'<<' ''PÉNZ
Mi a pénz a társadalom számára? A rövid válasz az lenne: a mozgató erő.
Ez azonban csak most igaz, régebben egy másik fogalom, az "érték" volt az.
Világunk egy élő, folyamatosan változó, alkalmazkodó rendszer, vizsgálható
az élővilághoz hasonlóan. Bolygónk éltető energiaforrása (különleges
példáktól, mint a tengermélyi vulkánok élővilágától eltekintve) a Nap.
Sugárzásának energiája árad az élőlényekre, amelyek aszerint tagozódnak,
hogy közvetlenül képesek-e felvenni ezt, vagy ha nem, akkor milyen úton
szerzik meg egymástól. Folyamatos verseny folyik a fajok, illetve azok
egyedei között a szintjükön megjelenő energia minél teljesebb
megszerzéséért. A sikeresebb faj elszaporodik, megnövelve a belőle élő fajok
energiaforrását, amelyek addig tökéletesednek, amíg képesek lesznek az ő
visszaszorítására, amivel ismét más fajnak lesz lehetősége teret hódítani.
(Nem kell megijedni, ez nem evolucionista hitvallás. Elég csak a
történelmünk alatt bekövetkezett változásokkal játszani, néhány évtizedes,
évszázados időszakokkal...)
Az emberi társadalomban ugyanilyen folyamatok játszódnak le. Rétegekre
tagozódik, mindegyik réteg a felette állóból él, míg a legfelső valamilyen
jogon magáénak tartja az összes értéket. A rétegeken belül állandó harc
folyik a "csap" körül, ennek a harcnak függvényei az alsóbb rétegek, bár itt
mindig vannak átfedések, minél lejjebb megyünk, a fenti harc eredménye annál
lényegtelenebb, csak az elpocsékolt értékek hiánya az, amit igazán
érezhetünk (a politika nagy csődje, hogy minél szegényebb a "polgár", annál
kevésbé érdekli az ideológiai vita, inkább csak az, hogy hova lesz a
temérdek pénz?).
Mi is valójában az érték? Lényeges kérdés, ugyanis ennek változása
mélyíti a szakadékot a fenti és lenti emberek között. Kezdetben érték volt
az, amit meg lehetett enni, inni. Gabona, hús, zöldség, gyümölcs. A
természet hozta létre, csak össze kellett gyűjteni, ha volt, az ember
jóllakott és boldog volt, ha nem, éhezett, meghalt. Nem lehetett tárolni,
elvinni. Így aki úgymond fent volt, csak közvetlen módon gyakorolt hatalmat,
először ő lakott jól. De ahhoz, hogy máshol is ő legyen az első, meg kellett
szereznie ott is a vezető szerepet, vagy a vezetővel jó viszonyban kellett
lennie. Az érték kézzelfogható, ehető, valós. Ha valakitől megvonom, ezzel
megölöm, tehát a durva, nagy csoportot érintő elvonás azonnali brutális
ellentámadást von maga után - a vezetőnek vigyáznia kell, célszerűbb nagy
szabadságot engedni a "népnek", hogy minden tagja barátságos legyen, de
legalábbis rendelkezni egy olyan, megfelelő létszámú csoporttal, aki érte
hajlandó a többieket bántani.
Ha azonban a fenti ember függetleníteni akarja magát a csoporttól és az
aktuális időjárástól, mindenkor és mindenhol "gazdag" akar lenni, akkor
tömörebb formában kell értéket tárolni. Megjelenik a pénz először
cseretárgy: arany, gyöngy, drágakő, de akár kagylók formájában. Általában
azt mondjuk, hogy azért vezették be, hogy a kereskedelmet megkönnyítse. Így
igaz: könnyebben szállítható, a valós igényektől függetlenebb értéket
csináltunk. Természetesen csak a csoporton belül (legyen az akár egy ország)
nyújt elméletileg egy közös alapot, de még ez sem igaz (éhes embernek
hirtelen értéktelen az arany...).
Az ilyen érték viszont még mindig kézzelfogható - így elrabolható. A
"gazdag" nagyobb értéket tarthatott magánál, így új veszélybe került. Egy
őskori törzsfőtől a hatalmát nem lehetett egy éjszaka elrabolni, csak nagyon
kevesek merték megpróbálni. Most azonban a hatalom nem egy közösség erejét,
kialakult szokásait jelenti, illetve azt a valódi fizikai, szellemi fölényt,
ami a hatalom birtokosát kiemelte, csak egy táskát, erszényt. Szállítható,
az igaz, de birtoklása kockázattal is jár, ráadásul szállítása látványos,
nehéz. Eljön a papírpénz kora. Csak egy papírdarab, ami azonban a megfelelő
helyen nagyobb értékre: aranyra váltható, ugyanakkor elrejthető, nem
látványos, beváltása is feltételekhez köthető. Ez a pénz már nem is ehető,
nem is szép, csak azt mondják rá, hogy aranyra váltható, így értéke
megegyezik azzal.
Ugyanakkor az országon belüli kereskedelem megnő, hiszen nincs is annyi
arany, hogy a forgalmat le lehessen bonyolítani. Nem baj, hiszen a papírokat
nem fogják egyszerre beváltani, tehát nyugodtan lehet több papírpénzt
kibocsátani, mint amennyi arany van, akár az ötszörösét is, hadd forogjon.
Tényezővé válik a bank saját tulajdona is. A lényeg tehát: a bank legyen
képes az általa papíron birtokolt pénz legalább egyötödét felmutatni valós
értékben: aranyban, más bankok valutájában stb., és nincs semmi baj.
Elértünk történetünk mai szakaszához. Az érték, mint olyan, teljesen
kicsúszott a kezünk közül, elveszve papírok és számítógépes kimutatások
között. A "gazdag" nem függ semmitől, igen meg van lepve, ha valami nem
szolgálja teljes mértékig az ő kényelmét, legyen bármi körülötte. A
"szegény" pedig örüljön, ha életben tud maradni ebben a világban, habár
lehet, hogy sokszor többet termel a két kezével, mint amennyit el tudna
fogyasztani.
A veszély viszont nyilvánvaló: az eltávolodás a természeti javaktól. Az
ősi: ehető, tehát érték filozófia szerint rendkívül fontos az, hogy
természeti környezetünk egyensúlyát megőrizzük, a szükséges mennyiséget
megtermeljük, a felesleget visszaforgassuk, ne szemeteljünk és szennyezzünk
semmit (hiszen életterünket csökkentjük vele). Ezzel szemben most anyagi
előnyünk származik abból, ha ügyesen kiöntjük a hulladékokat, mert sokba
kerül az égetés; a kutatásnál a mennyiség, a (pénzügyi!) gazdaságosság a
döntő, nem a keletkező hulladék mennyisége, stb. A környezetvédelem ilyen
szempontból egy szép álom, de nem több, mint a törvényektől remélt erkölcsi
tartalom: önellentmondás.
A mai korban lehetővé vált az a csoda, hogy a fizikai érték (étel, ital,
ruha) megteremtése nem kifizetődő! Nem termelnek búzát, gyümölcsöt, nem
tartanak állatot, mert nem éri meg. Az összeomlás kerülgeti az úgynevezett
gazdasági világ egyensúlyát - ami nem több, mint a ragadozók és
zsákmányállatok közötti viszony: egyensúly az egyenlőség lehetőségének
leghalványabb árnyéka nélkül. Persze ez jobban látszik például innen,
Magyarországról: alulról.
Beszélgettem néhány, pénzügyekben járatosabb emberrel ilyesmiről,
szerintük az egész rendszer jelenlegi működését inkább a belé vetett hitnek
és óvatosságnak köszönheti, mint valós stabilitásának. Még az általánosan
elismert értéknek is csak a törtrésze áll a rendelkezésre a pénz mögött
"fedezetként".
No és hogy mi a pénz az ember számára ma? Ha rossz hangulatban vagyok,
igen brutálisan tudok erre gondolni: Félsz az Antikrisztustól? Nem tudod
elképzelni? Nézz bele a táskádba. Igen, ott van a pénztárcádban. És a
szívedben, ahol a tisztaságnak, szeretetnek, boldogságnak kellene lakni. A
gondolataid mögött, az árnyékban. Mindig. MINDIG! Meg tudom-e venni? Meg
tudom-e teremteni magamnak, társamnak, gyermekemnek? Megengedhetem-e
magamnak?
Ritkán, szinte csak a halál közelében, elmegyógyintézetben és hasonló
kivételes esetekben, környezetben nem kerül elő, mint a bűvész kalapjából a
nyúl, az anyagi érdek. És ez így törvényszerű! Az ember társadalmi lénnyé
lett, ahogy annak idején az energiáért folytatott harc töltötte ki
gondolkodása hátterét, most az életben maradás jelen törvényeinek való
megfelelés van ugyanazon a szinten. Ahogy az élet-halál korában a torkodat
kínáltad fel a társadnak - ugyanúgy teszel most a pénztárcáddal,
bankszámláddal. Az ijesztés, fondorlat, könyörtelen harc része a természet
nagy színjátékának ugyanúgy, mint társadalmi létünknek. Nézz meg egy
akármilyen természetfilmet, de legyen a zsákmány a pénz, a vadászterület az
állás, az állat pedig - te magad, ismerőseid, kollégáid, társad. (Ja, és
remélem, nem haragudtál meg rám túlságosan. Bár nem érdekel, hiszen én ott
üvöltök minden éhes sakálban - de néha magamra ismerek egy delfinben is.
Szívből kívánom neked az utóbbit, és bocs, hogy kiugattam a könyvből.)
Száraz földön élünk, egyre kegyetlenebbekké válunk, mert egyre erősebben
alkalmazkodunk ehhez a magunk teremtette világhoz. Elveink lemorzsolódtak
rólunk, egy részéről kiderült, hogy halálos fenyegetést is hordoznak (szia,
félreértett hazaszeretet), más részük nem kifizetődő (isten veled, erkölcsi
norma, az ember pornót akar!), pedig egy kicsit kipárnázták, oázisokkal,
zöld színnel gazdagították azt a sivatagot, amelyet úgy hívnak: az ember
világa. A madárdalt, a szarvas futását, a patakot hittük modellezni, amikor
társadalmat csináltunk, most pedig az izzadság, hörgés és halál köti le a
figyelmünket - pedig soha nem volt egyik a másik nélkül!
"Hopp, de jól elkanyarodtam a pénztől. Sebaj, a huzamos koncentráció
úgysem tartozik a kedvenceim közé. De most akkor mi van? Kimarad a meséből a
Törvény? Lehet a társadalmat jellemezni csupán a pénz mint energia
modelljével? Hiszen okos emberek sok-sok időt töltöttek és töltenek azzal,
hogy úgymond a társadalmat szabályozzák törvények alkotásával,
értelmezésével és alkalmazásával. Mi az, hogy TÖRVÉNY?" Felnézett, aztán
fáradtan elmosolyodott.
"Már megint okosabb lennék mindenkinél, vagy mi a kórság?" Érezte izmai
feszültségét, szemöldöke (mint oly sokszor, a fene egye meg!) szigorúan
összevonva uralta arcát. Sokat jelentett neki az önkontroll, de az utóbbi
időben egyre többször vette észre arcizmai feszültségét, ami csakis belső,
rejtett rendezetlenségét tükrözhették. Szeretett volna egyszer ismét jól
látni, szemüveg nélkül nézni a világot, de tisztán érezte homloka mögött az
erő zavarát, ami lehetetlenné tette a javulást. Talán, ha rendbe rakja
mindezt, javulni fog.
'>>'