Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              MILYEN A JÓ APA?

                (Forrás: Gyöngy, 1998/5. november, 22-23. o.)

                       Erről  kevés  szó esik. A "rosszról" annál több. Alig
                       van  ideje  a gyerekre! Érzelmileg távolságtartó! Túl
                       szigorú,  túl  passzív! - ez a leggyakoribb vád a mai
                       apák  ellen.  A szemrehányást a feleség teszi - meg a
                       gyerekek...  Pedig  van jó apa is, akit érdemes volna
                       utánozni!

                           A kis hercegnő és a hős

   A  lány  életében az apa az első lovag. A férfi kis hercegnőként kezeli a
lányát.  Rendszerint gyengédebben bánik vele, mint a fiával. A kislány lelki
érzékenysége  felébreszti  a férfiban a védelmezés ősi ösztönét. Ha birkózik
vele,  mindig  ügyel, nehogy túl durva legyen. Ezt a harmonikus viszonyt nem
zavarja  vetélkedés.  Ellenkezőleg: a kislány természetes nőiességével képes
megzabolázni  az  apját.  Játékos flörtöléssel, merész kokettálással az ujja
köré csavarja. És a férfi nem ellenkezik.

   Az apa is különleges helyet foglal el a lánya világában. Ő az első férfi,
akit  a  lány  szeret.  Tudatosan  vagy ösztönösen, de a jövőben minden fiút
hozzá  mér majd. "Gyakran választ a lány olyan férjet, amilyen az apja volt"
- bizonyítja a pszichológus.

   A  kamaszkor során lassan oldódik ez a szoros kapcsolat. A lány más férfi
után érdeklődik, mind több fiú barátja lesz. Sok apa csak nehezen fogadja el
az  új  helyzetet.  Nehezen törődik bele, hogy már nem ő az egyetlen férfi a
lánya életében. Annyi a vigasza, hogy megtarthatja különleges szerepét: ő az
örökös fővédelmező és főbizalmas.

                       Klassz haver - de vetélytárs is

   Ki  az,  aki  nem  nyomott  még el egy-egy mosolyt apa és fia vetélkedése
láttán? Milyen örömmel és igyekezettel próbálja legyőzni egymást a kicsi meg
a  nagy  a  fociban,  a  versenyfutásban  vagy  szkanderben! Egészen különös
férfikapcsolat  az  övék. Az apa saját maga részének fogja fel a csemetéjét.
Magát  azonosítja  vele,  mindazt  meg  akarja  neki  tanítani, ami a srácot
férfivá  teszi.  Magához  emeli  az  erősebbik nem világába. Eközben örömmel
fedezi  fel  saját  magában  a  gyereket.  A  fiú  viszont példaképet lát az
apjában, akivel feltétel nélkül azonosítja magát.

   Legyen  az  toronyépítés  fakockákból,  birkózás  az ágyban, aztán később
sakkozás - a kapcsolatukat mindig meghatározza az aktív cselekvés, a játékos
erőszak  és  versengés.  Na  igen,  hiszen  a  két "férfi" nemcsak a legjobb
barátja,  hanem  a  legélesebb  vetélytársa  is  egymásnak.  A  fiú  ugyanis
hamarosan egyenrangú társsá válik a férfiak birodalmában.

   Az   apa   egyik   legfontosabb  feladata,  hogy  segítse  a  fiú  önálló
személyiséggé fejlődését. Segítse egészségesen átvészelni az anyjához fűződő
természetes  viszony  felbomlását.  A  fiú  az  apjától  tanulja  meg  a nők
tiszteletét,   rossz   esetben  megvetését.  "Ha  a  férj  gyakran  durva  a
feleségével,  a  gyerek  sem  fog  másként  bánni  a nőkkel - vetíti előre a
pszichológus.  -  Először az anyjával, aztán a diáktársnőjével, majd a saját
feleségével."

   A  gyerek  egészséges  fejlődésében  tehát rendkívül fontos szerepe van a
pozitív,  erős  apaképnek.  Ha  nincs  ilyen,  példakép lehet a nagybácsi, a
szomszéd, az anya barátja vagy a tanár is.

                                Ki a jó apa?

   Nem kell tökéletesnek lennie, elegendő, ha érzékeny ember.

  ▪ Kezdettől fogva megéli az apaságot. Gondoskodik már a terhes feleségéről
    is, és részt vesz az újszülött ápolásában.

  ▪ Rendesen  bánik  az anyával, hogy méltó példakép lehessen, így  mutatja,
    milyen értékesnek tartja az asszonyt.

  ▪ A  felesége  iránti  gyengéd  gesztusokkal  jelzi, hogy a szülőknek  van
    szerelmi életük, tehát igényt tartanak a bizalmas együttlétre.

  ▪ Bepillantást enged a munkájába, őszintén beszél a sikertelenségről és  a
    gondjáról is. Így válik a házon kívüli élete is átláthatóvá.

  ▪ Időt  szakít  a  családjára,  külön  programot  szervez  a  gyerekkel, s
    ilyenkor csak rá figyel.

  ▪ Elbeszélget  a gyerekével. Észreveszi, hol szorít a cipő.  Megtudakolja,
    mi a baj. Állást foglal, segít.

  ▪ Lehetővé  teszi,  hogy  a  felesége  is  szentelhessen  kis  időt  saját
    kedvtelésének. Segít a házimunkában, hadd lássa a gyerek, milyen rejtett
    tartaléka van.

  ▪ Erőt  sugároz  és védelmet nyújt. Bátorítja a gyerekét, hogy maga  oldja
    meg  a  kisebb  problémáját.  Ugyanakkor szolidárisnak mutatkozik - néha
    akár az ideges tanár ellenében is.

  ▪ Nem szégyelli az érzelmeit, bánatát, örömét, csalódottságát. A  férfi is
    sírhat.

  ▪ Nem  veszi  a szívére a súrlódásokat, tudja, hogy a kamaszkor élesíti  a
    gyerek kritikai érzékét, ilyenkor kezdi kívülről szemlélni a szüleit.

  ▪ Egyenrangú  szülő.  Igyekszik  tompítani  az összetűzéseket,  egyensúlyt
    teremteni a felek között.

                                Apu, mesélj!

   Spanyol   lapban   olvasom,   hogy   Anglia   egyik   egyetemén  (micsoda
összekeveredett  nemzetközi  világban  élünk), nevezetesen Exeterben érdekes
eredményre   jutottak   a  gyermeklélektan  kutatói.  Arról  van  szó,  hogy
mesemondásból  vagy  mesefelolvasásból a legtöbb nő doktorátust szerezhetne.
Merthogy  az  esetek  nagy többségében az anya vagy a nagyanya olvassa fel a
mesét esténként - a fiúknak is. (Hogy a lánygyermek erre hogyan reagál, arra
nincs adat, de nem is fontos. Velük nincs baj...)

   Baj  a fiúgyermekkel van, mert élete első nyolc-tíz évében minden, ami az
olvasáshoz  kapcsolódik,  az a nőkkel függ össze. Érthetőbben fogalmazva: az
anya  (vagy  nagymama)  olvassa a mesét otthon, az óvodában aztán szintén nő
(óvónő)  olvas  és  mesél,  majd  az  iskola első éveiben megint szinte csak
nőkkel találkozik a fiúgyermek.

   Így  aztán  -  az  exeteri  tudós elmék szerint - az a tévhit alakul ki a
fiúgyerekben,  hogy  az  olvasás  eleve  női tevékenység, vagyis "nem fiúhoz
illő".  A  fiút  a kaland érdekli, ilyen tárgyú könyvet kellene olvasnia. De
hogyan,  ha  nem  szoktatják rá az olvasásra? Minden felmérés azt bizonyítja
(és  nem  csupán  a  ködös  Albionban,  hanem szerte a világon), hogy a fiúk
elmaradnak  a fejlődésben a lányok mögött. Különösen akkor, ha olvasásról, a
szavak használatáról, vagy ami ebből ered: a beszédről van szó. Az általános
iskolában  ez  az elmaradás még csak ötszázalékos, a középiskolában már tíz,
az egyetemen pedig - jobb nem is említeni...

   A  brit  tudósok  ezek  után afféle kiáltványt intéztek a világ gyermekes
férfiúihoz:  "Apák!  Olvassatok  mesét  a  gyermeketeknek!"  Mert  az  olyan
családban,  ahol  az apa (is) olvasott mesét, ott a fiú jobban fejlődik, nem
marad  el  a  lányok mögött. Sőt kifejezetten haszna származik ebből, hiszen
felnőttkorban  a  jobban beszélő, akadálytalanul olvasó ember könnyebben kap
munkát és könnyebben illeszkedik be az életbe, ez csak természetes...

   Férfitársaim!  Munkára  fel!  Az  a  húsz  perc esténként nem csökkenti a
tekintélyünket,  sőt, mint látható, csak jó származhat belőle! És ne csak az
apa  olvasson  mesét,  hanem  a  nagybácsi,  az  idősebb fivér is! Talán így
sikerül  ellensúlyozni  a  sok óvónőt, tanító nénit, és elősegíthető, hogy a
legifjabb  fiú  ne  maradjon le a lányok mögött! Higgyék el, már ezért a kis
diadalért  megéri  a  fáradozás!  Elő a mesekönyvvel, amelynek első sora így
kezdődik: Hol volt, hol nem volt...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2016
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező