'<<' ''ÜNNEPELJ MA VELEM
Furcsa gondolatom támadt egy héttel ezelőtt, mégpedig az, hogy megírom
ezt a kis részt is. Persze mivel nem időrendi sorban következnek ezek a
darabkák, ezért már ezalatt ott áll egy rakás mindenféle szöveg, viszont
feljebb jócskán akad üres hely, amit be akarok tölteni. Kész röhej, Te
elolvastad már azt, amit én még most nem tudom, hogyan fogok leírni -
ugyanakkor leírtam már sok mindent, amit még nem olvastál. Jó játék ez is az
idővel, nem?
Meghívlak egy pár sornyi beszélgetésre, ha már egyszer vetted a
fáradságot és elolvastad mindazt, ami ez előtt a rész előtt áll (vagy fog
állni). Ugyanis ünnepelek mostanában.
Egy éve kezdtem el ezt a könyvet - persze hogy pontosan mikor, nem tudom.
Ez halál komoly, már egy éve szaporítom itt a sorokat - ezt gyakran nekem is
igen nehéz elhinni. A bevezetés első sorai ugyanígy novemberben születtek.
Az albérleti szoba, ahol a földön ücsörögve elkezdtem írni, nem sokat
változott - még mindig nincsen benne semmi bútor, bár barátaim néha áthozzák
az egyik karosszéket, sőt, pár napja van egy szivacs is lefektetve, hogy
használhatóbb legyen a hely. Persze nem erről akarok írni - hanem miről is?
Igazság szerint nem tudom. Itt ülök veled szemben, elképzeltem magamnak egy
üveg bort, amit lassan elfogyasztunk, és én jó szokásomnak megfelelően
mindenfélét mesélek.
Sok dolog történt itt azóta. Hétköznapi életkörülményeim igencsak jól
alakultak. Saját számítógépem van, jó biciklim, vettem télikabátot is - bár
persze nem használom.
Képzeld, van olyan ingem is, amit majdnem önállóan vettem! Szép kis
haladás ez ahhoz képest, hogy amikor eljöttünk Szegedről, úgy kellett engem
elcipelni ruhát vásárolni - egyesek szerint nem volt megfelelő öltözék a
melegítő és a póló. Ja, és szentté avatásomat is sikerült lehetetlenné
tenni: bunkofon-tulajdonos is vagyok (magyarul: mobiltelefonom is van) -
egyszóval menedzser-típusú fiatalember lettem. Bár öltönybe még mindig nem
sikerült beleerőszakolnom magam, és továbbra is rajongok pl. a favágásért.
Lehet, hogy van még számomra remény?
Sokat változott a hozzáállásom ehhez a könyvhöz is. Sokáig fontos volt
nekem, most már nem annyira. Megígértem magamnak, hogy születésnapomra
befejezem - szép ajándék lenne negyedszázados fennállásom alkalmára,
ráadásul némi esélyem is van arra, hogy meg tudom csinálni. Persze nem
tudom, hogy mi lesz utána, mert azért a gondolataimhoz kicsit hozzánőtt már
a tudat, hogy "készül a könyv". Lehet, hogy hiányozni fog?
Az, hogy fog-e egyáltalán valakit érdekelni, vagy hogy milyen lesz a
hatása, nos ez persze nem hagy hidegen, inkább tartok egy kicsit tőle - de
erről már éppen eleget írtam eddig. Viszont éppen elég egy pár percre
bekapcsolni valamilyen TV vagy rádió műsort ahhoz, hogy úgy érezzem, csak
bele kéne már rondítani a világba ezekkel a hülyeségekkel (egy kis
rimánkodás a "nagyhatalmú Nyugathoz" - Allah növessze hosszúra szakállukat -
akik éppen azzal kacérkodnak, hogy ismét háborúzzanak-e vagy sem; vagy hogy
iskolások ölnek embert egy kocsiért Budapesten).
A röhej az, hogy az egész nem is igazán az én döntésem, egyszerűen muszáj
kiírnom magamból ezeket a dolgokat, mert nincs rosszabb, mint a szellemi
székrekedés. Bár lehet, hogy különösen ezt a részt inkább "agymenésnek"
lehetne nevezni...
Közeledik a határidő, amit magamnak szabtam, és egyre nehezebb rávennem
magam az írásra. Tulajdonképpen ez a kis szusszanás itt nem egyéb, mint egy
több, mint egy hónapos szünet reményeim szerinti befejezése. Hogy miért
terhellek téged az elolvasásával? Azért, mert nem a "mű" az, aminek
szerintem értéke van, hanem a "hogyan". Eleget olvastam ahhoz, hogy úgy
érezzem, bárki össze tudja rakni a jelenleg rendelkezésre álló "ezoterikus
irodalomból" azt a szöveget, amit itt leírok - ugyanakkor nem látom sehol
azt a hatást, amit szerintem kiválthatna.
Igyekszem megmaradni a követhető logikai sorokon, remélem nem írtam
túlzottan sokat személyes "természetfeletti" élményekről, melyeknek olyan
nagy hangsúlya van manapság - csakhogy elkerülhetetlenül választja szét az
embereket a hívők és tagadók csoportjára. Szeretném, ha nem hinnél el nekem
egy szót sem - mert nem lenne fontos számodra. Én el fogok számolni minden
egyes szóért, amit leírtam, elmondtam - ugyanúgy, ahogy minden egyes
gondolatomért is - de nem neked, hanem önmagamnak, csakúgy, amint te is
tenni fogod annak idején. Tehát élj szabadságoddal azt gondolni rólam, amit
akarsz, és hagyd meg nekem azt a szabadságot, hogy ez rám mekkora hatással
van.
Látod, még mindig félek attól, hogy mit fogsz szólni ehhez az egészhez -
ez teszi annyira nehézzé nekem a befejezést. Ezért változnak most elég
erősen bennem a dolgok, érzések, élmények formájában köszönnek vissza a
leírt logikus fejtegetések. Nem merek még belemerülni azokba a technikákba,
amelyekről érzem, életem egy részét fogják kitölteni (mint ahogy érzésem
szerint életeim némelyikét szintén jellemezték), mert félek az önbecsapástól
- de vannak igen erősen megjelenő képek. Tulajdonképpen igencsak
kinyújtottam magam az utóbbi időben.
Egyrészt még mindig programozó vagyok, terveim vannak, ötletek
foglalkoztatnak, amelyekre elég kevés időm jut. Másrészt szerelmes vagyok,
amit éppen olyan furcsa érzés leírni ide, mint amilyen furcsa lehet olvasni.
Ez az oldal elég messze volt tőlem nagyon hosszú ideig, most is nehezen
illesztem be gondolataimba, életembe (szerencsére társam szeretete elég nagy
ennek elviselésére).
Harmadsorban tagja - mesterjelöltje (?) - vagyok egy alapítványnak, amely
ilyen dolgokkal foglalkozik. Aztán írom ezt a könyvet, ami nem hagy igazán
nyugtot nekem sosem. Tegnap pedig egy váróteremben nem tudtam elszakadni egy
indián sámán képétől, aki bejelentette, hogy eljött értem a Madár - ami a
röhej, hogy láttam is. Ne haragudj, ezt is muszáj volt leírnom valahova.
Mára befejeztem.
Látod, mennyit vagyok képes nyavalyogni mindig ugyanazon a kérdésen?
Pedig egye meg a fene, ezért vagyok itt ezen a világon. Lássunk inkább ismét
munkához...
Jópár nappal később folytatom most, mialatt azon gondolkodtam, hogy
érdemes-e mindezt itthagyni egyáltalán, vagy töröljem ki. Azután egy kicsit
összeszedtem magam, és csak benthagyom, hogy lásd: én nem jászom, egész
eddig egyetlen mondatot töröltem ki, ami nagyon idétlenre sikerült. Ennyi
bizonytalanság után most úgy tűnik, talán ez a rész a legfontosabb a
könyvben. Találkoztam már olyan emberrel, aki érdekesnek, szimpatikusnak
találta a gondolataimat, és nem tudtam elmondani neki, hogy vigyázzon. Én
ugyanúgy menekülök saját életem problémái elől, mint bárki más, csak éppen
ezt a módját választottam. Éppen az a mindenben kételkedő hitetlen
hozzáállás teszi számomra követhetővé saját utamat. Ha csak egyetlen ember
olvassa is el ezeket a sorokat úgy, hogy tetszik neki, tudnia kell, hogy
gyakran megkérdőjelezem őket én is - pedig újraolvasva látom, hogy a bennem
lévő kerekségnek igen szűk töredékét sikerült leírnom...
'>>'