Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                                Fehér Alexa:

                     TELJESEN NORMÁLIS (NAGYZÁSI) HÓBORT
                          (Részletesen a péniszről)

                  (Forrás: Voil…, 1997/11. szám, 90-95. o.)


                       Az  emberiség felének van, ebből adódóan rendszeresen
                       foglalkozik  vele.  A  másik felének nincs, épp ezért
                       érdekli  annyira.  Itt  is  ugyanaz  érvényes, mint a
                       legtöbb  kézenfekvő  dolog  esetében:  mindenki ismer
                       legendákat  és  hall vagy mesél sikamlós történeteket
                       vele  kapcsolatban. Igazán alapos és pontos Ismeretei
                       azonban   senkinek   sincsenek   róla.  A  valóságban
                       rejtély,  ami  a  férfit  fértivá  teszi: a pénisz, a
                       férfi nemi szerv.

   Fogadjunk  hogy  Önök  sem  tudják.  Hogy  mit?  A  választ  a  pénisszel
kapcsolatos  legegyszerűbb kérdésre, azaz: milyen a természetes állapota? Ne
szégyeljék  magukat,  még  ha  ösztönösen  azt mondanák is: petyhüdt és lóg,
hiszen  valóban  ilyen  állapotban  látható  a  hétköznapokban. Munka közben
viszont,  azaz  mereven,  peckesen állva, inkább zárt ajtók mögé kívínkozik.
Ilyenkor ugyanis már nagyon intim vagy méginkább pornográf a szituáció.

   Mégis:  ami  a  köztudatban  normális,  az  szervileg  abnormális. Ha azt
kérdeztük  volna:  Milyen  normál  állapotában  egy  ejtőernyő?  -  biztosan
közelebb  kerülnénk  a  lényeghez.  Valószínűleg azt válaszolták volna: Hát,
többnyire  összehajtogatva  pihen  a  hátizsákban, de tényleges funkciója és
rendes  állapota  az,  amikor tejesen szétterül és lebeg a levegőben. Nos, a
pénisz  esetében  is pontosan ugyanez a helyzet. Nála a nyugalmi helyzet azt
jelenti,  hogy  az  izmok összenyomják a barlangostest-üregeket, és a szövet
ilyenkor nem kap elég vért és oxigént. Így a férfiasság központja számára ez
a  nyugalom  nem más, mint állandó feszültség. Pusztán szervileg tekintve, a
"harci   riadó"   valóságos   megkönnyebbülést   jelent   a  péniszben  lévő
szövetrészeknek.  Amikor a hímvessző duzzadni kezd, végre ellazulhatnak azok
az  izmok,  amelyek  a barlangostesteket összeszorítják. A vér betódulhat az
üregekbe, kellő mennyiségű táplálékot szállítva a szöveteknek.

   Ha  tisztában  vagyunk  ezzel,  nem  fogunk  csodálkozni a férfiak számos
alkalommal  előforduló,  látszólag  indokolatlan éjszakai merevedésein. Ezek
valójában  relaxációs  gyakorlatok.  A test kihasznája azt az időt, amíg nem
éll  a  tudat  ellenőrzése  alatt,  és  helyreállítja  a napközben elfojtott
normális  állapotot.  Tisztán statisztikailag nézve az erekció a légzés és a
szívverés  után a férfiak harmadik legfontosabb életfunkciója. Ez a jelenség
már   az   anya   hasában,  a  még  meg  nem  született  fiúgyermekeknél  is
tapasztalható,  sőt az idős férfak is több erekciót élnek át éjszakánként. A
férfiasság  főszereplője  éjszakánként  három-hat  alkalommal  lép  színre -
tekintet   nélkül   arra,   hogy   van-e   közönsége  vagy  sem,  és  még  a
"színházigazgatóra"  sincs  tekintettel.  Kivéve  akkor, ha utóbbit a vekker
csörgése  ébreszti  fel mély álmából. Ilyenkor előfordulhat az, hogy a férfi
erőtejes  és  tartós  erekciót  tapasztal  magán  -  ez  az ismerős "reggeli
merevedés".

   Ennyi  biológia  után,  változatosságképpen,  nézzünk  néhány nem kevésbé
érdekes  matematikai  aspektust  is,  szintén  meglepő eredményekkel: minden
éjszakai  erekció  húsz-harminc  percig  tart. Ez azt jelenti, hogy a hímtag
éjszakánként  két-három  órán át van ereje teljében, na és természetesen - a
tulajdonos  barátnője  vagy  felesége érdekében - még az alvásidőn kívül is,
hogy elláthassa tényleges feladatát a szórakoztatás és az utódnemzés terén.

   Most pedig következzen néhány egyszerű szorzási művelet. A napi három óra
évente  nagyjából  ezer órát jelent, ami tovább kalkulálva annyit tesz, hogy
egy  65  éves  férfi  életéből  hét  és  fél  évet merev hímvesszővel él le.
Legyenek őszinték: Önök, az érintettek gondolták-e, hogy ez így van? Ha nem,
akkor  se aggódjanak, nincsenek egyedül! Csodálkozásuk jellegzetesen tükrözi
az  emberek  általános  tudásszintjét  a  férfi  nemi szervvel kapcsolatban.
Esetünkben  a  folyamatos érdeklődés és a tényleges tudás fordított arányban
áll egymással. Minél több önjelölt szakértő járja a világot (és melyik férfi
ne állítaná ezt magáról), annál több előítélet kap szárnyra, és annál inkább
elvész az igazság.

   A  pénisz  még  a  tudomány  számára is mostohagyerek, számos feltáratlan
területtel  az  elméleti  és  az empirikus kutatásban. A férfiak szakállának
növekedését  például  sokkal  alaposabban vizsgálják, mint a nemi szervüket.
Bernd   Kazmaler   német   urológus   szerint  pénisz  témában  még  "százak
szerezhetnék  meg  a  professzori  címet". Hogy mi az oka ennek a tudományos
paradoxonnak?

   A  magyarázat  egészen  egyszerű: a kutatók is csak emberek. A kutatásban
szintén  léteznek  divatirányzatok  és  tabuk.  Néhány dolog elismert, ezért
ezekről  büszkeséggel  lehet  szólni,  másoknak viszont rossz a hírük, és az
érintettek  kínosnak  érzik,  ha  nyilatkozniuk  kell  valamilyen kérdésben.
Egymás   között   az   orvosok   lenézik  azokat,  akik  tudományos  szinten
foglalkoznak  a  pénisszel,  és gúnyosan "pöcsjankóknak" titulálják őket. Ez
pedig  egyetlen  orvost  sem  ösztönöz  arra, hogy az említett szakterületre
specializálódjon.

   Azt tehát már tudjuk, hogy a pénisz naponta három órát ágaskodik, és ez a
merevség normális állapot. De akkor mi lehet az oka annak, ha nem következik
be  merevedés,  vagyis  impotencia  esete  forog  fenn?  Nemcsak  az  számít
impotenciának,  ha  a pénisz nem áll fel, hanem az is, ha akkor nem tejesíti
feladatát,  amikor éppen elvárják tőle. Ez pedig nem kizárólag szervi, hanem
lelki  kérdés  is.  A  hímvessző nem döntéshozó, csak döntésvégrehajtó. A 23
éves  M.  István  saját tapasztalatai alapján próbálja meg elmagyarázni: Az,
hogy  áll-e  vagy  sem,  nálam  teljesen  hangulat függvénye. Ha szexuálisan
izgatott  vagyok,  akkor  már a busz zötykölődése is erekciót vált ki nálam.
Máskor  pedig  tejesen  érzéketlen a hímvesszőm. Állhatna előttem akármilyen
bomba nő, meg sem mozdulna. A hangulatomat nem tudom befolyásolni."

   Jean Lameuniére francia szexológus a megfelelő időben jelentkező erekciót
a  "psziché,  a  hormonok,  az  idegek,  az  izomzat, az artériák és a vénák
komplex  összjátékának"  tekinti,  amely  véleménye  szerint  "pszichológiai
csoda,  és  bonyolultabb, mint a lüktető szív". Az ember esetében, a bikától
vagy  a  nyúltól  eltérően, a merevedés az agy és a pénisz együttműködésének
eredménye. Éppen ezért az erekció nagyon érzékeny folyamat. A szerelemben és
a szexualitáisban a fej a kapitány, a pénisz csupán az első tiszt.

   Ám  ha alkalom kínálkozik, a beosztott gyakran lázadásra szánja el magát:
despotikusan,   szeszélyesen,   kiszámíthatatlanul,   önfejűen   vagy   néha
ellentmondásosan  viselkedik.  Néha  azért tagadja meg a szolgálatot, mert a
nő, akit fel kell derítenie, ismeretlen számára, de akkor is lusta maradhat,
ha  túl jól ismeri a meghódítandó hölgyet. Lameuniére szerint az úgynevezett
"pénisz-agy-tengely" még szervileg egészséges férfiakat is impotenssé tehet.

   A  sok  férfi által panaszolt "hangulatfüggőség", az ész zavaró hatásától
eltekintve, gyakran kezelői hibára vezethető vissza. "Minden olyan szervünk,
amelyet  az  akaratunkkal  nem  tudunk irányítani - magyarázza Lameuniére -,
önálló  életet él." Ha a gyomor azt teszi, amit akar, senki sem csodálkozik.
Ezzel  szemben  a  péniszre,  mint  valami szerszámra tekintenek, és sokszor
helytelenül  bánnak vele. Ha nem engedelmeskedik, parancsolója azt valósógos
katasztrófaként  éli  meg.  A  szexualitás  központjának átmeneti üzemzavara
legfeljebb  igen kínos lehet a cserbenhagyott férfi számára, ezzel szemben a
tartós  impotencia  alapjában  rázza  meg  a férfiak önértékelését. A minden
férfi   rémálmának   számító   jelenség   okai   Lameuniére   szerint   "még
összetettebbek  és  sokrétűbbek, mint a sikeres merevedéséi". Évtizedeken át
tartotta  magát  az  a  nézet,  hogy  az impotencia magyarázata elsősorban a
pszichében  keresendő. A Kinsey Intézet egyik tanulmánya azonban rámutatott,
hogy  az  esetek  mintegy  háromnegyedében  kóros  elváltozások, vérellátási
zavarok,   hormonális   és   idegi   rendellenességek  tehetők  felelőssé  a
problémáért,  vagy éppenséggel a dohányzás, az alkoholizmus, a cukorbetegség
és az érelmeszesedés kísérő tüneteként nyilvánul meg.

   A   gyógyszerek   szerepét   sokan   lebecsülik.  "Amit  a  férfiaknak  a
szexualitásról  és  a potenciáról tudniuk kell" című könyvében Oliver Fuller
amerikai  andrológus  csaknem  kétszáz  olyan  gyógyszert sorol fel, amelyek
tönkretehetik  a nemi életet. Vannak közöttük nyugtatók, pszichofarmatikumok
és szív gyógyszerek, de fájdalomcsillapítók és étvágygerjesztők is.

   Fuller  az  impotenciát  a  civilizáció első számú betegségének tartja. A
becslések  szerint  Magyarországon  mintegy 4000-7000 magyar férfi küszködik
folyamatosan  vele,  ám  szémukra  még  nincsen veszve minden. Az impotencia
okainak  kutatása forradalmi ismereteket tárt fel az elmúlt években. Ezekből
aztán  olyan  vizsgálati  és  kezelési módszereket fejlesztettek ki, amelyek
Fuller  szerint  "gyakorlatilag  minden  páciensnek  kiutat  jelenthetnek  a
férfiatlan  lét  állapotából".  Csak  az  a  fontos,  hogy az érintett férfi
legyőzze büszkeségét, és megbízzon az urológusban.

   Impotensnek lenni, vagyis szexuálisan nem úgy teljesíteni, ahogyan azt az
ember  akarja,  a  férfiúi öntudat legrosszabb rákfenéje. De a sorban rögtön
utána olyan probléma következik, amelynek sok esetben semmi alapja nincs. Ez
a péniszt érintő viták és célozgatások központi témája, ahogyan többségünk a
hétköznapokban   találkozhat   vele.   Ha   valaki  a  hímvesszőről  beszél,
legtöbbször  centiméter-adatokat sorol fel. Milyen hosszú, milyen vastag - e
paraméterek fontossága azonban már rég elkülönült tényleges jelentőségüktől.
A  pénisz  hosszát  főként  merev állapotban tartja fontosnak a tulajdonosa.
Aligha  van  olyan férfi, aki életének valamelyik szakaszában ne foglakozott
volna azzal, hogy vajon elég hosszú-e. Amerikai közvéleménykutatások szerint
a  férfiaknak  csaknem  a  fele  állandóan  kételkedik  abban,  hogy pénisze
megfelel-e a hímtag hosszával szemben támasztott általános követelményeknek,
és  azt  kívánja,  bárcsak bőkezűbben bánt volna vele a természet. A férfiak
közel  egyharmada  elégedett  azzal,  ami  van,  15  százalék  pedig tejesen
elégedetlen. Ők nem tekintik magukat "igazi fickónak", és mindig azt hiszik,
hogy  a  többieké  hatalmas  -  ez  a  gondolat megalázó számukra, és tartós
indentitászavart idéz elő náluk.

   Járjuk  körül szisztematikusan e kényes kérdést. Két olyan aspektusa van,
amelyek  ugyan  összefüggenek  egymással, de szükségszerűen nem feltételezik
egymást.  Az egyik megint az a kérdés, hogy mi a normális? Vagy pontosabban:
mi  az  átlagos?  A  másik  kérdés pedig így hangzik: Mire van szükség a cél
eléréséhez?  Szeretnénk  utalni  azokra  a rekordlistákra, amelyek a témával
foglalkozó könyvekben és folyóiratokban időről időre olvashatók. Az egyikben
például  arról  számolnak  be,  hogy  az  északi  félteke  díszével  -  48,3
centiméter - egy Long Dong Silver nevű amerikai pornósztár büszkélkedhet. De
közlik híres személyek toplistáját is, amit Frank Sinatra vezet. Eszerint az
egyébként  alacsony Sinatra azon a bizonyos helyen nem is olyan aprócska, és
megjavította  a  hollywoodi 30 cm-es rekordot, amelyet addig mások tartottak
(például  Jim  Kerry,  Dolph  Lundgren), túlszárnyalnia viszont senkinek sem
sikerült.  David  Bowie, ha hinni lehet a híreszteléseknek, 25 centiméterrel
dicsekedhet,  ellenben  Arnold  Schwarzenegger,  aki testének egyéb méreteit
tekintve abszolút első, e téren csak 20 cm.

   Hogy  honnan  származnak  ezek  az  adatok?  Senki  sem tudja. Az egészen
biztos,  hogy  nem az érintettek hivatalos nyilatkozataiból. Persze arra sem
volt  még  példa,  hogy  a  lista  előkelőbb  helyein  feltüntetett  sztárok
helyesbítést kértek volna a lapoktól.

   Ebben  az  összefüggésben  nem az állítólagos vagy a tényleges rekordok a
fontosak,  hanem az átlagértékek. Ezzel kapcsolatban is számos adat létezik.
Egyébiránt  ezek képezik azon standard kondomméret meghatározásának alapját,
amelyet  az  Európai Bizottság 1996. január elsejétől szabványosított. Ennek
értelmében  a  szabványos  európai kondom legalább 170 mm hosszú, a kerülete
44-56 mm és az átmérője pedig 33-35 mm.

   A  16-17  cm-es  hossz  évekig irányadó mértéknek számított. Egy normális
férfinak,  így  mondták,  ekkorának  kell lennie odalenn. Ezenkívül volt sok
nemzetközi  összehasonlítás  is. Az egyik legújabb szerint például a szudáni
férfiak  orra (vagy pont egy másik, velük kapcsolatban emlegetett testrésze)
a   legnagyobb   az   összes  felmért  nemzet  közül.  A  magyar  férfiak  a
tiszteletreméltó  ötödik  helyet  szerezték  meg  a  norvégek,  a németek, a
lengyelek  után  és  az USA előtt. A Brazíliából érkezett legfrissebb adatok
szerint  oz  ottani  átlag  14,35  centiméter,  míg a skála legalján a japán
férfiak állnak 12,3 centiméterükkel.

   Ez  mind hüyeség - mondja Kazmaler az ilyen vizsgálatokról. Véleményét 25
éves  szakmai  gyakorlatával  támasztja alá, amelynek során csaknem 100 ezer
férfi  hímvesszőt  látott,  ugyanakkor kétségbe vonja az ilyen vizsgálódások
metodikáját.  Az  effajta  átlagértékek saját méréseken alapulnak, amelyeket
valamilyen  szempontok  alapján  kiválasztott  férfiak végeztek el egy sötét
helyiség mélyén. "Márpedig - így Kazmaler - ki ne lenne rá hajlamos, hogy ne
kerekítse felfelé nagyvonalúan az eredményt?"

   Azonkívül  pedig  sehol  sincsen  pontosan definiálva, mettől meddig kell
mérni.  A  helyes  minden  bizonnyal  az lenne, ha a péniszt a varrat mentén
(tehát  alul)  a  makk csúcsától a herezacskó csatlakozásáig mérnék. Ez az a
része  a barlangostesteknek, amelyik kilép a testből. A barlangostest-szövet
azonban  ennél  mélyebben  gyökeredzik,  és  az őt körülvevő puhább szövetbe
ágyazódva  még  a  test  belsejében  is  kitapintható.  Felül  annyira közel
helyezkedik  el  a  testfelszínhez, hogy a mérőszalag néhény centiméternyire
belenyomható  a  puha  szövetbe,  és  így  a mért értékhez hozzászámítható a
pénisz testen belüli szakasza is.

   Mindenesetre  a  San  Franciscóban  végzett klinikai vizsgálatok, amelyek
során  injekcióval  idéztek  elő  erekciót,  egészen  más, sokkal szerényebb
eredményekre  jutottak.  Ezek  szerint  az erektáló hímvessző átlagos hossza
12,8  centiméter.  A német urológus, Kazmaler, valósnak tartja ezt a számot.
17  és  alig  13  centi között természetesen óriási a különbség. Feltehetően
férfiak  milliói  krízisek  egész  sorát  élték át tejesen szükségtelenül -,
akiknél a mérőszalag 14 vagy 16 centimétert mutatott meztelen igazságként. A
16-17  centiméteresekkel  szemben  túlságosan  rövidnek  érzik  magukat.  Ha
viszont  a  12,8  cm-es  klinikai  átlagot  vesszük alapul, akkor dagadhat a
mellük a büszkeségtől, hogy még az átlagnál is jobbak.

   A  mérési  eljárások  és  a tényleges átlag meghatározása mellett azonban
kétségtelenül  fontos kérdés az is, mi az, amit a férfi nemi szervnek tudnia
kell.  Elvégre  a  pénisznek  tejesítményt  kell produkálnia. Ha 12 centi is
képes   megfelelni   az  elvárásoknak,  akkor  teljesen  felesleges  további
kérdéseket  feltenni.  Hadd idézzük ismét M. Istvánt, aki ezt így fogalmazza
meg: "Ha egy film jó, akkor senki sem kérdezi meg, mikor lesz már vége."

   Természetesen  a szexológusok is úgy vélik, hogy a méret nem lényegtelen.
A  nagyobb  pénisz  mindenképpen  jobban ingerli a nőt, mint a kisebb. Mivel
azonban  a  férfi  szexuális  fegyvertárában nem ez az egyetlen eszköz (vagy
legalábbis  nem  ennek  kellene  lennie),  amellyel képes kielégíteni a nőt,
rögtön  viszonylagossá  válik  a  kijelentés igazsága. Az a sikeres szerető,
akinél  egyesül  a testi adottság és a kifejtett aktivitás. Akinek csak van,
de  nem  használja,  az  adottságai  ellenére  sem  lesz túlságosan sikeres.
Összességében  tekintve  könnyen alulmaradhat olyasvalakivel szemben, akinek
ugyan  "kevesebbje"  van,  viszont  szeretkezés  közben  sokkal többet tesz,
mondjuk az ujjaival és a nyelvével.

   Ha  így  nézzük,  akkor  a  pénisz legfejebb csupán annak a lustaságnak a
mértékét  szabja  meg,  amennyit  a  férfi  megengedhet magának az ágyban. A
kisebb    férfiasságú   szerelmes   tökéletesen   tudja,   hogy   kiegészítő
tevékenységek  nélkül nem éri el célját. A nagy hímtagú férfiak azt remélik,
hogy  az  egyszerű  ki-be  untig  megteszi. Hogy a dolog hogyan sül el, az a
szabad piachoz hasonlóan mindig az ügyfél elégedettségétől függ. Ha a nő nem
panaszkodik,  akkor  esetleg  tényleg  nincs szükség nagyobb erőbedobásra. A
nagy  péniszű  férfi  természetes  adottságával  annyit ér el, mint a kisebb
péniszű a kiegésztő műveletekkel együtt.

   Természetesen  itt  is  van  alsó  határ.  A  10 centinél kisebb pénisz a
legtöbb  szexológus  szerint  semmire sem képes. Ilyenkor már pszichésen sem
képes  arra,  hogy  megfelelően  stimuláljon  egy  nőt.  A  10 centiméternél
rövidebb  hímvessző ezért anatómiai akadálynak tekintendő. Hasonlóan a skála
túlsó    végén   elhelyezkedő,   átlagon   felüli   méretű   hímvesszők   is
"torzszülöttnek"  (Kazmaler)  számítanak,  és  inkább  szánakozásra, mintsem
irigylésre  méltóak.  A 25 centiméternél hosszabb barlangostestek fájdalmat,
sőt sérülést okozhatnak a partnernőnek, és a férfinél is számos egészségügyi
problémát  idézhetnek  elő, ha máskor nem, élete alkonyán. Azonkívül van egy
másik  szabály  is:  minél  rövidebb, annál keményebb. Az amerikai Long Dong
Silver  félméteres  csüngője, ha tényleg ekkora, merev állapotában sem lehet
"keményebb", mint egy sülthurka.

   A  keménységet  befolyásolja  az  a szög is, amelyet az erektáló pénisz a
testtel  bezár.  Elvégre az erekció a gravitáció felett aratott győzelemként
is  felfogható.  Míg  ugyanis  nyugalmi  állapotban  a himvessző a nehézségi
erőnek   engedelmeskedve   lefelé  lóg,  izgalmi  álapotban  a  vérrel  teli
barlangostestek  felfelé állítják. A szexuálisan aktív korosztályok esetében
a  minimális követelmény az, hogy legalább derékszöget, azaz 90 fokot zárjon
be  a  testtel. A fiatalabb férfiak erőteljes erekcióinál ez pár fokkal több
is  lehet.  A  20 év körüliek átlagban 10 fokkal, sőt, a húszas éveik végén,
harmincas éveik elején, járó férfiak akár 20 fokkal is felülmúlhatják ezt az
értéket.  A  harmincas  évek  végétől  úgy hatvan éves korig aztán nagyjából
ismét  kilencvenfokos  ez  a  szög.  Hetvenéves  férfiaknál vagy nagyon nagy
péniszűeknél  mínuszérték  sem kizárt: 90 fok helyett ők csak 65 fokot érnek
el.

   Az  egy  év alatt átélt orgazmusok száma szintén összefügg az életkorral.
Húszéves  korban  körülbelül  100  orgazmus  az  éves  átlag.  A harmincadik
életévig  közel  120-ra  szökik  fel,  majd negyvenéves korra megközelítőleg
80-ra  csökken.  Az ötvenedik év tájékán aztán keresztezi egymást az életkor
és az orgazmusok görbéje, ekkor hozzávetőlegesen évi 50 orgazmus a jellemző,
hatvan  éves  korra  pedig  már csak 35. Még a hetvenévesek is részesülnek a
gyönyör  áldásaiban, mintegy 20 alkalommal évenként. A közmondás úgy tartja:
"1000  lövés  és  kész".  Ha  pontosan szemléljük a dolgot, akkor nem igaz a
megállapítás,  mert  egy  egészséges  férfi  élete  folyamán  akár 5000-7000
orgazmust is átélhet.

   Az  orgazmus  alkalmával körülbelül egy evőkanálnyi folyadék pumpálódik a
hímvesszőbe,  majd  lövell  ki.  Ezzel  azonban  még  nincsen  vége a pontos
méréseknek.  A  mennyiségen  kívül  a  sebességre  vonatkozóan is vannak már
adatok  -  meglepő  eredményekkel. Az ember ondósejt formájában olyan gyors,
amilyen még rövidtávfutó olimpiai bajnokként sem tudna lenni. A spermafolyam
akár  47  km/h-s sebességet is elérhet az ejakuláció alkalmával - Carl Lewis
még  fénykorában  is  legfeljebb  38  km/h-t  teljesített. A sperma csak egy
százalékban   tartalmaz   ondósejteket,   a   maradék   99   százalék  magas
fehérjetartalmú váladék.

   Az ejakulátum a herékben termelődik. Ezek a legtöbb élőlényhez hasonlóan,
az   embernél   is   a   hasüregen   kívül,   a  herezacskókban  találhatók.
Elhelyezkedésük   magyarázata  egyszerű:  a  test  belsejében  túl  magas  a
hőmérséklet,  és  ez  elpusztítaná  az  ondósejteket.  A melegvizes fürdő, a
szaunázás  vagy a szük alsónadrág ezért károsan hat a sperma minőségére. Aki
gyermeket  szeretne  nemzeni,  annak  ezeket  kerülnie  kell.  Amíg  az ezer
lövésről  szóló  népi  bölcsességben  kevés igazság fedezhető fel, addig más
regulák  tejesen  találóak: "A lábaidat tartsd melegen, a golyóidat hidegen,
és megéred a százéves kort."

   Azt  minden  férfi  tudja,  hogy  a herék érzékenyek. Nem kell focistának
lenni  ahhoz,  hogy  ösztönösen  védjék  őket az ütésektől. A heréket érintő
egyéb  problémák  lehetnek  még  a  gyulladások,  a  visszér és a rák. Azzal
viszont  már  kevesebben  vannak tisztában, hogy a péniszt is érhetik komoly
sérülések, amelyek általában a túlzott igénybevételnek köszönhetőek. Például
elszakadhat  az  a  vékony bőrréteg, amely a makkot és az előbőrt köti össze
egymással. Ilyenkor sürgősen szakorvoshoz kell fordulni.

   A  pénisz  el  is  törhet  -  és ez egyáltalán nem ritka dolog. Az esetek
csaknem  fele heves maszturbálás közben történik, de előfordulhat, akkor is,
ha  a férfi alvás közben merev pénisszel forgolódik az ágyban. Természetesen
a  szeretkezés  is  potenciális veszélyforrás - főleg az úgynevezett lovagló
póz, amikor a férfin ülő nő túlságosan hátradől, vagy a hüvelyből kicsúszott
hímvessző  visszahajlik.  Ilyenkor  ostorcsapásszerű  hang  hallatszik. Ha a
sérülést azonnal megoperálják, még jó esély van a felépülésre.

   Sok  férfi  azonban  még  a  törés helyén jelentkező szúró fájdalmak és a
kiterjedt  véraláfutások  ellenére  sem  fordul orvoshoz. Legtöbbször nem is
sejtik, milyen súlyos a helyzet. A következmények tragikusak. Kazmaler olyan
töréses esetről számol be, ahol a vér méterekre spriccelt szét a szobában. A
férfi  ekkor  sem  hívta  a  mentőket, hanem hideg borogatással próbálta meg
orvosolni  a  bajt.  Csak egy hét elteltével kereste fel az orvost, de akkor
már késő volt - egész életére impotens lett.

   Általánosan  elterjedt  az,  hogy  a  genitális problémákkal szégyenkezve
keresik  fel  az  emberek  az  orvosokat,  a  legtöbb  férfi pedig egyenesen
viszolyog  attól,  hogy idegenek előtt megmutassa nemi szervét. Főleg azokra
jellemző ez, akik nemi hovatartozásuk egyértelmű jelét amúgy sem tartják túl
imponálónak.  Az  ilyenek  nyilvános  zuhanyozókban  is elfordulva fürdenek,
utána  pedig lázasan matatnak a törülközővel maguk előtt. Ennek az ellentéte
is  igaz,  nevezetesen, amikor egy férfi büszke az ékességére, ezért nyíltan
és lehetőleg hosszú ideig közszemlére bocsátja.

   Pedig  nem  árt a tisztelet, hiszen a petyhüdt pénisz méretéből nem lehet
egyértelműen  következtetni  arra,  milyen  lesz merev állapotában. Az olyan
hímvesszők,  amelyek  ellazult  állapotban  kisebbek, izgalmi állapotban úgy
megnőhetnek,  hogy  utolérik,  sőt,  felül  is  múlják a nyugalmi helyzetben
nagyobb példányokat. Ahogyan a lanyha péniszből sem lehet előre kiszámítani,
milyen  lesz  majd  bevetés  közben,  úgy  a  férfi  általános  magassága és
testfelépítése  sem áll egyenes arányban nemi szerve méretével. Hölgyeim, ne
lepődjenek  meg  se  a  rövid  péniszű  óriásokon,  se  pedig  az  olyan kis
embereken,  akiknek  a  hímvesszője  erekció  közben szinte nagyobb, mint ők
maguk. Végső bizonyosságra mindig csak az adott eset tanulmányozásával lehet
szert tenni.

   Végezetül  már  csak  az  esztétikai  kérdés marad: szép-e a hímvessző? A
vélemények  a  "mégjó"-tól  a  "soha"-ig  terjednek,  sőt,  vannak nők, akik
alapvetően csúnyának, és férfiak, akik elfogadhatónak tartják. Létezik olyan
vélemény   is,   amely   szerint   a   körülmetélt   hímtag  szebb,  mint  a
körülmetéletlen,  vagy  hogy  a  pénisz és a herezacskó együttese csak akkor
szép,  ha  a herezacskó mélyebbre lóg le, mint maga a hímvessző. Sokaknak az
is  fontos,  hogy  a  pénisz  középen nyugszik-e, vagy esetleg jobbra, balra
görbül.  A  statisztikákat  nézve,  egy vizsgálat szerint az európai férfiak
háromnegyedének balra mutat az erotikus "iránytűje".


                     Egy rövid péniszű férfi vallomásai

   A nevem János, és hogy rögtön a lényegre térjek: rövid a péniszem. 1,80 m
magas   vagyok,   a   testsúlyom  84  kilogramm,  a  hímvesszőm  pedig  11,5
centiméteres.  Ha meg kellene mutatnom a nyilvánosság előtt, az olyan lenne,
mintha  a  Hungaroringen  Polski  Fiattal  állnék  az autóverseny rajtjához.
Szerencsére,  azért vannak nadrágok. A ruházatot valószínűleg azok a férfiak
találták fel, akik el akarták rejteni túl rövid nemi szervüket.

   A fent említett adottságomon kívül nincsen okom panaszra. Jól tanultam az
iskolában,  és  jól teljesítettem a sportban is, amikor erőre és gyorsaságra
volt  szükség.  Ha nem jelentene gondot a ruhaváltás a nvilvános öltözőkben,
ma  sokkal  többet  sportolnék.  Hosszú ideig egyetlen más sikerem sem tudta
feledtetni  velem  ezt a hiányosságomat, hiszen ő mindent - erőt, vitalitást
és  hatalmat  - megtestesít, ami egy férfit férfivá tesz. Testi kapcsolataim
kezdetén  mindig  leoltottam  a  villanyt  szeretkezés közben, és igyekeztem
minél  gyorsabban  teljesíteni  a  feladatomat. Úgy simogattam és csókoltam,
akár  egy  világbajnok,  de ez az igyekezet valójában elterelő művelet volt,
amellyel  azt  akartam elkerülni, hogy meghalljam azt a bizonyos mondatot. A
szörnyű mondatot, hogy "Nem érzek semmit, nem elég hosszú a farkad."

   Aztán  találkoztam  Évával,  és  óriási  szerencsém volt. Kétség nem fért
hozzá,  hogy  nagyon  élvezte  velem  a  szexet,  és  szeretett engem, meg a
hímvesszőmet  is.  Nevet  adott neki, az aktus után simogatta és becézgette.
Ekkor  rájöttem,  a  szexnek  nem virtuóz cirkuszi mutatványnak kell lennie,
hanem  elsősorban sikeres kapcsolatnak két ember között: a lélek, az értelem
és a test párbeszédének.

   Azt  azért  nem  állíthatom,  hogy  azóta  minden  csupa  jó. Továbbra is
bizonytalan  vagyok,  és  még  mindig azt hiszem, hogy a nők, amikor először
meglátják,  akkor  csalódottak.  Ma  viszont  már  határozottan  tudom, hogy
csalódásuk  nem  fog  sokáig tartani. A "picike" tulajdonképpen a leleményes
középcsatár,  aki  furfangosan passzolja és terelgeti a labdát. A gólt aztán
az ujjaim, a nyelvem és az ajkaim rúgják be.

   Most  már  képes  vagyok  elfogadni a testemnek ezt a darabját így, ahogy
van.  Ha  ismét  autós hasonlattal élnék, azt mondanám, hogy az autók között
nagyjából  egy Ladának, a jachtok között pedig evezős csónaknak felelne meg,
de több Lada közlekedik az utakon, mint Jaguár, és azok is ugyanúgy ellátják
feladatukat. Egyébként pedig az olimpiai mondás érvényes: az ember nem lehet
mindig és mindenben győztes. Az a fő, hogy célba érjen.


                            Akinek van, annak van

   Tim  Donahan,  ez  a  művészneve, eddig mintegy 600 szexjelenetben és 350
pornófilmben  szerepelt. Még a szépfiúktól hemzsegő, túlzsúfolt Hollywoodban
is  mintapédánynak  számít. Kisportolt test, kellemesen barna bőr és állandó
felhőtlen mosoly jellemzi.

   Igazi  különlegessége  viszont  csak  akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a
kamera  előtt  lehullanak testéről a leplek, és munkaeszköze ágaskodni kezd.
27  centiméteres  dorong  emelkedik  a  levegőbe-ez  még  a pornóiparban sem
mindennapi jelenség.

   Timből  sugárzik  az  elégedettség,  és  úgy fest, mintha élő bizonyítéka
lenne  annak  a tézisnek, miszerint egy férfi személyiségét, viselkedését és
életfelfogását  döntően az a kép befolyásolja, amit a péniszéről kialakított
magában.  És  hogy  ez  milyen fontos Donahan számára, mutatja az a tény is,
hogy  alelnöke  egy  Los  Angeles-i  klubnak,  amelynek  tagjai nagy péniszű
férfiak.  A felvétel követelménye, hogy az illető legalább 20,5 centiméteres
dologgal büszkélkedjen a lábai között.

   Megkérdeztük   Tim  Donahant,  miként  bizonyíthatják  a  klubba  belépni
szándékozók  "rátermettségüket".  Élő  bemutatót tartanak taggyűlésen, netán
vizsgabizottság  előtt kell megfelelniük? Nem, erre nincs szükség. A klubnak
van  egy  hitelesített, 50 cm-es mérőrúdja. A jelentkezőnek csak annyit kell
tennie,  hogy  hímvesszőjét  lefényképezi a rúd társaságában. Ha a képen jól
látszik,  hogy  a 20,5 cm-es jelzés után még van folytatás (és természetesen
az  is,  hogy  a  mérőrudat helyesen támasztották ki), akkor máris soraikban
üdvözlik.

   Arra  a  kérdésre,  hogy  milyen  előnyökkel jár a klubélet, Donahan csak
tömören  válaszol.  Túl  sok  rendezvény  az  nincs.  A  legfontosabb minden
bizonnyal  a  tagok  között  szétosztott  jelvény,  amelyet  bárki  a zakója
hajtókájára tűzhet. A kérdést, hogy igaz-e, miszerint a hosszú hímvessző nem
olyan  kemény,  mint a rövid, valamivel burkoltabban próbáljuk meg feltenni,
de  Tim  rögtön  érti  hová  akarunk  kilyukadni.  Tény, hogy törülközőt nem
lehetne  ráakasztani  -  vallja  be.  "De  miért is kéne? Ha törülközőtartót
akarok, akkor veszek magamnak egyet."

   Az  átlagon  felüli méretű pénisz legnagyobb előnye, ezt végezetül Tim is
elismeri,  az,  hogy  a  többi  férfi  irigyli. "Ha egy nőnek igazán kedvére
akarok   tenni,   akkor  sokkal  több  hasznát  veszem  az  ujjaimnak  és  a
nyelvemnek."


                          Szikével a férfiasságért

     Dr.  Jörn  Ege  dán  orvos  szakterülete  a  plasztikai  sebészet.
     Szikéjével  görbe  orrokat egyenesít ki és lapos melleket varázsol
     telt  keblekké. Ezek mellett azonban olyan szolgáltatást is kínál,
     amellyel  kollégái  közül  csak nagyon kevesen foglalkoznak: a túl
     rövid péniszt meghosszabbítja, a vékonyat pedig vastagabbá teszi.

   Naponta két, legfeljebb három alkalommal műt. Koppenhága, London, Berlin,
Barcelona  és  New  York  között  ingázik, hogy segítsen azokon a férfiakon,
akikkel fukarul bánt a természet.

   Ege óvakodik attól, hogy a műtét sikerét pontos centiméteradatban fejezze
ki,  elvégre  minden  eset más és más. Ennek elenére várólistái tele vannak.
Aki  ma  szánja  el  magát,  az  legfeljebb  csak  egy  év múlva számíthat a
beavatkozásra.  Amikor  Ege  módszerét  tesztelni  akarta  Londonban, és tíz
önkéntest  keresett,  akiken  ingyen végrehajtotta volna a műtétet, mindjárt
százan jelentkeztek. Azóta több mint 1000 férfit segített nagyobb péniszhez,
és a legtöbb esetben ezzel egyidejűleg új öntudathoz is.

   Miben is rejlik pontosan módszere lényege?

   Az  operációt  altatásban  végzik. Ege a pénisz fölött szikével belevág a
húsba,  majd  mélyebbre hatol. Ezüstös terpesszel széthúzza a sebet, amíg az
akkora  nem lesz, mint egy régi 100 forintos pénzérme. Ezt követően elköti a
véredényeket.

   Amig  Ege  a  prosztata  fölött  kitapogatja  a  belső  szöveteket, addig
asszisztensnője  finoman  lefelé  húzza  a  hímvesszőt.  Ollót  nyújt  oda a
sebésznek,  aki  vágni  kezdi vele a húst. Ezzel a művelettel választja le a
pénisztörzset a környező szövetről. A pénisznek a test belsejében lévő része
ott  többé-kevésbé felfelé hajlik. Ezt a részt mélyebbre helyezi és egyúttal
ki  is  egyenesíti az orvos. A beavatkozás végeredményeként a testből kiálló
csonk  hosszabb  lesz. Hogy mennyivel hosszabb, az attól függ, hogy a pénisz
töve milyen szögben hajlik felfelé. Minél meredekebb, annál hosszabb lehet a
hímvessző a végén.

   Utána  a  puha  részeket  és  a bőrszövetet kell a pénisz új pozíciójához
igazítani  -  az operációnak ez a része egy óra múlva már véget is ér. A kb.
hat  centiméteres  vágást a később kinövő szeméremszőrzet eltakarja majd. Az
operáció előtt a szőrzetet teljes egészében eltávolítják.

   A  műtét  a  legtöbb esetben még nem ér véget ezen a ponton, mert a rövid
hímvesszők  általában  vékonyak is. Ilyenkor következik a második korrekciós
fázis,  amihez Ege nagyjából húsz centiméter hosszú, rémisztően vastag tűvel
felszerelt   fecskendőt   használ.   Ezzel   a  monstrummal  a  páciens  bal
felsőcombjába szúr, közvetlenül a medencecsont alatt. A tűt mozgatni kezdi a
bőr  alatt,  és  addig  húzza  előre-hátra,  amíg  a fecskendő meg nem telik
zsírszövettel  és  vérrel.  Az asszisztensnő kimossa a vért, a megtisztított
zsírt pedig steril ampullákba tölti.

   A  sebész  új  tűt  vesz  elő,  ami  alig  valamivel kisebb az eddiginél.
Beleszúr vele a péniszbe, és lefelé nyomja a dugattyút. A zsírt, ami eddig a
felsőcombban  volt,  befecskendezi  a  hímvessző  bőre  alá. Minden nyomásra
vastagabb  lesz a tag. Miután 18 egységnyi zsír került a bőr alá, szinte nem
is  lehet ráismerni a régi péniszre. Végezetül Egel vonalzót vesz elő, és az
operáció   pontos   eredményét   jegyzőkönyvben   rögzíti.  Esetünkben  10,5
centiméter  az érték nyugalmi állapotban, ez erekció esetén már csak nagyobb
lehet.

   Még  ennél  is  vastagabb  lesz  a  hímvessző  annak  a  fehér kötésnek a
hatására,  amellyel  az  operáció végén bekötik. Valahogy úgy fest, mint egy
felavatásra  váró  emlékmű.  A  kötést  hat napig nem szabad eltávolítani. A
várakozási  idő elteltével aztán leleplezik a megifjodott és új erőre kapott
hímtagot, a páciens pedig hazamehet azzal a jó tanáccsal, hogy kezdetben még
próbálja meg kímélni.

   Ege páciensei a legkülönbözőbb korosztályokból kerülnek ki. Eddig 15 éves
volt  a  legfiatalabb és 73 éves a legidősebb ügyfél. A sebész 15 év alá nem
akar menni. A betegek 90 százalékának tényleges fiziológiai problémája van -
hiányos  pénisze,  amelyet  meg  kell operálni, 10 százalékuk viszont csupán
látványbeli  korrekció  miatt  keresi fel az orvost. Meglepően sok esetben a
feleségek  küldik kés alá a férjüket, és azzal fenyegetőznek, hogy elválnak,
ha nem teljesíti kérésüket.

   Egét  minden  társadalmi  rétegből felkeresik az érdeklődők, azt azonban,
hogy kiből lesz tényleges páciens, nagyban befolyásolja a műtéti beavatkozás
közel  1,5  millió  forintos  költsége  is,  amelyet  a társadalombiztosítás
természetesen nem térít meg. Itt is a piac törvényei érvényesülnek.

   Szép  vagy  nem  szép  a  fallosz?  Ezt  a  kérdést  objektíven nem lehet
megválaszolni,  ám  azt, hogy szükséges, senki nem vitatja. Mint ahogyan azt
sem,  hogy  fontos  némi  alapismerettel  rendelkezni róla. Örülünk neki, ha
cikkünkkel sikerült egy és más újat megismertetni Önökkel.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.