''ELÖLJÁRÓBAN...ď0
Köszöntelek.
Kedves Loránd vagyok, és Alex állítása
szerint én töltöm meg ezt a kiadványt. Ez
sem éppen elhanyagolható probléma, de en-
nél is komolyabb az, hogy szerinte vala-
mit írnom kellene magamról is (na persze,
hiszen ez az én gondom). Nem egyszerű
dolog eldönteni, hogy mi legyen az a
rész, amit elmondok, úgy, hogy sem túl
részletes, sem a válogatás miatt félreve-
zető ne legyen.
Pár napja lettem 26 éves. Programozó
vagyok, továbbá kissé megviselt, de alap-
jában véve büszke atyja egy több, mint
négyhónapos gyermeknek - éppen most szerzem első tapasztalataimat arról,
milyen nehéz egy náthás kölköt elaltatni (persze a dolog valódi súlya nem az
én vállamat nyomja).
Amit olvasni fogsz (elnézést a tegezésért, élőben - remélem - kicsit
udvariasabb vagyok, de a billentyűzettel szemben könnyebb így), elég hosszú
ideig készült bennem - és persze távolról sem fejeződött be.
Korán kezdtem a kiábrándulást abból a rendszerből, amit magam körül látok
- így aztán sikerült túljutni rajta. Gátlásos gyerek voltam, időm java
részét olvasással, álmodozással töltöttem (ez máig is így van). Soha nem
szerettem az előemésztett dolgokat, kérdés nélkül elfogadni valaki
véleményét; szívesebben szembesülök a saját hülyeségem következményével,
minthogy gondolkodás nélkül tegyek bármit is.
Úgy éreztem, hogy a világ egy olyan versenyre kényszerít engem, amelyben
nem kívánok nyerni. Olyan álmokat mutat nekem, amelyeket nem szeretnék
magaménak vallanni, és olyan árat kér érte, amit nem akarok megadni.
Valósnak éreztem azt a fenyegetést, hogy egyformává, kockává akar engem
változtatni minden körülöttem, egy olyan építmény részévé, amit
legszívesebben lerombolnék, de gyenge vagyok hozzá.
Csendes forradalomnak indult ez a könyv, amit önmagam megnyugtatására
délutánonként a gimi számítógéptermében pötyögtem befelé egy ősi
szövegszerkesztőbe, aminek már a nevére sem emlékszem (mégis eszembe jutott!
Chi-writer!) - de mindig gondosan dupla másolatot csináltam róla Nagyon
sokat segített, hogy leírtam a képeket, amik lefestették nekem a világot. Ez
mindig is így volt: ha valamin komolyan gondolkodtam, hasonlat, kép jutott
róla eszembe, amelynek segítségével jobban megértettem a dolgot, mintha
közvetlenül próbáltam volna. Vagy csak elhitettem magammal?
Mindegy.
Illetve mégsem, hiszen nem volt merszem megmutatni senkinek, mert mit
szól majd hozzá...
Sokat foglalkoztam ennek kapcsán mindenféle filozófiákkal, vallásokkal.
Ezek során a keresztény vallás volt az utolsó. Sokáig csak kritikával tudtam
rágondolni, a visszásságok miatt, amik régen, és szerintem ma is jellemzik -
aztán rájöttem, hogy a többi is csak azért tetszik annyira, mert messze van.
India, a "bölcseség hona" ugyanaz az ország, amelyik atomkísérletekkel
dobálózik az éhezők feje felett, a taoizmus szülőhazájában tankok csinálnak
szőnyeget diákokból, és így tovább. A világ felénk eső részének
megismerésére pedig jó lecke a Ryan közlegény megmentése.
És ugyanez a lény írta meg a Tao te king-et, a Bibliát, képes sírni egy
másik lény fájdalmán.
A megoldást sok mindenben kerestem, Transzcendentális Meditációt
tanultam, Agykontrollal kacérkodtam, Tai-chi-t gyakoroltam, voltam Reiki
behangoláson. Mindegyik megérintett, de egyik sem tartott sokáig. Ez nem a
módszerek hibája, én nem tartottam ki mellettük.
A Reiki tanfolyamon mégis történt valami. Az előadó fantasztikus volt,
azt és úgy mondta, ahogy képzeltem az Erőt. Az egész végén viszont a
szeretetről mondott pár szót, és annak tényleg olyan súlya volt, hogy
feledhetővé tette az előző két napot.
A lelkesedés úgy két hónap alatt múlt el. Az idő ugyanúgy telt, mint
azelőtt, míg egyik évfolyamtársam meg nem kérdezte, hogy kíváncsi vagyok-e
egy olyan emberre, aki visszajött a klinikai halálból. Ekkor találkoztam
először a mesteremmel.
Nem mondta meg nekem, hogy miről mit gondoljak, csak segített, hogy
elfogadjam a gondolataimat, ki merjem mondani - és le merjem írni őket. Hogy
foglalkozzam velük: önmagammal. Persze nem csak neki tartozom köszönettel
ezért, hanem annak a körnek, akikkel gyakran beszélgetünk, segítünk
egymásnak. Erről az 'Alapítványról' is olvashatsz majd egy kicsit, a könyvtől
függetlenül.
Talán az a legfontosabb nekem benne, hogy nem valami külső, szép cél a
lényeg, csupán annyi, hogy méltó legyek ahhoz a képhez, ami bennem az
emberről él. Ez a könyv is egy ilyen dolog: nem azért
írtam, hogy bárki is komolyan vegye, vagy mert
abszolút igaznak tartom. Sokkal egyszerűbb: úgy érzem,
amikor meghalok, jó lesz visszagondolni arra, hogy
megszületett - akármi is lesz utána.
A jelenlegi álmaim pedig?
Szeretném, ha kicsit elégedettebb lehetnék
önmagammal a családapa szerepében - egyelőre vannak
hiányosságaim. Álmodok arról, hogy képesek leszünk
végre együttélni önmagunkkal és lehetőségeinkkel, hogy
nem kell feltétlenül lerombolni az otthonunkat csak
azért, mert meg tudjuk tenni.
Szeretném, ha a második otthonom, a számítógép felé
is nagyobb tisztelettel tudnánk fordulni, és arra
használnánk végre, amire való, nem pedig arra, hogy a
valós után virtuális szemétdombot is magunkénak mondhassunk. (Sajnálom, ez
az egyik vesszőparipám.)
Gépem szerint most léptem túl az A/4-es oldalt, így éjfél után ez is szép
teljesítmény, de talán elég lesz.
Minden jót.
''Kedves Lorándď0
(''kedves@pserve.huď0) ill. (''lkedves@cygron.huď0)
Kedves Loránd könyve az Interneten is olvasható:
(''http://www.pserve.hu/~kedves)
emberről él. Ez a könyv is egy ilyen dolog: nem azért
írtam, hogy bárki is komolyan vegye, vagy mert
abszolút igaznak tartom. Sokkal egyszerűbb: úgy érzem,
amikor meghalok, jó lesz visszagondolni arra, hogy
megszületett - akármi is lesz utána.
A jelenlegi álmaim pedig?
Szeretném, ha kicsit elégedettebb lehetnék
önmagammal a családapa szerepében - egyelőre vannak
hiányosságaim. Álmodok arról, hogy képesek leszünk
végre együttélni önmagunkkal és lehetőségeinkkel, hogy
nem kell feltétlenül lerombolni az otthonunkat csak
azért, mert meg tudjuk tenni.
Szeretném, ha a második otthonom, a számítógép felé
is nagyobb tisztelettel tudnánk fordulni, és arra
használnánk végre, amire való, nem pedig arra, hogy a
valós után virtuális szemétdombot is magunkénak mondhassunk. (Sajnálom, ez
az egyik vesszőparipám.)
Gépem szerint most léptem túl az A/4-es oldalt, így éjfél után ez is szép
teljesítmény, de talán elég lesz.
Minden jót.
''Kedves Lorándď0
(''kedves@pserve.huď0) ill. (''lkedves@cygron.huď0)
Kedves Loránd könyve az Interneten is olvasható:
(''http://www.pserve.hu/~kedves)