'<<' ''LEVÉL EGY BARÁTOMNAK
Aki remélem még sokáig lesz itt velünk.
Megriadtál, amikor a legutóbb beszélgettünk. Közelebb állsz a halálhoz,
mint nagyon sokan közülünk, és én a halálról beszélgettem veled. Azt
mondtam, hogy ne félj tőle, inkább nézzük meg együtt, milyen is valójában.
Azt mondtad, olyan volt, mintha a halál angyala lennék, pedig te nem akarsz
menni. Nézd, én elszomorodtam, amikor most végiggondoltam, miket mondtam
neked, aztán megnyugodtam.
Ha csak egy kicsit is elfogadod azt, hogy véges fizikai létünknél, jelen
gondolkodásunknál több rejlik bennünk, akkor természetes a következő:
nyilvánvaló, hogy félünk a haláltól. Ez mozgat minden élőlényt itt a Földön.
Ez akadályoz meg minket abban, hogy például a fogorvosi szék helyett a halál
nyugalmát válasszuk. Amikor azt mondod, nem akarsz meghalni, nem mondtál
semmi újat. Nagy lényed, aki szintén te magad vagy, bólint: igen, így vagy
megtervezve, hogy hosszú életű légy e földön. Viszont nem hiszem, hogy valós
Erő sorakozna fel mögé. A kettős tagadás: nem akarok elmenni nem azonos
azzal, hogy itt akarok maradni. Itt és most, pontosan ebben a helyzetben,
pontosan ezek között az emberek között szeretnék maradni még, mert igenis
hiszek önmagamban, jelenlegi és leendő tudásomban és segítőkészségemben,
akaratomban. Nem takarom el magam elől a nehézségeket szűkebb és tágabb
környezetemben, nem félek a feladatoktól, amelyek rám várnak, ha egészséges
lennék. Jusson eszedbe, mennyire felkavart, amikor azt mondtam, nem egyszerű
dolog téged szeretni. Tanuld meg rá ezt válaszolni: tudom! De van, aki
bírja, és mindent megteszek azokért, akiknek ez nehezebben megy.
Csak akkor tudod végignézni indokaidat, érzéseidet, ha nem félsz a
haláltól. Értsd meg, nem ígérem, hogy angyal lesz belőled, hogy egyáltalán
lesz valami utána, viszont úgy vélem, a jelenlegi helyzetedet, annak okait
sem tudod felmérni, ha minden gondolatod mellett ott van, hogy ezt nem
gondolhatom, mert ha tényleg ennyire taszít ez a dolog, ez az ember, akkor
még messzebb kerülök az élettől...
A döntést nem a jelenlegi gondolati szinteden hozod. Van egy bizonyos
belső állapotod, ami visszahat energiarendszeredre, testedre. Ennek a
folyton változó rendszernek belső törvényei vannak, amely szerint működik.
Ha a feltételeket megváltoztatod - legyen ez orvosi kezelés,
természetgyógyászat vagy pszichoterápia -, megváltozik a folyamat. Ezek
viszont csak külső feltételek. Az, hogy ezek hogyan hatnak rád, már attól
függ, mik a valódi szándékaid és okaid.
Nagy lényed számára - legalábbis azok alapján, amiket elképzelek róla -
nem létezik idő, így nincs "túl késő" sem. Gondolkodási állapot, felismerés
létezik csupán, melyhez félelmeken (és lehet, hogy életeken) keresztül vezet
út.
Nézz szembe mindazzal, amit gondolsz. Ne vedd figyelembe, hogy valóban
halálos fenyegetést hordoznak, ez természetes, hiszen miattuk vagy most
ebben az állapotban. Gondolkozz el rajta, mennyire képezik szerves részét
annak, aki, ami most vagy. El tudod-e engedni őket (NEM a betegséget, a
jelenlegi tünetet, hanem a gondolati hátteret)? Ha igen, megtisztítod magad,
nem félsz a haláltól, nem ragaszkodsz az élethez, de kívánsz élni, itt és
most, ezekkel az emberekkel, ebben a világban. Lehet, hogy meggyógyítod
önmagad.
Én most így látom ezt, lehet, hogy változni fog még, de most ennyi, amit
adhatok neked. Kívánok hozzá sok Erőt és hitet.
'>>'