Dimenzió #25

Az örökkévalóság pillanatai

(filozófia)

'<<'                               ''KARÁCSONY

   A hó mocskos fekete kásává alakult a város aszfaltján, járművek sűrű sora
dagasztotta  az  utakon.  A parkoló autókkal félig eltorlaszolt járdán fázó,
siető,  türelmetlen  emberek  tülekedtek,  néha  az  útra kényszerülve, ahol
óhatatlanul  beterítette  őket  egy  türelmetlen  autós. Hideg szél rejtette
sálak mögé a didergő ajkakat.

   A kirakatok estefelé éledtek. Sokszínű ragyogással üvöltötték az utcára a
megvásárolható  boldogság  álmát,  óriásplakátok, hatalmas figurák, ezerfogú
mosolyok üldözték a hazafelé menőt.

   Emberek  álltak  meg zsebre dugott kézzel az üvegfalak előtt, sodródtak a
befelé-kifelé  áramló  tömeggel, ingerülten tülekedve céljuk felé. És közben
kétségbeesett  aggyal  számolgatták  a  hátralevő pénzt. A pénzt, amiből meg
kell  venni  a  legkülönfélébb  ajándékokat,  az egész év során megtaposott,
közönybe  fulladt, sértésekkel rongált szeretet színes, szépen csomagolt és
drága  jeleit. Az ígéreteket, amiket be kell váltani a gyermeknek, aki - bár
tudná miért - pisztoly utánzatot, kommandós figurát, őskori szörnyet, (vajon
miféle) játéknak szánt szex-szimbólumot kért ágya mellé.

   Tülekedni  kell a buszon, villamoson, hiszen mindenkinek csak most, félig
este  van ideje megszerezni ezeket a dolgokat, hatalmas, törékeny csomagokat
védenek könyökök, haragos arcok.

   Kevesen  vették  hát  észre  az  alakot, bár igen különös volt. Egyszerű,
zsákszabású  ruháját  cibálta  a  szél,  haját arcába fújta. Mezítláb állt a
lucsokban,  de  nem  látszott rajta, hogy érzékelné a hideget. Mozdulatlanul
állt  az  utcasarkon,  tágra  nyitott szeme pislogás nélkül itta a látványt,
amely  könnyeket  csalt  bele.  Ezek  lassan leperegtek arcán, vékony fényes
csíkot  festve rá beleszaladtak szakállába. Ajkai zsolozsmaként pergették az
örök szavakat: Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek...

   A  mellette  elhaladó  fiatalasszony megbotránkozó-sajnálkozó tekintettel
nézte,  csípője  magasságából  azonban egy vastag sapkával-sállal keretezett
apró  arcocskából  csillogó  szempár  ragyogott  fel  rá,  egy vékony, meleg
hangocska szólt ki a zajból: Boldog karácsonyt, bácsi!

   Boldog születésnapot, Szeretet.














                                                                          '>>'
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.