Dimenzió #25

Az örökkévalóság pillanatai

(filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

              (Tanmese Kedves Loránd könyvének elolvasásához)

                Reméljük,  hogy  Dimenziónk 25. számához ez a
                rövid kis "mese" elegendő bevezetőül szolgál.

                                                            Az IQDEPO stábja


                    AZ UTADAT MAGADNAK KELL VÉGIGJÁRNOD!

   Az  öregember  ott  ült  a  fa  alatt,  lehunyt  szemmel.  Az ifjú sokáig
figyelte,  de az nem mozdult. Úgy tűnt mintha az öreg aludna, nem mozdította
meg tagjait, ült mozdulatlanul.

   Az   ifjú   kiváncsian   figyelte,   majd   kis   idő  elteltével  lassan
bizonytalanul  megindult  a  fa  felé. Hosszasan nézte az öreget, majd leült
mellé.  Az  idős  ember  még  mindig nem mozdult. A fiú zavartan tekingetett
körbe,  de senkit sem látott a közelben. Ahogy vette a levegőt, egyre jobban
érezte,  hogyan  nyugszik  meg  a  lelke.  Oda-oda  pillantott  az ismertlen
emberre,  de  az  mintha tudomást sem vett volna róla, ült nyugodtan lehunyt
szemmel mozdulatlanul.

   A  fiú  megpróbálta  utánozni az öreget, ugyanolyan testtartást vett föl,
mint  ő,  ugyanúgy  engedte le a kezeit lazán a teste mellé. Kissé szokatlan
volt  neki  az  ülésnek ez a formája, kis idő múltával azonban már észre sem
vette, hogy a kissé görnyedt testtartást a kissé leengedett fejtartással jól
ellensúlyozta.  Lassan-lassan lecsukódtak a szemei. Először úgy érezte, hogy
azonnal  el  fog aludni, szemhéjai mázsás súlyként nehezedtek szemeire, néha
még  kinyitotta  szemeit, hogy körbetekintsen, de a mellette ülő mozdulatlan
ember  nyugalma  átáradt  belé, ezért hagyta, hogy az idő elragadja. Szemeit
ezekután  már  nem  is  próbálta kinyitni. Hallása lassan eltompult. A zajok
egyre  messzebbről  áradtak  felé.  A  távoli morajok egyre halkabbá váltak,
majd lassan megszüntek. Néma csönd vette körül a fiút.

   Ketten  ültek  ott  a  fa alatt, lehunyt szemmel. Nem mozdultak. Úgy tűnt
mintha aludnának, nem mozdították meg tagjaikat, ültek mozdulatlanul.

   - Már vártalak - szólalt meg egy hang.

   Az ifjú nem lepődött meg. Nyugalom szállta meg.

   - Tudtam,  hogy  ide  kell  jönnöm...  - válaszolta  a fiú. - Tudom, hogy
sokan  elindulnak, de csak kevesen indulnak el ténylegesen, én szeretném, ha
segítenél nekem...

   - Sajnos  én  nem  segíthetek,  az  utat  magadnak  kell megtalálnod,  és
magadnak  kell  rajta  elindulnod...  én  magam  is  csak egy utazó vagyok -
válaszolt az öreg.

   - De te sok mindenre megtaníthatsz, hogy az utam könnyebben bejárjam...

   - Nem, nem... Tévedsz, ha azt hiszed, hogy én messzebb járok... hiszen én
a magam útját járom... Lehet, hogy te az első lépéseddel meszebb jutsz, mint
ahová én valaha is érhetnék.

   - Jó,  értem...  de  akkor  hadd  kérdezzelek,  olyan   dolgokról, amiket
fontosnak érzek! - próbálkozott a fiú újra.

   - Ha kérdéseidre kérdéssel felelek rájössz-e,hogy minden kérdéseddel, még
több kérdést segítesz világra?

   - Lehet... de a kérdésekre adott választ fontosnak tartom, hiszen tanulni
lehet belőle!

   - Ha  a  kérdések  válaszai  hamisak,  akkor  a tanulás  milyen irányú? -
kérdezte az öreg.

   - Próbálsz zavarba hozni... ugye?

   - Nem.  Csak  szeretném,  ha  belátnád, hogy a jól feltett kérdés  maga a
válasz.

   - Te nagyon bölcs vagy... - jelentette ki a fiú.

   - Ugyan... ha így gondolod, akkor hiába jöttél ide. Szerinted az a bölcs,
aki  minden  kérdésre azt a választ adja, amit elvárnak tőle. Ha te valamely
válaszomra  bólintasz  és  azt  mondod... igen ezt akartam hallani..., akkor
a  kérdésre  már te is tudtad a választ, tehát te ugyanolyan bölcs vagy mint
én.  Ha azt hiszed, hogy én vagyok a bölcs, akkor te szamár vagy. S mivel én
ugyanolyan bölcsnek tartalak mint magamat, ezért én is szamár vagyok.

   - Teljesen kiforgatod a szavaimat... - fintorgott az ifjú.

   - Nem...  Csak elmélkedtem azokon a kérdéseken, amiket feltettél nekem. A
kérdéseid  segítenek  nekem  abban,  hogy  rájöjjek  mennyi mindent kell még
megtanulnom...

   - Neked? - képedt el a fiú.

   - Igen...  Hiszen a kérdésekre nincsen megfelelő válasz. S ha azt hinném,
hogy  én  tudom  a választ, akkor az azt jelentené, hogy semmit sem értettem
meg  abból  amit  elmondtam az előbb. Tehát újra az út elejére térnék. Ezért
nem segíthetek neked... Az utadat magadnak kell végigjárnod!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező