'<<' ''TÖRVÉNYEK
Mindig úgy éreztem, hogy két törvény van. Az egyik, amely szerintem
jellemzi a valóságot, a másik, amelyik irányítja. Ami velem megtörtént és
történik, amit teszek, belső törvényem diktálja, még akkor is, ha ellentétes
azzal, amit én törvénynek hittem. Nincs ez másként a"valódi" törvényekkel,
még a jogász is megkülönbözteti a jog szerinti törvényt és a megszokott
törvényt. A megalkotott törvény hivatott szabályozni a társadalmat, viszont
- megalkotói óriási bánatára (fúj, cinikus!) nem lehet ellentétben a szokás
szerinti törvényekkel, mert akkor működésképtelen. Nem lehet állandó, hiszen
a valódi történéseket mindig a pillanatnyi feltételek határozzák meg (ott
van például minden államban a szükségállapot törvényrendszere, olyan esetre,
amikor a normál törvények nem üzemelnek), de nem is lehet sűrűn változtatni,
mert a törvény is része a feltételrendszernek, amelyet átalakítása
megváltoztat, így újabb módosítást tesz szükségessé (az élő példa
kereséséhez nem kell elhagyni az országot).
Sajnos, sokszor tűnik úgy, hogy nem ismerjük fel: a jelenségek a valódi
törvényt mutatják, és csak papírtörvényeket tudunk szembeszegezni velük.
Törvényekkel küzdünk például a bűnözés, a kábítószer, a korrupció ellen,
ezek azonban mégis léteznek. Miért? És miért ennyire eredménytelen a harc?
Szinte csak a határok megállapításáról szól, megoldani nem old meg semmit.
Jobb rendőrség: kisebb és szervezettebb bűnözés. Vagy csak az erősebb állami
hatalom vesz át nagyobb szerepet a bűnözőktől? Nem kevesebb az erőszak, csak
nagyobb százaléka kap legális besorolást? Bocs, de marha nagy kunszt. Ha van
egy törvényem, amelyik korlátozza azt, aki a betartatásáért felelős, azzal
szemben, aki azzal kezdi, hogy áthágja, ki indul nagyobb eséllyel? És aki
áthágta, miért tette?
Törvényeink negatív szabályozó jellegűek és szemben állnak a társadalmat
mozgató anyagi érdekeltséggel. Ha egy szereplő versenyképes akar maradni,
úgy tudja elérni, hogy minél jobban megközelíti a törvényesség alsó határát.
Ha van valaki, aki felajánlja nekem, hogy segít olcsóbbnak lennem, és nem
kell megkérdeznem, törvényes-e az általa járt út, hát választhatok az
elfogadás és a bukás között, hiszen a "bűnöző" a konkurenciát is fel fogja
keresni, aki ugyanúgy élni szeretne, mint én. Ha biztos vagyok benne, hogy
valami erkölcsi, emberi (NEM törvény szerinti!) indok miatt minden
versenytársam elutasítja, akkor én is megtehetem. Ha viszont fenyegetve
érzem magam, félek a holnaptól, és tudom, hogy a többiek is ugyanúgy
éreznek, el kell fogadnom, vagy elbukok, peremre szorulok. Lehet, hogy a
másik még ennyit sem gondolkodna rajta, lehet, hogy mindenkinek a legjobb,
ha én fogadom el és nem más. (Nem feltétlenül cégvezető kerül ilyen
helyzetbe. Nem kell kéz alatt, olcsó bicikli? Több pénz marad cipőre.) Néha
iszonyú dolog őszintének lenni. Kicsit undorító is talán? (A paradox és
jelenleg nálunk fennálló törvénykezés ezt is beépíti a törvénybe,
feltételezi a vállalkozó rosszhiszemű hozzáállását, és teheti, mert
fenyegetettségét nem tudja orvosolni, tehát az életben maradó valószínűleg
tényleg törvénytelen! Püff neki.)
És a bűnöző? Nem hiszek az ilyen dolgok eleve elrendeltségében, hiszek
viszont a különböző gondolati irányultságokban, az otthon és a szűk
környezet borzalmas roncsoló képességében. És talán kicsit megnyugodva
mondom, hogy én is lehettem volna gyilkos, lopni pedig loptam is.
Szerencsém volt és volt időm átfogalmazni belső törvényeimet. Nem
mindenkinek adatik ez meg. Én viszont soha nem leszek képes egyértelműen
elítélni azt aki lop. Nem tudhatom, min ment keresztül a másokról és
önmagáról kialakított képe addig, amíg tolvajjá, stb. lett. Csupán
örülhetek, hogy nekem nincs ilyen törésem - megvan nekem a magam baja.
Amíg egy gyereknek lehet olyan környezete, ami képes őt bűnözővé tenni,
lesz bűnözés, hiába rendőr és törvény. Amíg kerülhet ember kilátástalan
helyzetbe, lesznek öngyilkosok, kábítószeresek. A tiltó törvény nehezíti a
terjedését, ugyanakkor erőszakot is teremt köré, versenyképes, vonzó
iparággá változtatja.
A korrupció pedig? Természetes folyamat. Képzeljük el, hogy egy kórházban
tilos a korrupció, aki vétkes, kirúgják. Az egyik orvos fiát kell műteni, az
orvos tudja, ki a legjobb altatóorvos, sebész, és "megszervezi" fia
műtétjét. Korrupt? Igen. Aki jelenti, áruló, aki nem, cinkos és
törvénysértő. Megoldás: a kórház személyzete csak "legjobbakból" áll, vagy a
kórház nem fogadhat olyan beteget, akinél a korrupció veszélye fennáll,
személyzete védelmében (mi van sürgős esetben?). Nem túl reális, még kevésbé
emberi egyik sem...
"Éljenek a bűnözők, vivát, korrupció... Lassan semmi hitem sem marad
ebben a szerencsétlen rendszerben. És még nem is gondoltam végig a harmadik
nagyon fontos fogalmat, a hatalmat.
"Apropó, hatalma" - derült fel a fiú. Felállt, nyújtózkodott egyet,
kisvártatva két almával tért vissza a konyhából. Szép csillogóra törölte
őket a nadrágján, visszaült a székre és a korlátra tette a lábát.
'>>'