'<<' ''ERŐ, SZIMBÓLUMOK
- Mester, annyit hallottam mindenféle Erőkről, szimbólumokról,
szertartásokról, egyebekről. Mi a szösz ez az egész?
- Hinni akarsz bennük? Használni akarod őket?
- Nem is tudom. Mindenesetre jó lenne tudni, hol kapcsolódik mindez a
tudathoz, és persze érdekes kérdés, hogy a fizikához mi köze.
- Hát a fizikáról aztán tényleg te fogsz mesélni nekem, térről, időről,
egyebekről.
- Uff, hát akadémiai székfoglaló nem lesz belőle, ez afféle
konyhatudomány, de lássuk csak. Nagyon sok szó esik mostanában arról, hogy
egyre kevésbé "szilárd" az, amit kézzelfogható anyagnak nevezünk. Egyre
kisebb, nagyobb energiájú részecskékről szól a fáma - vagyis hogy egyre
nagyobb energia kell ahhoz, hogy ezeket ki lehessen robbantani egy nagyobb,
bár szintén lehetetlenül kicsi részecskéből. Mintha a végtelenségig lehetne
aprózni ezeket a dolgokat. Ugyanakkor szó esik arról is, hogy a tér nem
üres, hanem mindenféle elektromágneses mezők rezegnek benne,
megfoghatatlanul apró hullámok áramlanak át minden egyes ponton, összekötve
minden egyes részecskét a teljes Világegyetemmel. Részecskepárok
keletkeznek, majd semmisülnek meg egymásban a "véletlenszerűség szent
törvénye" szerint. Mintha az idő sem lenne már az a megállíthatatlan,
nyugodt folyó, változik, végtelenné nyúlik, eltolódik a sebesség vagy a
tömegvonzás hatására. A manóba, ha jobban belegondolok, csak a nyamvadt
kérdés marad: Ki érti ezt?
- Aha. Szóval akkor szerinted ami úgymond "üres", az nagyon is tele van.
- Igen. Hmm, akkor rajzolni is lehet bele.
- És nem mindegy, hogy mit, hogyan rajzolsz bele!
- Ha van egy nagy teknőnyi saram például, akkor ha ügyes vagyok, és
csinálok bele egy lyukat, akkor vizet fakasztok, ott, ahol az előbb semmi
sem volt.
- És az idő...
- Igen, igen. Az idő ugyanúgy része ennek a teknőnek, tehát a rajz
kiformálásának is.
- No akkor most mesélj nekem szimbólumokról, misztikus Erőről,
szertartásokról.
- Hiszen az előbb tettem. Ha mindez igaz, akkor a tér "sarában" nem
mindegy, hogyan, hol helyezkednek el azok a sűrűsödések, amiket mi
"megfogható anyagként" tisztelünk. Nem mindegy azoknak mozgása, alakja,
változásainak időzítése sem, hiszen mindezekkel valamit "rajzolunk" bele. Ha
ismerjük a "sár" tulajdonságait, szándékunk szerint rajzolhatunk bele, és
érhetünk el olyan eredményeket, amelyek nem következnek közvetlen módon a
tevékenység fizikai világban látható részéből. Mindezt nevezhetjük más néven
"szabadenergia előállításnak" vagy "mágiának" hozzáállásunk és szájízünk
(avagy a helyi divat) szerint. Talán így gyűjti az energiát a
formagyakorlatot, vagy jóga ászanát gyakorló ember is. Na jó, és hol jön
ebbe a képbe az emberi tudat? Az akaraterővel, meditációs technikákkal
megvalósítható "csodák"?
- Kedves egészségügyi kollégám, az előbb miniatűr elektromágneses
mezőkről, változásokról, és ezek kapcsolatáról az egész világegyetemmel...
szóval erről volt szó. Hol hordja az ember mindezt?
- Az agy. Hehe. Milliárdnyi apró elektromos mező, szüntelen változás.
Tudat, amelyben valóban kialakul a világ modellje. Vajon mennyire lehet
szoros a kapcsolat a "kézzelfogható világ" és az elmében megjelenő mása
között? A pillangó álmodja Csuang-cét, vagy Csuang-ce a pillangót? Lehet,
hogy az egész világ nem más, mint a róla kialakított képek eredője? Lehet,
hogy ha nem álmodnánk háborút, erőszakot, akkor nem is lenne? Mivel azonban
rezonálunk rá és mindenhol újrafertőzzük magunkat vele, az összes elme
világképe katasztrófát képes csinálni? Miről fog álmodni az a generáció,
akik horroron és krimiken nő fel óvodás kora óta? Mi lesz, ha kihalnak azok
az emberek, akik juszt is szépnek látják a világot, netán szeretnek benne
élni?
- Hohó, nagyon megszaladt a fantáziád.
- De így van ez, Mester?
- Tőlem várod a választ? Már megint mi ütött beléd? Tessék azonnal
válaszolni a kérdésedre.
- Jó. Válasszam ki, hogy miben hiszek és miben nem, éljek aszerint,
használjam fel a következtetéseket, amiket levonok, legyek nyitott arra, ha
esetleg hibás lenne az alap. Szóval: következtetések.
- Halljuk, halljuk.
- Tudat és "természetfeletti képességek". Léteznek ilyenek, legalábbis én
most elfogadom őket, mert egyrészt nagyon régi hagyományuk van, lehet ugyan
azt mondani, hogy minden ember vágya a természetfeletti képesség, tehát
szívesen hisz és tart fenn ilyen legendákat, de most nem teszem. Majd
meglátjuk. Telepátia: olyan emberek képessége, akik képesek hasonló
rezgésűvé alakítani tudatukat. A tér "ujjlenyomata" a benne levő állapot -
lehet, hogy a két "tér" ilyenkor egybeolvad? Naná, hogy ilyen esetben
információcsere zajlik. Anyai ösztön - a természetszerű tudati hasonlóság és
a női gondolkodás befogadóbb voltának gyermeke. A manóba, hol itt a
határ?... Aha, a tudat összpontosítása.
- Helyes, összpontosíts a következő kérdésre: technika, képesség vagy
lehetőség?
- Igen, szóval a hétköznapi életben a tudatot rendkívül sok benyomás éri.
Ezek egy része természetszerű: az elfogyasztott táplálék, a test
energiaállapota, feladatok, élethelyzetek. Következik az érzelmi reakció
mindezekre, nem megoldott kérdések, állandósuló, de tudatosan tompított
feszültség. Magas rezgésszámú, ingatag nyugalom, labilis, valóságtól távol
álló világkép. Erőteljes, érzelmekkel túlfűtött, irracionális vágyak. A
"jelen pillanatban létezés, gondolkodás" szinte semmi, folyamatos álmodozás,
tervezés, kesergés. Eredmény: a tudat "természetfeletti tevékenysége" nulla.
Technika: ezt a tudatot valamilyen gyakorlat segítségével olyan állapotba
hozni, hogy egy adott típusú, fizikai szint feletti tevékenységre képes
legyen. A szerzett képesség tulajdonképpen rés a "normális", hétköznapi
állapoton, így bizonyos veszélyt vállal magára, aki használja, hiszen
felboríthatja a megszokott egyensúlyt. Pozitív visszacsatolás esetén (pl.
rossz álmok - altatók - tudati kontroll gyengülése - depresszió, félelem)
igen kellemetlen következmények. Éppen ezért a technikák segítségével
birtokolt képesség határok közé van szorítva, a tudat egészséges
önkarbantartó rendszere általában nem engedi túlzottan kifejlődni - a tanuló
nem halad addig, amíg hétköznapi életében nem változik meg, nyugodtabbá nem
lesz. Uff, tehát akármilyen "spirituális technika" hordoz bizonyos veszélyt,
ugyanakkor lehetőséget is arra, hogy az egyén mélyebb szintű harmóniát érjen
el, hiszen tudat alatt a nyugalom irányába noszogatja, ha fejlődni akar
(akarjon bár levitálni, telepatikus kapcsolatot létesíteni, testet elhagyni
vagy bármit). Nahát, ez egész új volt nekem (bocs a pillanatnyi törésért, de
itt és most, amikor írom!). Képesség: a technika "eredménye", befektetés
nélkül. A tudat - esetleg kulcsingerek hatására - olyan állapotba kerül,
hogy képes adott típusú "természetfeletti" tevékenységre. Alaptulajdonsága:
véletlenszerűnek tűnik mindaddig, amíg az alany fel nem fedezi magában a
"kulcsingereket", azokat a töréseket, tapasztalatokat, amelyek tudatát
ilyenné formálták. Másrészt igen nehezen tűri az irányítást - hiszen az
ellenőrzési kísérlet azonnal kizökkenti a tudatot abból az állapotból,
amelyben a képesség megjelenik. A fejlődési út itt is a hétköznapi nyugalom,
a képesség elfogadása, ami által a "tudatos én" által ellenőrzött terület
szép csendesen felemelkedik arra a (tagadhatatlanul magasabb) szintre,
amelyen a képesség megjelenik. Ez ezután egyrészt "kezesebb" lesz - vagy
akár meg is szűnik, ha az a jobb -, másrészt a nyugalom már önmagában
megérte az egészet. Lehetőség? Ez pedig az, amikor az ember nem akar
megszerezni semmilyen képességet, hanem azok forrására, az összpontosított,
csendes, vágy és reakciómentes tudat felé tart. Ebben az esetben tudata
kerülhet olyan állapotba, amelyben "természetfeletti" lehetőségek nyílnak
meg előtte (tényleg, mi van, ha egy mester tudatában megjelenik a teljes
világ, és azzal teljes kapcsolatot tart? Hmm, azt hiszem, nem lesz
fizikailag tapintható, időben meghatározható ezek után" Vajon mit is hívnak
Nirvánának? Na hagyjuk...), de szándékok hiányában nem lesznek kiaknázva.
Egyetlen határát itt is a tudat energiarendszerének áteresztő - vagy inkább
fókuszáló - képessége jelenti, illetve a szándék. Ezt a tudatot ugyanis a
változtatásra irányuló szándék képes kibillenteni a "képességgel bíró"
állapotból. Ugyanakkor lehet, hogy egy adott helyzetben a mester reakciója
teljesen szándékmentes, természetes - csak éppen fittyet hány az összes
létező fizikai törvénynek. Persze mire jó az egész, ha birtokosa nem tudja
használni, néha meg csak úgy kiugrik belőle? Neki semmire, de nem is kell,
mert az ő célja nem a képesség és az általa elérhető dolgok, hanem a
nyugalom, s ez neki sokkal többet ér. Vajon szaporított volna kenyeret
Jézus, ha nem lett volna körülötte sok éhes ember?
- Szerinted hozzá kell tennem bármit is ehhez az eszmefuttatáshoz?
- Nem, azt hiszem inkább hazamegyek rágódni egy kicsit ezen az egészen.
Attól tartok, amiket itt kitalálok, egy kicsit az én jelenlegi
egyensúlyszintemet haladják meg. Mi ez nekem, amolyan "vad képesség"?
- Alkalmazd magadon módszeredet. Lazíts és keresd a forrását.
'>>'