vedd │
   │ úgy,  hogy átrágtad magad a hangzatos szavakon, hiszen mi mást írna │
   │ ide  a kiadó, hogy segítsen neked az ő kasszájának megfelelő döntés │
   │ meghozatalában. (Bocs a stílusért, a papír-exhibicionizmus teszi.   │
   │    Egyébként  szerintem ez az a fajta, ami "segít, ha fáj a torkod, │
   │ és az órodat is tisztíccsa...") Még az a szerencse, hogy nem tartom │
   │ magam írónak, így aztán van némi szabadságom velük szemben.         │
   │    Hehe. Most, hogy eloroztam ezt a lehetőséget, hirtelen nem tudok │
   │ vele mit kezdeni.                                                   │
   │    Szóval  ezt  a  könyvet kénytelen voltam megírni, annyira erősen │
   │ motoszkált  bennem létrehozásának vágya, mint például azé, hogy egy │
   │ szénakazal tetejéről egy éjszaka nagyot kiáltsak.                   │
   │    A helyzet is hasonló.                                            │
   │    Nem  tökéletes,  amit  leírtam,  még  azt sem mondom, hogy igaz. │
   │ Lehet, hogy egyszerűen meguntam az életkörülményeimet és fel akarom │
   │ pezsdíteni   egy  rakás  hazugsággal.  Vagy  csak  szeretnék  kevés │
   │ munkával sok pénzt keresni. Lehet, hogy csak hibáim, lelki töréseim │
   │ (vagy a gonosz Krampusz sugallatai) vezetnek, hogy mindezt leírjam. │
   │ Ne  felejtsd el ezeket a szavakat, amikor olvasod (ha mégsem teszed │
   │ vissza... még meggondolhatod!)                                      │
   │    Az,  hogy mit tartasz erről a papírhalomról, egyedül rajtad áll. │
   │ Kitalált történetek és néhány (szigorúan magánjellegű) vélemény van │
   │ benne.  Használhatod  vagy  eldobhatod  tetszés szerint. Egyvalamit │
   │ kérek  csak:  add  meg  te  is  ezt  a  szabadságot  azoknak,  akik │
   │ olvashatják...                                                      │
   │    Ja, gondolom, megelőzök egy igen fontos kérdést, a válaszom NEM. │
   │ Egyetlen  szavát  sem  fogom  bizonyítani ennek a könyvnek, a benne │
   │ levő   elképzeléseknek.  Ha  ilyesmit  szeretnél  kapni,  okosabban │
   │ teszed, ha másik könyvet választasz...                              │
   │    Még  valami  (annak, aki tényleg el fogja olvasni). Nem olvastam │
   │ át  az  egészet  egyszer  sem,  nem  töröltem vagy javítottam benne │
   │ semmit,  mialatt megírtam. Így aztán lehet, hogy néhol rendezetlen, │
   │ valamit  ismételek.  Maga  a könyv szerkezete is változott (illetve │
   │ éppen   most   fogom  beszúrni  az  újabb  fejezetet),  a  háromból │
   │ négyrészessé alakult, de nem volt kedvem átírni a bevezetést. Bocs. │
   │    Sajnos  most mosolyognom kell. Itt a lap alján (vagy a bal felső │
   │ sarokban)  egy  szám áll, szinte látom aggodalmas tekinteted, amint │
   │ emészted a leírtakat és küzdesz sikoltozó józan belátásoddal.       │
   │    Na jó, itt a döntés pillanata, ilyenkor legjobb szokásom szerint │
   │ magadra hagylak. Minden jót...                                      │
   └─────────────────────────────────────────────────────────────────────┘






                                                                          >>
Dimenzió #25

Az örökkévalóság pillanatai

(filozófia)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
