Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                     Nemere István - Wanatka Gabriella:

                             HA VOLNA APUKÁM...

                (Forrás: Gyöngy, 1998/5. november, 20-21. o.)

                       Régen  a  háború  vette  el a gyerekektől az apjukat.
                       Napjainkban,    a   béke   ötvenharmadik   évében   a
                       megélhetésért folytatott harc, az embertelen rohanás,
                       a hajtás szakítja el a papát fiától, lányától, vagy a
                       mind   gyakoribb   válás...   És   ehhez   az  utóbbi
                       évtizedekben hozzájött még a nők körében egyre inkább
                       terjedő "apa nélküli gyerekvállalás".

   A  szociológusok  szerint a huszadik század alaposan megváltoztatta a nők
helyzetét.  Anyagilag  függetlenné váltak. Önállóan is képesek egzisztenciát
teremteni,  maguk irányíthatják a sorsukat. Úgy érzik, egyedül, férfi nélkül
is  megállják  a  helyüket  a  világban. És a családban is. "A gyereknek itt
vagyok én! Tőlem csak szeretet kap! Nem kell vitát, veszekedést hallania..."
-  érvelnek  a  gyermeküket  (válás  után,  vagy eleve apa nélkül megszülve)
egyedül  nevelő  asszonyok.  S  hogy ehhez mit szól a gyerek? A mama szerint
hálátlan, ha nem örül, ha nem boldog, ha örökké az apja után sóvárog...

                      "Sosem bocsátom meg anyámnak..."

   Kopott  külvárosi  házban  él András a feleségével és három lányával. Bár
ezt  a  beszélgetést  hetekkel  ezelőtt  elhatároztuk,  most  mégis  nehezen
oldódik. Be is vallja: nem szeret a gyerekkoráról beszélni.

   - Sokszor  lelkiismeret-furdalásom van. Tudom, hogy az anyám azért  szült
meg  engem,  mert támaszt, vígaszt keresett, és most mégis magára maradt. De
hát  nem  érzek  iránta mást, csak szánalmat. Régen rosszabb volt a helyzet.
Akkor  gyűlöltem. Amiért soha nem árulta el, kinek a fia vagyok. Turkáltam a
fiókjaiban,  iratokat  böngésztem,  fényképeket keresgéltem, remélve, hogy a
nyomára akadok. De hiába.

   - Ennyire fontos lett volna, hogy megismerje az apját?

   - Évekig nem tudtam másra gondolni, csak erre. Egyszer beállított hozzánk
egy  férfi.  Autóval  jött.  Már  esteledett, épp lefeküdni készültem. Sosem
felejtem   el:   szőke,   halk  beszédű  ember  volt,  anyám  jókedvű  lett,
megsimogatta  a  fejemet, úgy mutatott be az idegennek: "Ugye, milyen nagyra
nőtt ez a fiú?" Aztán aludni küldtek. Én próbáltam hallgatózni, de legyőzött
az  álom.  Másnap  reggel faggatni kezdtem az anyámat: ki volt ez az idegen?
Azt  mondta,  régi  évfolyamtársa.  Vidéken  él,  most erre járt és beugrott
hozzánk.  "És  gyereke  van?"  - kérdeztem reménykedve. - Hát persze, mondta
anyám,  két  lánya. Attól kezdve gyűlöltem azt a két ismeretlen lányt. És ha
el akartam képzelni, milyen lehet az apám, erre az idegen férfira gondoltam.
Néha  még  ma  is álmodom vele. Focizunk vagy beszélgetünk. Ha valami gondom
van, álmomban neki panaszolom el. Pedig csaknem húsz éve, hogy találkoztunk.
És azóta sem láttam.

   Beszélgetésünknek  itt  véget  vetett  András  hazatérő  lányainak  vidám
kacagása.  Alig  léptek be az ajtón, "birtokba vették" apjukat és vég nélkül
sorolták, mi minden történt velük egész nap.

                                 Ki az apa?

   A  probléma  sokkal  összetettebb,  mint  azt bárki is gondolná. Mert sok
esetben  nemcsak  akkor  kérdés,  ha  az  anya  egyedül szüli meg gyermekét.
Bizonytalan  lehet  az  apa  családban  is.  (A  modern házasságok, a titkos
kapcsolatok  idején  egyre  gyakoribb  a  bizonytalanság, még a nőben is: ki
lehet  az  apa?)  Nemrégiben  e  kérdéskörben  diszkrét  felmérés  készült -
Svájcban. Kiderült, hogy még az ultrakonzervatív országban is a lakosság egy
százalékánál érvényes az "ismeretlen" vagy a "bizonytalan" apa megjelölés. A
The Times szerint európai szakértők úgy vélik, másutt ez az arány elérheti a
négy százalékot is.

   A  svájci  felméréshez a vizsgálatok nagy részét vérvétel egészítette ki,
de  nem  mondták  meg  a  férfinak-apának  (apának?), hogy miről van szó, az
anonim  vizsgálat  kétségtelenül  bebizonyította: földrészünkön számos férfi
nevel  olyan gyermeket, akit csak a sajátjának hisz, de az apja a valóságban
másik, számára általában ismeretlen férfi volt.

   Csak  Nagy-Britanniában  az utóbbi öt évben kétszázötvenezer szülő nő nem
adta  meg  gyermeke apjának a nevét! Ez a statisztikai hivatal je lentéséből
derült  ki,  ugyanis  nem  kötelező kitölteni ezt a rubrikát. A legtöbb nő -
akkor is, ha kétsége támadt - automatikusan beírja a férje nevét a "gyermeke
apja?" kérdés után.

   A jelek szerint azonban egyre több az olyan nő, aki vagy a bizonytalanság
miatt, vagy mert nem akar hazudni, ezt a rovatot inkább nem tölti ki.

   Ami  nem  csoda,  ha  figyelembe vesszük, mennyire ingatag a mai házasság
intézménye.  A  legtöbb  kapcsolat nem tart sokáig, és a hűség is "deficites
árucikk" lett...

   "Amikor   a   házasságunk  romlani  kezdett,  depressziós  lettem.  Aztán
megismerkedtem  valakivel,  és  ez  a  férfi húzott ki a bajból" vele minden
olyan  jó  volt.  Ám  váratlanul  teherbe  estem  és életem egyik legnagyobb
döntése elé kerültem. Hallgassak, és ezzel egész környezetemet és a férjemet
is ringassam abban a hitben, hogy ő a gyerek apja, vagy valljam be az igazat
és  vállaljak  mindent,  ami  ezzel  jár?  Négy  hónapos gyötrelem, rengeteg
átvirrasztott éjszaka és fizikai stressz - amihez még a reggeli hányinger is
hozzátartozott  -  után úgy döntöttem, elmondom az igazat" - vallja be Anna.
És  hányszor  hallani az övéhez hasonló történetet? Persze nem mindenki dönt
úgy, mint Anna. Sok nő eleve magányosan akarja felnevelni a gyermekét, nincs
is férje.

   A  társadalom  reagálása  azonban  még  ma  is  inkább  arra  ösztönzi az
asszonyokat,  hogy  ha van férjük, "rá kell hagyni" a gyermeket akkor is, ha
nem ő az apa. Így egyszerűbb.

   Mindennapos történet, amikor az elfoglalt, a pénz után rohanó férj szinte
kínálja  a  lehetőséget  a  vele  sokszor bonyolult üzleti kapcsolatban álló
feleségének,  hogy  a szeretőjétől vagy futó kapcsolatból származó gyermekét
is "hazahozza".

   Akinek  kétsége  támad,  az  kérhet  vérvizsgálatot. Célszerű azonban, ha
legalább hárman alávetik magukat: az apa mellett az anya és a gyermek is. Az
ilyen - mondhatni - "családias" vérvétel eléggé megviseli a résztvevőket.

   Mindenképpen  kockázatos  eltitkolni,  ki a gyermek igazi apja. Talán jót
tesz  a  házasságnak, de minden ilyen döntésben bomba ketyeg. Mit ér vele az
anya,  ha a megszületett gyermeket magáénak hiszi a férje - ám ő tudja, hogy
ki  az  igazi apa? Talán az első komoly veszekedésnél majd a férj fejéhez is
vágja...

   S  vajon  mit  érezhet  az  a bizonyos "negyedik"? Akié valóban a gyerek.
Főleg,  ha  tudja,  hogy  a  kicsi  létezik,  és idegen férfi neveli. És mit
érezhet  a  gyermek, ha évek múlva derül ki az igazság? Ha valamelyik "jótét
lélek"  a szomszédból vagy anya egykori testi-lelki jó barátnéja, aki közben
összeveszett  az  asszonnyal,  most bosszúból elkezdi híresztelni az igazat?
Arról  nem is szólva, hogy a gyermek-anya kapcsolatot is tönkreteheti, ha az
eltitkolt valóság hirtelen kiderül.

   Bár  nehéz beleélni magunkat mások helyzetébe - és helyzet ezerféle lehet
-,  mégis  úgy tűnik, nyugodt szívvel csak egyetlenegy megoldás javasolható:
mindig  tiszta helyzetet kell teremteni! Ha bármilyen kétség is felmerülhet,
el kell végeztetni a szükséges vizsgálatot. Erre úgy is sort lehet keríteni,
hogy  a  férj  ne  szerezzen róla tudomást. És ha a gyermek apja nem a férj,
akkor... Hát igen, akkor el kell dönteni, mi a fontosabb? A jó, illetve most
már  csak  annak tetsző házasság, a vagyon, a közösen eltöltött évek emléke,
vagy  annyira  fontos  a  szerető, hogy megéri érte felrúgni az egész addigi
életet? A döntés - mint oly sokszor - most is a nő dolga.

                          Hat hét gondolkodási idő!

   Angliában  az  "apa"  rubrikát  a  születés utáni hat hét elmúltával kell
kitölteni,  addig  "szabad  a  vásár", még a vérvizsgálat is elvégezhető. Az
ezzel  foglalkozó  tisztviselők  szerint  igen  gyakori, hogy az anyának még
ennyi idő sem elég a döntésre.

                                "Zabigyerek"

   Manapság  kimegy  a  divatból  ez  a  szó.  Helyette  inkább azt mondjuk:
házasságon  kívüli.  De  azért  ha  róluk  esik szó, még ma is először a nem
kívánt  terhességből,  véletlenül  világra  jött  gyermekre gondol a legtöbb
ember.  Pedig  a statisztika szerint ma már Magyarországon is minden tizedik
újszülött házasságon kívül jön világra.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.