Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                              Boldizsár Júlia:

                                 PÁ, FIÚKÁK!

                    (Forrás: Voil…, 1997/6. szám, 26. o.)

                       A   férfit   Isten  Éva  bordacsontjából  fabrikálta,
                       valamikor  a  teremtés  nyolcadik, kilencedik napján,
                       hogy az asszonyembernek eleinte legyen némi segítsége
                       az  Édenben  adódó  ügyek  intézéséhez. Már születése
                       körülményei is világosan utalnak azonban arra, hogy a
                       teremtő  átmeneti  lénynek  szánta.  Ez  a  szándék a
                       harmadik évezred derekán határozott formát öltött, és
                       a férfiemberek egyre satnyább generációi látták meg a
                       napvilágot.   A  harmadik  évezred  végére  azután  a
                       természet    bevégezte    munkáját,   s   e   sajátos
                       életformáció utolsó képviselője is eltűnt a földről.

   A  mai  nő némi sajnálkozással vegyes irigységgel gondol vissza elődeire,
akik  még  napi  kapcsolatban  állhattak a férfival. Bizonyosan szórakoztató
lehetett.   Persze   fárasztó  kapcsolat  volt,  de  azért  többnyire  mégis
mulatságos.  És  férfiak  ma  már nincsenek többé. A tekintélyes lassúsággal
hömpölygő  evolúció szempontjából egyik napról a másikra haltak ki. 1997-ben
még  meglehetősen elterjedtnek számítottak, bár számuk már akkor is elmaradt
a nőké mögött. Ma pedig csak kitömött, lassan aszalódó példányaikat vehetjük
szemügyre a múzeumokban.

   Tudós   nők   hiábavalóan   fáradoztak   azon,   hogy  laboratóriumaikban
férfigyerekecskéket  állítsanak  elő, a természet újra és újra ellenállt: az
embrionális  fejlődés  egy  pontján  -  hoppá  -  mindegyik magzatocska nővé
mutálódott.   Bizony,   a   természet  kérlelhetetlen  logikáját  nem  lehet
kicselezni. Ha visszagondolunk a férfiemberke kihalására, az elkerülhetetlen
volt.

   Már 1997-ben is gyakoribbak voltak az öröklött betegségek a Fúcskák, mint
a   leánykák   között:  színvakság,  vérzékenység,  macsóság.  A  második  X
kromoszóma  hiánya  súlyos  teherként  nehezedett  rájuk, hiszen az Y csupán
bágyadt  pótalkatrész  volt.  Hiányzott  nekik az a többletkromoszóma, amely
gyengélkedő  társait  képes  felkarolni.  A  kromoszóma-gyengélkedés pedig a
második  évezred  végén  a  környezeti  ártalmak miatt igencsak elterjedt. A
fiúcskák  szokatlan gyakorisággal mutattak autisztikus vonásokat, hiperaktív
feszültségeket,  szenvedtek  olvasási  zavarokban, küszködtek dadogással. Az
aggasztó jelek szaporodtak.

   Érett  férfikorukban  sem  javultak e lények túlélési esélyei. Betegségek
tizedelték   őket   és  hullottak,  mint  a  legyek,  hol  szívinfarktusban,
agyvérzésben  vagy  gyomorvérzésben, hol pedig májcirózisban patkoltak el. A
férfi pszichéjét is nyomorgatta a tény, hogy ezek a betegségek az eunuchokat
tejesen  elkerülték.  Ez  ugyanakkor  nem  mobilizálta  a  férfiakat, és nem
kasztráltatták   magukat  tömegesen.  Annél  sokkal  büszkébbek  voltak  kis
zacskócskáikra,   olyannyira,   hogy  nagy  rendszerességgel  oda-odakaptak,
ellenőrizni,  megvan-e még? A férfiak nyomott pszichéjüket inkább alkohollal
és  kábítószerekkel  próbálták  felszabadítani.  Aminek  persze  az  lett  a
következménye,   hogy   autónak   nevezett  korabeli  gépezeteikkel  gyakran
szenvedtek  balesetet, amelyekbe sokszor bele is haltak. Alkalmazott szereik
másik  káros  következménye  volt,  hogy  gyöngült  az immunrendszerük, és a
tetejébe  még agresszívakká is váltak. Halálosan agresszívvé. A gyilkosságok
(így  nevezték a tettet, amely során emberi lények oltották ki emberi lények
életét) tettesei, sőt, nemegyszer áldozatai is többnyire férfiak voltak.

   A  fent  nevezett  szereken kívül volt még egy, a testosteron nevű hormon
is,  amelyik  növelte  agressziójukat.  Ez  a  harci  és dürgési hormon néha
kényszeressé  tette a férfiakat. Körömszakadtukig védték territóriumukat, és
ebben  a  nagy körömszakajtásban nőiket el-elverték. A testosteron egyébként
Éva bordájával együtt került szervezetükbe. Isten akár ki is hagyhatta volna
belőlük,  de nem tette. Ez tudatos, mind azonáltal a férfiak számára vézetes
döntés volt.

   A  férfiak  ebből  persze  semmit  nem  fogtak  föl,  mint  ahogy azt sem
érzékelték,  hogy a testosteron mennyire kiszolgáltatta őket a nőknek. A nők
egymásnak   ugrasztották   hódolóikat,   hogy  a  küzdelemből  a  jobbak,  a
továbbtenyésztésre  alkalmasabbak  kerüjenek  csak  ki  élve.  Míg  példának
okáért,  az  elefántok  mezőn  eshettek  egymásnak, a férfiaknak ez nem volt
megengedett,  így  jobb  híján  kénytelenek  voltak pénzkeresésben viaskodni
egymással.

   Egy  idő után persze már ez sem ment nekik. A hagyományos férfihivatások,
úgymint  gépészet,  bányászat, földművelés, útonállás már 1997-ben kezdtek a
háttérbe  szorulni, és átadták helyüket a hagyományos női foglalatosságoknak
az egészségügyben, a szolgáltatásokban. A férfiak hamarosan nem tudtak mihez
kezdeni  magukkal. Testosteronnal fertőzve depressziósan ücsörögtek odahaza,
néha  felkeresték  az  elfoglalt  feleséggel  bírók  önsegélyező  egyleteit,
időnként pedig hobbitanfolyamokra jártak, főzni tanultak.

   Megtermékenyítő  képességük  is fogyott, és ejakulációnként mind kevesebb
spermát  produkáltak.  Ennek ellenére makacsul tartotta magát az a felfogás,
hogy  a  férfinak elég csak a magvait adni, hogy cserébe mindent megkapjon a
nőtől. Ezt a téveszmét makacsul védelmezték az úgynevezett egyház képviselői
és  a  konzervatívok is. Érvrendszerüknek jutott még némi tér, mert a nőknek
akkoriban  még  szüksége  volt  az egyre takarékosabban folyó magvakra, hogy
önmagukat  reprodukálják.  A férfiak sorsa mindenesetre egyetlen cérnaszálon
lógott,  de  az  elfogultságtól  ment  elemzők  már tudták, hogy napjaik meg
vannak számlálva.

   A  vég azután rohamléptekben érkezett. A spermák vészesen ritkultak, és a
férfiak  valamikor impozáns szerszámai nyamvadt kis bizgentyűkké satnyultak.
Amikor a nők a pitypangok példáját követve átálltak az önmegtermékenyítésre,
a  férfasság  forrásai tejesen elzáródtak. A nők a továbbiakban már csak női
utódokat hoztak létre, s ha eleinte be-becsúszott egy fiúcska is, az kedves,
ám  teljesen  fölösleges  játszótárs lett. Így ért véget a törzsfejlődés egy
fejezete. Biológiai szempontból logikusan, de talán mégis sajnálatosan.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.