'<<' ''ZÖLDSÉG
Ez a kis történet ma reggel jutott eszembe. Hosszú idő óta először
futottam reggel a közeli kilátóhoz, és nagy meglepetésben volt részem:
rendet raktak arrafelé. Ez azt jelenti, hogy amikor a legutóbb arra jártam,
az erdő tele volt bokrokkal, az ösvény csak szűk, zöld folyosót jelentett,
félméteres csalán tette kalandossá az utat. Volt két fatörzs is, ami
keresztbe feküdt az úton. Ma reggel mindez megváltozott. Az úton (amit eddig
ösvénynek neveztem) ismét autóval is meg lehet közelíteni a kilátót,
csalánnak nyoma sincs, a bokrokkal együtt eltüntették, felsepertek, a
fatörzseket elszállították. Rend van. Én meg valahogy mégsem lettem boldog a
látványtól. Lehet, hogy csak mazochizmusom vagy a fene tudja mim hiányolta a
belógó szederindákat, vigyorgó, kezembe harapó csalánleveleket, de először
egy morbid vicc, utána egy hosszabb történet jutott eszembe.
A "humor":
- Nincs többé szemetelés az erdőben!
- Elfogyott a szemét?
- Nincs több erdő!
A történet:
- Gyere most egy kicsit velem. Megmutatom legújabb találmányomat, a
tökéletes erdőt. Látod, a mai ember nem tudja méltányolni környezete
értékeit, pusztítja, szemetelőhelynek használja azt.
Ezt jelenleg egyetlen módon tudjuk megoldani: átláthatóbbá és hasznosabbá
kell tenni az erdőt. Átláthatóvá, hogy kis ráfordítással lehessen
ellenőrizni az állapotát, modern eszközeinkkel nagy területen lehessen
karbantartani; és hasznossá, hiszen akkor válik igazán önállóvá, ha a piaci
versenyben használható, hosszú távon nyereséges gazdálkodás folyhat rajta.
Itt is vagyunk. Az erdő egészében mesterséges telepítésű fák találhatók.
Mindegyik helye pontosan tervezett, hogy gépeink be tudják járni. Hosszabb
távú elképzeléseinkben az öntöző-, és permetezőrendszer megvalósítása is
szerepel (ez utóbbival lehetne megelőzni a nagyobb arányú fapusztulást
fertőzés esetén). Alapvetően két része van, a "termelő" és a "pihenő"
terület. A termelőterület gyorsan növő, csomómentes fái egyben kutatási
lehetőséget is jelentenek, nemesítéssel, esetleg genetikai módosításokkal
próbálkozunk majd. Tudom, nem mindenki rajong a gondolatért, de ezen az
oldalon kemény verseny folyik, sajnos nem állhatunk meg etikai megfontolások
előtt, mert a rövidebb távon nagyobb nyereséget biztosító erdőirtás és más
célú felhasználás még kártékonyabb lenne. Egyszerűen kénytelenek vagyunk az
"erdő" fogalmát versenyképessé tenni, különben ipari vagy mezőgazdasági
terület lesz, nekünk meg nem marad oxigénünk. Szép szavakkal és harcos
lelkesedéssel lehet eredményeket elérni persze: azt, hogy a gazdaság
gépezete számára túl nagy ráfizetés lesz éppen ott, éppen azt a kárt okozni.
De szembesüljön csak bárki is azzal a helyzettel, amikor egy hatalommal
rendelkező vállalatnak muszáj valami káros dolgot tennie (amit persze ők is
rémesen sajnálnak...). Ha nyernek a "zöldek", a társaság bukik (dolgozók
munkanélküliek lesznek, és a vállalat helyét átveszi egy nála erősebb,
akinek éppen nem létszükséglet pont akkor pont azt kiirtani).
Na de lépjünk tovább. Gépek végzik rendszeresen az aljnövényzet
felesleges részének eltávolítását, amelyből tápanyag készül, dúsítás után
egy részét visszaforgatjuk, más részét eladjuk.
A fák méhsejt szerkezetben vannak elhelyezve, hogy a talaj és a napfény
kihasználtsága maximális legyen. A vágásra érett fák eltávolítása bonyolult
rend szerint történik, hogy a nagyobb fák ne takarják az eltávolított
helyére ültetett csemetét, mégis védve legyenek az időjárási
viszontagságoktól. Így elérjük, hogy az új nemzedék gyorsan, napfényben
növekszik, az adott terület faállománya kor szerint mégsem homogén.
Erdőnkben természetesen szabadon élhetnek állatok, vadászat illetve
csapdák kihelyezése tilos, és érthető módon könnyen ellenőrizhető. Eleinte
valószínűleg nehezen szokják majd meg ezt a nagy átláthatóságot, de amint
rájönnek, hogy végre veszélyek nélkül, szabadon élhetnek, megközelíthetőbbek
lesznek.
És ezzel már a másik feladatkör felé haladunk, ami az emberi pihenést
szolgálja.
Gyermekeink szabadon élő, kezes állatokkal találkozhatnak majd ezekben az
erdőkben, nem kell félnünk a rájuk leselkedő veszélyektől. Persze egy-két
szúnyogcsípés, esetleg kullancs is előfordulhat, bár az utóbbiak ellen
komoly intézkedéseket tervezünk.
A pihenő övezetek a termelőterületen belül, kisebb parcellákon vannak.
Ezek olyan helyek, ahol a termőtelepítéshez szükséges előmunkálatok túl
költségesek lettek volna (talajegyengetés, megmunkálás, domborzati és
vízviszonyok). Itt a meglévő faállomány található, az aljnövényzet különböző
mértékben eltávolításra került, ki-ki igényei szerint választhat
rejtelmesebb, bokrosabb területet vagy nyíltabb, tisztásokkal szabdalt,
patakkal rendelkező helyet. A terület új fáinak növekedése viszont már
szabályozott, hogy bizonyos "véletlenszerűséget" fenntartva ugyan, de egyre
kezelhetőbbé váljon az erdő. A hulladékgyűjtés teljesen lefedett, mindenhol
lehetőség van a környezetbe illő színű és alakú tárolók használatára - a
szemetelés súlyos következményekkel jár errefelé - a különböző idejű
eltiltás mellett nagy összegű bírsággal is sújtható. Ebből a szempontból ez
a "veszélyeztetett" terület, és fenntartása - egyedisége miatt -
költségesebb is, viszont a látogatók belépődíja komoly árbevételt jelent, a
termelőterületen belüli elhelyezés pedig az illetéktelen behatolást teszi
lehetetlenné. Munkásaink ugyanis 24 órában dolgoznak az erdőben, éjszaka
jellemzően megfigyeléseket és előkészítő munkákat végeznek, hogy nappal a
zajosabb tevékenységek zökkenőmentesen folyhassanak. Biztató eredményeink
vannak az éjszakai infrakamerás és egyéb műszeres megfigyelésekkel a
faállomány állapotának felmérésében.
Mindezeket összefoglalva úgy érzem, sikerülni fog az "erdő, mint
gazdaságilag önellátó, társadalmunkban sikeres túlélő rendszer...
megvalósítása, bár ehhez szükségünk lesz sok, környezetvédelemben jártas,
lelkes fiatal segítségére is, akik a termelőterület igazi gazdái lennének és
egyben fantáziájukkal és álmaikkal emberivé varázsolnák a pihenőterületeket.
- Bejártam az erdődet, barátom. Tetszik a lelkesedésed, az átgondoltság,
a szándék - és mégis félek tőle. Ha sikerül, azzal megölöd az én erdőmet,
mert nyereséges vállalkozássá alakítod azt, amihez eddig senkinek nem volt
kedve - ezért vagy irtotta vagy rondította, de nem csinált belőle üzemet. Ha
a gyermekem valaha is az erdőbe megy, ne állat-lakótelepet lásson. Lehet,
hogy a tiéd többet fog tudni róluk, ismerni és szeretni viszont az enyém
fogja őket, aki szélre-zajra figyelve lopja magát a közelükbe, és
megtiszteltetésnek veszi, ha meglátta őt az őz és mégsem rohan el rögtön. Az
én erdőmben az a szép, hogy el lehet benne tévedni. Nem rendet csinálni megy
oda az ember, hanem aszimmetrikus harmóniájából elfogadást, érzékelést
tanulni. Te azt mondod, az ember evilági, "materiális" szerepe a döntő, és
ehhez kell megtanulnunk biztosítani a fenntartható környezeti kereteket,
hogy valóban "paradicsom" legyen a természet, ahol kikapcsolódhatunk
hétköznapi rohanásunk mellett. Én azt mondom, a hétköznap, a saját
gondolkodásom az, ami módosításra szorul, az erdő tanárom ebben, önmagam
formálását segíti, és ebbe nem fér bele radikális átalakítása - még akkor
sem, ha enélkül valóban megsemmisül.
Olyan ez, mintha adnának nekem egy sast, hogy vagy megtanítom a tyúkólban
kapirgálni és hasznosan viselkedni, vagy megölik. Lehet, hogy én látom
rosszul, és csak kegyetlenségem vezet, de ha rám bíznák, hogy döntsek, hát
sasként haljon meg, ha annak született - mert remélem, hogy valamikor én is
önmagamként távozhatok innen...
'>>'