Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                             V. Kulcsár Ildikó:

                             A NŐ ÉS A HAZUGSÁG

                 (Forrás: Nők Lapja, 1998/23. szám, 42. o.)

                       "A  hazugság  hasonló  a  terebélyes  fához,  melynek
                       satnya   a  gyökere,  jön  a  zivatar,  s  kiszakítja
                       tövéből."
                                                                    (Talmud)

   - Ha  ti látnátok azt a srácot! Kék szem, delták, és imád! - csacsogja  a
csinos  gimnazista  lány  irigykedő  barátnőinek.  Közben a lelke mélyén egy
vékony hangocska kiáltozik: mondd el, hogy a fiú mindössze százhatvan centi!
És miért felejted el, hogy csag akkor szeret, amikor hetente egyetlenegyszer
időt  szakít  rád?  Hiszen  a  számítógép  jobban  leköti,  mint  te! A lány
folytatná  az  áradozást,  de  a barátnői közbevágnak. Egy érzelgős történet
elnyomja  a  kék  szemű  meséjét,  majd  kiütéssel  győz  a legcsúnyább lány
sztorija  egy  viharos  házibuliról,  ahol  mindenki az ő kegyeiért küzdött.
Izgató  hódítások  bokszolnak  egymással,  majd  az  utolsó hamburger után a
csúnya  megszólal:  de  jól  kibeszéltük  a srácokat! Viszont távozáskor nem
látszanak igazán boldognak.

   Lehet,  hogy  már  az  óvodában kezdődik? Nem tudom. - Az én apukám olyan
erős,  hogy  bárkit  agyoncsap!  Téged  is,  ha még egyszer elveszed a piros
vödrömet  -  kiabálta  a  lányom, mert mérges volt a nagycsoportos Dávidra a
homokozóban.  (Az  apja  még  egy  legyet  sem csapott agyon szívesen...) És
micsoda  döbbenetes  lódításokat  produkál  a  kamaszkor!  Egy  rokonszenves
egyetemista  lány  mesélte:  tizenhárom  éves  lehettem,  amikor  a  legjobb
barátnőmnek   azt  adtam  be,  hogy  csodálatos  apám  van,  és  a  lakásunk
háromszobás!  Tudod,  mi volt az igazság? Egyszobás lakásban éltünk, és apám
elhagyta  anyámat!  El  tudod  képzelni, hogy éreztem magam, amikor barátnőm
szembesült a valósággal?

   Valószínűleg  a férfi olvasóink már most levonják a tanulságot: hazugság,
asszony  a  neved. Én meg csöndesen mélázva gondolok életem első, férfiakkal
zsúfolt  munkahelyére, ahol a pasasok elképesztő hódításokkal szórakoztatták
egymást,  majd néhány órával később az én szobámban röhögtek X-en vagy Y-on,
hogy  mekkorákat  blöfföl!  Szóval nem csak mi értünk ehhez a tudományhoz...
Bár  egy  kollégám  szerint  ők  sokkal  konkrétabban  - fantáziátlanabbul -
hazudoznak. Mondjuk azt állítják, hogy a tőzsdén százezret nyertek, közben a
fele  se ütötte a markukat. Mesélik, hogy sikeresek a munkahelyükön, pedig a
főnök  naponta  ordít  velük.  -  A  legnagyobb  küülönbség - magyarázta egy
negyvenes  mérnök  -,  hogy  a  nők  a viselkedésükkel is képesek hazudozni.
Mosolyognak - miközben a lelkük vicsorog -, a szemükkel jelzik, hogy a másik
ügyes  (szép,  szellemes stb.), miközben azt gondolják, hogy csúnya, ostoba.
Sőt,  a  nők  még  szerelmet,  kéjt is tudnak hazudni, ami a férfiaknak csak
ritkán  sikerül!  A  lányom  osztálytársa  a  kishúgáról mesélt felindultan:
tessék  elképzelni, hogy beáll a kamrába, és torka szakadtából ordítja, hogy
ver a Sanyi. Erre a szomszéd néni átrohan, lehord mindennek, neki meg ad egy
tábla csokit. "Szegény kicsike, bánt a nagy melák!" A tesóm vihog, nekem nem
hisz senki!

   Az  a  férj  se  tud  elnéző  mosollyal beszélni a női hazugságokról, aki
hetente többször kapja füllentésen ifjú feleségét. - Miért hazudik akkor is,
amikor  semmi  értelme?  -  néz  rám  tehetetlenül.  -  Miért  mondja,  hogy
hatezerért  vett szandált, amikor a földön hever a blokk nyolcezerötszázról?
Egy  szóval  sem  bántanám,  ha  megmondaná  az igazat! Miért talál ki hülye
történeteket a barátnőiről, a kollégáiról, ha azután másnapra elfelejti, mit
mesélt  előző  nap? Őrület! Tényleg, miért hazudozunk? Mi haszna annak, hogy
másnak festjük le magunkat, mint amilyenek vagyunk? A pszichológusok szerint
általában  az  hazudozik  sokat,  aki elégedetlen a valósággal. A negyvenkét
éves  díszlettervező  barátnőm  csak  egy  pillanatra érezte magát rosszul a
bőrében,  amikor  észrevette,  hogy  a  férje  szerelme halványul, de rögtön
cselekedett.  Szült  magának  egy  kedvest!  Jól hallják, álmokból megszőtt,
képzeletében  világra  hozott  egy  érte  rajongó  férfit! Most biztosan azt
gondolják,  hogy  nem  lehet  normális  (bevallom,  bennem  is  felrémlett e
gondolat).  Ő  csak  nevetett  rajtam,  s  vígan mesélte, hogy a férje olyan
féltékeny  lett  a  fantomra  -  a  feleség el-eltűnt esténként, új ruhákban
pompázott  -, hogy gyertyafényes vacsorára invitálta asszonyát, ahol megható
szerelmi  vallomásra  ragadtatta  magát. - Most mondd, hogy nem érdemes néha
hazudozni!  -  nézett  rám  diadallal. Én mondtam, hajtogattam, magyaráztam,
hogy a hazug embert hamarabb utolérik...

   És  most még szívesen kifejteném önöknek, hogy Byron is téved, amikor azt
írja:  "Mi  a  hazugság  végre  is?  Igazság,  mely álarcot hord", de sajnos
sürgősen  abba  kell  hagynom  a gépelést, mivel hallom, érkezik a párom. És
reggel  (sajnos)  azt  mondtam neki, hogy ezt a cikket tegnap éjjel kettőkor
fejeztem   be.   Miért   füllentettem?   Nem   is  tudom.  Tán  azért,  hogy
körbeajnározzon,  sajnáljon  a  rengeteg  munkám  miatt,  és  ágyba  hozza a
reggelit...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.