Dimenzió #25

Az örökkévalóság pillanatai

(filozófia)

'<<'                               ''TÖRVÉNYEK

   Mindig  úgy  éreztem,  hogy  két  törvény  van. Az egyik, amely szerintem
jellemzi  a  valóságot,  a másik, amelyik irányítja. Ami velem megtörtént és
történik, amit teszek, belső törvényem diktálja, még akkor is, ha ellentétes
azzal,  amit én törvénynek hittem. Nincs ez másként a"valódi" törvényekkel,
még  a  jogász  is  megkülönbözteti  a jog szerinti törvényt és a megszokott
törvényt.  A megalkotott törvény hivatott szabályozni a társadalmat, viszont
-  megalkotói óriási bánatára (fúj, cinikus!) nem lehet ellentétben a szokás
szerinti törvényekkel, mert akkor működésképtelen. Nem lehet állandó, hiszen
a  valódi  történéseket  mindig a pillanatnyi feltételek határozzák meg (ott
van például minden államban a szükségállapot törvényrendszere, olyan esetre,
amikor a normál törvények nem üzemelnek), de nem is lehet sűrűn változtatni,
mert   a   törvény  is  része  a  feltételrendszernek,  amelyet  átalakítása
megváltoztat,   így   újabb   módosítást  tesz  szükségessé  (az  élő  példa
kereséséhez nem kell elhagyni az országot).

   Sajnos,  sokszor  tűnik úgy, hogy nem ismerjük fel: a jelenségek a valódi
törvényt  mutatják,  és  csak  papírtörvényeket tudunk szembeszegezni velük.
Törvényekkel  küzdünk  például  a  bűnözés, a kábítószer, a korrupció ellen,
ezek  azonban  mégis léteznek. Miért? És miért ennyire eredménytelen a harc?
Szinte  csak  a határok megállapításáról szól, megoldani nem old meg semmit.
Jobb rendőrség: kisebb és szervezettebb bűnözés. Vagy csak az erősebb állami
hatalom vesz át nagyobb szerepet a bűnözőktől? Nem kevesebb az erőszak, csak
nagyobb százaléka kap legális besorolást? Bocs, de marha nagy kunszt. Ha van
egy  törvényem,  amelyik korlátozza azt, aki a betartatásáért felelős, azzal
szemben,  aki  azzal  kezdi, hogy áthágja, ki indul nagyobb eséllyel? És aki
áthágta, miért tette?

   Törvényeink  negatív szabályozó jellegűek és szemben állnak a társadalmat
mozgató  anyagi  érdekeltséggel.  Ha egy szereplő versenyképes akar maradni,
úgy tudja elérni, hogy minél jobban megközelíti a törvényesség alsó határát.
Ha  van  valaki,  aki felajánlja nekem, hogy segít olcsóbbnak lennem, és nem
kell  megkérdeznem,  törvényes-e  az  általa  járt  út,  hát választhatok az
elfogadás  és  a bukás között, hiszen a "bűnöző" a konkurenciát is fel fogja
keresni,  aki  ugyanúgy élni szeretne, mint én. Ha biztos vagyok benne, hogy
valami   erkölcsi,   emberi  (NEM  törvény  szerinti!)  indok  miatt  minden
versenytársam  elutasítja,  akkor  én  is  megtehetem. Ha viszont fenyegetve
érzem  magam,  félek  a  holnaptól,  és  tudom,  hogy  a többiek is ugyanúgy
éreznek,  el  kell  fogadnom,  vagy elbukok, peremre szorulok. Lehet, hogy a
másik  még  ennyit sem gondolkodna rajta, lehet, hogy mindenkinek a legjobb,
ha  én  fogadom  el  és  nem  más.  (Nem  feltétlenül  cégvezető kerül ilyen
helyzetbe.  Nem kell kéz alatt, olcsó bicikli? Több pénz marad cipőre.) Néha
iszonyú  dolog  őszintének  lenni.  Kicsit  undorító is talán? (A paradox és
jelenleg   nálunk   fennálló   törvénykezés  ezt  is  beépíti  a  törvénybe,
feltételezi   a   vállalkozó  rosszhiszemű  hozzáállását,  és  teheti,  mert
fenyegetettségét  nem  tudja orvosolni, tehát az életben maradó valószínűleg
tényleg törvénytelen! Püff neki.)

   És  a  bűnöző?  Nem hiszek az ilyen dolgok eleve elrendeltségében, hiszek
viszont  a  különböző  gondolati  irányultságokban,  az  otthon  és  a  szűk
környezet  borzalmas  roncsoló  képességében.  És  talán  kicsit megnyugodva
mondom, hogy én is lehettem volna gyilkos, lopni pedig loptam is.

   Szerencsém  volt  és  volt  időm  átfogalmazni  belső  törvényeimet.  Nem
mindenkinek  adatik  ez  meg.  Én viszont soha nem leszek képes egyértelműen
elítélni  azt  aki  lop.  Nem  tudhatom,  min  ment  keresztül a másokról és
önmagáról   kialakított   képe  addig,  amíg  tolvajjá,  stb.  lett.  Csupán
örülhetek, hogy nekem nincs ilyen törésem - megvan nekem a magam baja.

   Amíg  egy  gyereknek lehet olyan környezete, ami képes őt bűnözővé tenni,
lesz  bűnözés,  hiába  rendőr  és  törvény. Amíg kerülhet ember kilátástalan
helyzetbe,  lesznek  öngyilkosok, kábítószeresek. A tiltó törvény nehezíti a
terjedését,   ugyanakkor  erőszakot  is  teremt  köré,  versenyképes,  vonzó
iparággá változtatja.

   A korrupció pedig? Természetes folyamat. Képzeljük el, hogy egy kórházban
tilos a korrupció, aki vétkes, kirúgják. Az egyik orvos fiát kell műteni, az
orvos  tudja,  ki  a  legjobb  altatóorvos,  sebész,  és  "megszervezi"  fia
műtétjét.   Korrupt?   Igen.   Aki   jelenti,  áruló,  aki  nem,  cinkos  és
törvénysértő. Megoldás: a kórház személyzete csak "legjobbakból" áll, vagy a
kórház  nem  fogadhat  olyan  beteget,  akinél a korrupció veszélye fennáll,
személyzete védelmében (mi van sürgős esetben?). Nem túl reális, még kevésbé
emberi egyik sem...

   "Éljenek  a  bűnözők,  vivát,  korrupció...  Lassan semmi hitem sem marad
ebben  a szerencsétlen rendszerben. És még nem is gondoltam végig a harmadik
nagyon fontos fogalmat, a hatalmat.

   "Apropó,  hatalma"  -  derült  fel  a  fiú. Felállt, nyújtózkodott egyet,
kisvártatva  két  almával  tért  vissza a konyhából. Szép csillogóra törölte
őket a nadrágján, visszaült a székre és a korlátra tette a lábát.







                                                                          '>>'
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.