Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                               Adamcsik Mária:

                               A FÉLTÉKENYSÉG

                  (Forrás: Voil…, 1997/6. szám, 56-58. o.)

                       A  féltékenységet sokféleképpen értelmezik. Egyeseket
                       arról győz meg, hogy szeretik, mások beteges hajlamot
                       látnak  benne.  Valószínűleg  kevesen vannak, akik ne
                       érezték,  vagy  ne  lettek  volna szenvedő alanyai. A
                       féltékenység  nem válogatós, nem kíméli a szépeket, a
                       csúnyákat,  a  gazdagokat és a szegényeket sem. Senki
                       nem érezheti biztonságban magát tőle. Kortól, nemtől,
                       társadalmi  státusztól független, és ráadásul nehezen
                       kordában     tartható    érzés.    Bármikor    bárkin
                       elhatalmasodhat. Nincs ellene szer.

   Mi  a féltékenység? Dr. Popper Péter meghatározása szerint a féltékenység
komplex  érzelem, amelynek összetevői a kapcsolatban a kizárólagosságra való
törekvés,  annak  a  fenyegető  veszélynek a megélése, hogy a szeretett lény
valaki  másnak  a  kedvéért  hűtlen  lesz,  sőt elveszíthető, a rivalizációs
helyzet   próbatételként   való   megélése,   a   vereség,   az  alulmaradás
feltételezése,   az   önértékelés  sérelme.  A  féltékenység  ősi,  ösztönös
gyökerekből  táplálkozó  érzés,  amely  ugyanúgy jelen van az állatvilágban,
mint az ember szerelmi életében.

   Adott   helyzetekben   és   bizonyos   határok  között  a  párkapcsolatok
természetes  velejárója. Ha valaki szeret, az magától értetődően a szeretett
lény  kizárólagos  birtoklására törekszik, nem szívesen osztozik érzelmeiben
másokkal. A féltékenység valójában lírai érzés. Olyan, mint maga a szerelem.
Amikor  az  egymáshoz fűződő érzelmi kötődés kölcsönös, megjelenése nem okoz
problémát.  Ha  viszont  az  egyik  fél úgy érzi, hogy jobban szeret, mint a
másik, számára fontosabb a kapcsolat, mint partnerének, szinte törvényszerű,
hogy féltékeny legyen.

   A  féltékenység  nagyon erős érzés. Elsősorban azért, mert intenzivitását
tekintve a létfenntartási ösztönnel egyenértékű, csak nem fiziológiai, hanem
pszichológiai  értelemben.  A féltékeny ember első következtetése, hogy vele
szemben  egy másikat részesítenek előnyben, amely azt sejteti, hogy ő sokkal
rosszabb,  nincsenek  pozitív  tulajdonságai,  nem  jó, nem felel meg. Ilyen
esetben   ösztöneinek  engedelmeskedve  aktívan  védelmezi  az  "ént",  azaz
önmagát.  Az  "ént"  és  nem  a  szerelmet,  amelyből  az következik, hogy a
féltékenység  és  a  szeretet  közötti  kapcsolat  nem minden esetben érhető
tetten.  Nem  igaz,  hogy minden féltékeny ember szeret, és a fordítottja is
vitatható.  Az  egyik  érzés  jelenléte  nem  feltételezi  a  másikat. Jóval
hihetőbb  az a magyarázat, hogyha valaki féltékeny, akkor pánikba esik annak
a  lehetőségétől,  hogy  rosszabb  helyzetbe  kerül,  fenyegetést érez, mert
megfoszthatják   valami   számára  szükséges,  fontos  és  kedves  dologtól.
Lényegében  a  stabilitása  inog meg, mert felmerül annak a lehetősége, hogy
elveszíti  komfortérzetéhez  szorosan  kötődő  pszichés,  szexuális, sőt nem
ritkán még anyagi bázisát is.

   Edina   15   éve   tartó,   nyugalmas,   az  apróbb  gondokat  leszámítva
kiegyensúlyozott   házasságban  él.  Fél  éve  férje  viselkedésében  komoly
változásokat fedezett fel. Márkás parfümöket vásárol magának, nagyobb gondot
fordít   a   megjelenésére,   nem   számol   be   olyan  intenzitással  napi
programjairól, mint régebben és hétvégeken kibúvókat keresve el-eltűnik egy-
két  órára.  Érezte,  hogy nincs minden rendben, de inkább ámította önmagát,
legyintett   a   figyelmeztető  jelekre.  Nem  mert  nyíltan  szembenézni  a
valósággal.  Szeméről a fátylat férje egyik jóakaró kolléganője rántotta le.
Azóta se éjjele, se nappala. "Egy világ dőlt össze bennem. Megbántva, sértve
érzem  magam.  Reggeltől  estig  csak arra gondolok, miért tette, miért pont
velem  történik  ilyesmi.  Első  mérgemben  ott akartam hagyni, de itt a két
gyerek,  a  szép  házunk. Féltem az egzisztenciámat. Tejesen kétségbe ejtett
még  a  gondolata  is  annak,  hogy  ezután egy keresetből kell eltartanom a
gyerekeket.  Idegösszeroppanást  kaptam,  lefogytam  tíz kilót. Régi önmagam
árnyéka  vagyok.  Megőrjít  a  féltékenység, ha nincs velem, csak arra tudok
gondolni,  a másikkal éppen mit csinál. Átkutatom a zsebeit, nyomozok utána,
spicliket  szervezek  be  a  munkahelyén,  akik  jelentenek, minden percéről
elszámoltatom.  Két  hónapja  taktikát  változtattam  és  ringbe  szálltam a
férjemért.  Rengeteg  közös  programot szervezek, egy szusszanásnyi időt sem
hagyok  arra,  hogy  a  másikkal  találkozzon. Közben persze emésztem magam,
lassan  már a munkám és a gyerekeim sem érdekelnek. Csak az, hogy a férjemet
újra a magaménak tudjam."

   Hogy  az  érzelmek  időtállóak  legyenek,  erre nincs garancia. Senki sem
lehet  egészen  biztos partnere érzéseiben, a bizonytalanság bárkin bármikor
elhatalmasodhat.  Egy  kapcsolat  féltése,  őrzése természetes velejárója az
érzelmi kötődésnek.

   A  féltékenység  tárgya  bármi  lehet.  A  férfi  múltja, jelene, jövője,
munkája, karrierje. Éva hét éve él boldog családi életet. Feladta állását és
minden  igyekezetével azon van, hogy igazi otthont teremtsen. Életét a lakás
és  a  várakozás  jelenti.  Gyakran  gondol  dolgozó társaira, akiknek nincs
idejük  önmagukra,  a  háztartásra,  a gyerekekre és legfőképpen a férjükre.
Ezen  a téren minden bizonnyal behozhatatlan előnnyel rendelkezik. De mégsem
nyugodt.  Úgy  érzi,  hogy  ezzel szemben mások, akik vállalkoznak, dolgozni
járnak,  sokkal  többet  képesek  nyújtani  férjeiknek.  Lépést  tartanak  a
haladással,  nem  mozog-  nak a külvilágtól elzárt, légüres térben, rengeteg
hatás  éri  őket,  értenek valamihez és van miről beszélniük. Történik velük
valami.

   Bármilyen apróságra féltékenyek lehetünk. Ha például alakunk a reneszánsz
korabeli női ideálra emlékeztet, akkor féltékenyek vagyunk minden ötvenkilós
nőre.  Persze,  ha  lefogyunk tizenöt kilót, akkor sincs garancia arra, hogy
harmónia  költözik  a  lelkünkbe.  Ha  mégis  elérjük az általunk ideálisnak
tartott  testsúlyt, találunk más okot, amivel ébren tartható a féltékenység.
Lívia,  aki imádja a hasát és sosem zavarta, hogy egy-két kiló súlyfeleslege
van,  értetlenül  nézi  azokat a nőket, akik képesek éhezni csak azért, hogy
formában  tartsák  magukat.  "Szerintem nem a kosztüm méretétől függ, hogy a
férfiak  felfigyelnek-e  ránk,  hanem  attól,  mennyire  vagyunk  érdekesek,
okosak,  felvilágosultak  és  eredeti  beszélgetőpartnerek."  Lívia tolmács,
fordító,  négy  nyelven  beszél.  Élete változatos, eseménydús. A fölösleges
kilókkal,  a  sok energiát lekötő és felemésztő féltékenységgel még soha nem
találkozott. Lehetséges, hogy csupán idő hján?

   A féltékenység kialakulásában majdnem mindig szerepet játszanak provokáló
tényezők,  például  a  másik  viselkedése, kacérsága, flörtjei, egy harmadik
megjelenése,   közeledése.   A   lényeg  mégis  mindig  az  "ellenségképben"
keresendő. A pszichoanalitikus iskola európai irányzata szerint az érzelmek,
amelyek   egy   adott   helyzetben   törnek   felszínre,  egyrészt  a  belső
diszharmónia,  a  meglévő  komplexusok visszatükröződése. Másrészt viszont a
"vetélytárs"  felbukkanása  okoz  gondot, aki nem más, mint az elérhetetlen,
megfoghatatlan  "én".  Más  szavakkal,  ha például nagyon elfáradtunk a házi
munkában,  akkor  a vetélytárs a független nő, ám ha belemerültünk az üzleti
életbe  és  ki  se  látszunk  a  hivatalos  kötelezettségek  alól,  akkor  a
szomszédasszonyt  irigyeljük,  aki  nem dolgozik és rengeteg ideje van arra,
hogy   kényeztesse   férjét,  süssön,  főzzön,  takarítson,  rendben  tartsa
szerettei  lelki  világát.  Ezekkel  az  általunk  irigyelt tulajdonságokkal
bárkit felruházhatunk, mert a féltékenységnek nem feltétele a valós személy.
A  féltékenység lényegében önimádatunk talaján növekszik, abból táplálkozik.
A  férfiban  saját  tükörképünket  szeretjük.  Amikor  dicsérjük, hogy okos,
művelt,  valójában azt bizonygatjuk, hogy csakis ilyen okos, művelt nő képes
arra,  hogy  egy  ilyen  férfit  megkapjon és megtartson. Az önimádat persze
ingatag.  Könnyen  letörhető.  Mondjuk azzal, ha a férj azt feleli, ő bizony
messze van a tökéletestől, vagy ha mérges és felsóhajt, bárcsak a gyerekkori
szerelemét  vette  volna  el.  Egy  semmitmondó  megjegyzés elég ahhoz, hogy
bizonytalanokká  váljunk.  A  pszichológusok  nem  véletlenül hangsúlyozzák:
hibáinkkal  és  erényeinkkel  együtt  meg  kell tanulni szeretni önmagunkat,
különben  környezetünkkel  sem  leszünk képesek harmóniában élni. Ha még sem
sikerül,  legfeljebb  annyit  koc-  káztatunk, hogy egy képzelt ve- télytárs
helyett  igazit  kapunk.  Őt viszont jóval nehezebb legyőzni. A féltékenység
rendszerint feltételezett, vagy pedig valós harmadik személynek szól.

   A féltékenység a fiatal pároknál szinte törvényszerű jelenség. Valószínű,
hogy  ebben  a  tapasztalatlanság,  a  szerepekkel  való ismerekedés kezdeti
szakasza is közrejátszik. Egy fiatal feleségnek megerőltetőek azok a gondok,
feladatok,  problémák,  amelyekkel  szembekerül  házasévei  legelején.  Anna
legalábbis   így   érezte,   amikor  összeházasodtak.  A  királyfi  ejött  a
királylányért,  felültette a lovára és kezdetét vette a boldog korszak. Csak
nem  náluk.  Anna  a végtelenségig féltékeny lett férje első szerelmére, aki
tragikus  autóbalesetben  hunyt el. Úgy érezte, férje még mindig őt szereti,
vele  csak  a  hiányát  pótoja.  Előszedte  a  régi  fényképeket, naphosszat
nézegette,  fantáziált,  mindenfélét  feltételezett,  olyat  is, ami meg sem
történt. Ez az irányíthatatlan érzés mindkettőjüket gyötörte, tönkretette az
életüket. Egy jónak induló kapcsolat így hamar véget ért.

   Ki  hajlamos  a  féltékenységre?  Lényegében  mindenki.  Mivel  az  érzés
alapvetően  a létfenntartási ösztönből ered, ezért mindenkivel megtörténhet,
hogy  féltékeny  lesz.  Hogy  ki milyen módon és intenzitással éli át, az az
intelligenciától,   a   neveltetéstől   és   a   vérmérséklettől   függ.   A
féltékenységnek  elfogadható és bocsánatos módja, amikor az egymáshoz fűződó
kapcsolat  csendesen,  intelligens  formában  és  utalásokkal  rendeződik. A
féltékenység  bizonyos  helyzetekben  és megfelelő dózisban még kívánatos is
lehet,   funkcionálhat  a  kapcsolatok  katalizátoraként,  felfrissítheti  a
monotonná váló házaséletet.

   Egy  megengedett  flört,  egy kis játék néha sokkal célravezetőbb, mint a
másik  kezének  simogatása. A férfiakat nemegyszer büszkeséggel tölti el, ha
feleségük  másoknak  is  tetszik,  ha  mások is felfedezik értékeit. Igaz ez
fordítva is, a férfiaknak hízelgő, ha asszonyuk kicsit féltékeny rájuk, mert
legyezi  hiúságukat  és  szeretetet  olvasnak  ki  belőle.  Mindezen felül a
féltékenységet taktikai céllal is felhasználhatjuk olyan férfiakkal szemben,
akik  nagy  nőcsábász  hírében  állnak,  minden szoknya után megfordulnak. A
finoman,  de  ugyanakkor  egyértelműen  kimutatott  féltékenység megfelelően
tálalva  egyben  elkötelezettséget is jelent. Megérteti a férfival, hogy nem
feltétlenül talál tetszésre a viselkedése, hogy a feleségével számolni kell,
mert  már  nem  független, és felelősséggel tartozik tetteiért. Jó eszköz ez
arra is, hogy sakkban tartsuk a férfiakat. Azt persze soha ne feledjük, hogy
a  válságba  került  kapcsolatokat,  a  konfliktus  valódi okait a provokáló
"féltékennyé tevés" nem oldja meg, és nem igazáin célravezető.

   Milyen  formában  jelenik  meg  a  féltékenység?  Mint  minden érzelem, a
féltékenység   is   kóros   méreteket  ölthet.  A  kórosan  féltékeny  ember
kizárólagosságra,  birtoklásra  törekszik,  partnerét  tulajdonának tekinti,
akinek  semmilyen  öröme  nem lehet rajta kívül és tőle függetlenül. Számára
természetes, hogy amit ő akar, azt a másik is akarja, gyanakvó, bizalmatlan,
számon  kér,  felelősségre  von,  egyszóval  minden  lehetséges módon sérti,
gyötri  partnerét.  Az  irreális,  indokolatlan  féltékenység megkeseríti és
tönkreteszi még a legjobb kapcsolatokat is.

   Vera  a  nagymamától váratlanul és a megbeszélt idő előtt tért haza, mert
gyermeke  lebetegedett,  és  gyógyszerre  volt  szüksége.  A  férje nem volt
otthon,  viszont  a  konyhában  felfedezett  két kávés csészét és az egyiken
rúzsfoltot  talált.  Vera  három boldogságban eltöltött év után nem értette,
férje  hogy  volt  képes  megcsalni  éppen  most, amikor második gyermeküket
várja.  A  következtetés számára egyértelmű volt. Ettől a naptól kezdve Vera
megváltozott.  Betegesen féltékeny és bizalmatlan lett. Férje minden ruháját
átvizsgálta,  kutatott  a  zsebeiben, táskájában árulkodó jegyeket keresett.
Kihallgatta  a  telefonbeszélgetéseit,  ellenőrizte,  mikor hová megy, merre
jár.  A férje szenvedett a változástól, és bár egyre kellemetlenebbül érezte
magát  az  örökös  szekírozás,  számonkérések  miatt,  mégis  tűrt. Felesége
érzékenységét,  hisztijeit,  jeleneteit  a terhességre fogta. Végül Vera nem
bírta  tovább  és  elvetette  gyermeküket. A férje döbbenten állt neje tette
előtt.  Sajnos  csak  későn  és  sokára  derült ki, annak idején Joli néni a
szomszédból  volt a titokzatos rúzsos, aki átjött megnézni a Dallas aktuális
folytatását, mert elromlott otthon a TV-je.

   Mindezek  mellett  meg  kell említeni a patológiai jellegű féltékenységet
is, amely rendszerint organikus eredetű, valóságos alapot nélkülöző, képzelt
betegség.  Azoknál  figyelhető  meg,  akik agyrázkódást szenvedtek, pszichés
traumán estek át. A kóros féltékenység paranoid reakciókhoz vezethet, amikor
a  "beteg"  környezetének  minden  megnyilvánulását  saját személyével hozza
kapcsolatba   és  ellene  elkövetett  árulásként  értelmezi.  Tündét  évekig
gyötörte  a  férje,  mire  sikerült  elválnia.  "Rémálom volt az életem, még
rágondolni  is  rossz.  Nem  mehettem sehová, mindenhová követett, elkísért,
megvárt, szekírozott, mindenben a rosszat látta. Együttélésünk odáig fajult,
hogy  az előző házasságomból velünk élő gyerekeimet féltettem tőle. Válásról
viszont  hallani  sem  akart.  A  vége felé már attól is rettegtem, hogy egy
fedél  alatt  legyek  vele.  Nem  volt  normális,  de  hiába akartam elvinni
szakemberhez, nem egyezett bele. Meggyötörten, de épségben kerültem ki ebből
a kapcsolatból. Bizony rosszabbul is végződhetett volna."

   Van-e   különbség   a  féltékeny  férfi  és  a  féltékeny  nő  között?  A
féltékenység mechanizmusa egy, a nemek között mégis megfigyelhető különbség.
A  férfiak elsősorban hiúsági kérdést csinálnak belőle. Büszkeségükben érzik
sértve  magukat,  úgy  vélik,  személyes tulajdonukra tör, attól fosztja meg
őket  egy  idegen,  ami  szexuális  imázsuk széthullását is fenyegeti. Éppen
ezért  agresszívak,  támadnak.  Ezzel  szemben  a  nők  javarészt nem egyéni
imázsuk  elvesztésétől  szenvednek,  sokkal inkább személyes sértésként élik
meg, ha férjük félrelép akkor, amikor ők mindent megtettek, áldozatot hoztak
érte. A nők sokáig hordozzák magukban sérelmeiket, nehezen bocsátanak meg. A
féltékeny  nő rendszerint magányos, együttérzésre vágyik, támogatókat keres,
olyanokat,  akik  sajnálják,  megértik, osztoznak bánatában. Elkeseredésében
minden  fegyvert  bevet,  csakhogy visszaszerezze, ami jog szerint őt illeti
meg. Mert úgy érzi, hogy becsapták, kihasználták.

   A  féltékenységgel  járó  idegölő  molesztálás  nem  egyszer  készteti  a
gyanúsítottakat valódi cselekvésre. Olyankor szinte minden férfinak és nőnek
megfordul a fejében, hogyha egyszer a párja a fejébe vette, hogy megcsalják,
akkor  nem árt kihasználni az alkalmat és igazi, valós ürügyet szolgáltatni.
A  féltékenység  adott esetben provokációval ér fel, mert felkelti a tiltott
gyümölcs  utáni vágyat. Azután pedig előbb vagy utóbb eljön az a nap, amikor
az egyik fél azt gondolja, miért is ne.

   Vannak  bizonyos  helyzetek,  amikor a féltékenység felbukkanása teljesen
törvényszerű.   Az   ilyen   esetekben   még   az   sem  túl  meglepő,  hogy
megmagyarázhatatlan cselekedetekre késztet.

   Joli  egyszer  váratlanul  toppant  be otthonába. Miközben az előszobában
vetkőzött,  meghallotta  férje szavait, amint valakivel kedélyesen beszélget
telefonon. "Igen, drágám, hogyne mennék el hozzád, majd valamit kitalálok az
asszonynak."  Joli  reszketni  kezdett,  remegett keze, lába. Majd a mindent
elsöprő  düh, harag hevében berontott a szobába, a férjéhez vágta a telefont
és  üvöltve  tépte  a  haját,  hogy  mindkettőjüket saját kezűleg öli meg. A
legrosszabb  az  volt,  amint  utólag  visszaemlékezett, hogy akkor, abban a
pillanatban valóban úgy érezte, nem pusztába kiáltott szavak, amelyek ajkait
elhagyták. Hiszen kisemmizték, megcsúfolták. Joli saját magától is megijedt.
Majd  leült  és  kisírta  magát.  Olyan  érzése volt, mintha kifordult volna
önmagából és valami ördögi, illati lépett volna a helyébe.

   Végezetül  egy  dolgot  véssenek  jól  az  eszükbe,  kedves Olvasóink: az
ideális  családmodell csupán a nők képzeletében él, ugyanakkor megvalósítása
is  jóformán  csak  rajtuk  áll vagy bukik. Kérdéses, hogy ezekbe az ideákba
belefér-e a mindent és mindenkit felemésztő féltékenység. Egyébként a teljes
igazság  kedvéért  még  annyit hozzá kell tennünk, a féltékenység végsősoron
minden szempontból fölösleges érzelem. Az embert vagy szeretik, vagy nem.

                 Mit tegyünk, ha meg akarunk győződni arról,
                               megcsalnak-e...
                       ... és hogy ne csaljanak meg?

   1.  Nyíltan  sose  tegyünk  fel egyértelmű kérdéseket, mert úgysem kapunk
       rájuk  őszinte választ. Célravezető, ha közös ismerősről meséljük el,
       hogy  csalja  a  feleségét.  Ez  remek  alkalom  arra,  hogy egyúttal
       kifejtsük  véleményünket  az  ilyen  szörnyű  esetekről, és aláhúzzuk
       pozitív tulajdonságaikat. Férjünk reakciójából egyébként sok mindenre
       következtethetünk.

   2.  Provokáljuk a férjeket. Jelentsük be, hogy hétvégére önálló programot
       szervezünk, majd váratlanul maradjunk otthon. Vajon hogyan reagál?

   3.  Vegyük  figyelembe,  hogy  a férfiak 90 százaléka érzelem nélkül kezd
       kapcsolatot  idegen  nővel. Kevesek szeretnek bele szeretőikbe. Mégis
       érdemes  elgondolkozni  kapcsolatunkon,  viselkedésünkön, azon, miért
       vágyódik  társunk  másik  nő után. Talán nem kap meg odahaza mindent,
       amire  szüksége van? Beszélgessünk minél többet, ismerjük meg a férfi
       véleményét a házassággal kapcsolatban, még mielőtt nem késő.

   4.  Nagyon  fontos,  hogy  lehetőleg  ne  rendezzünk  jeleneteket, mert a
       férfiak  nehezen  tolerálják a hisztis nőket. Ha mérgesek vagyunk, ne
       azon  melegében  zúdítsuk  szitkainkat a másikra, várjunk egy kicsit,
       amíg  lehiggadunk.  A  könnyek  többnyire  nem  segítik  a  problémák
       megoldását.

   5.  Időlegesen  fordítsunk  hátat bajainknak. Tegyünk valami teljességgel
       szokatlant,  valami  olyat,  ami  megállít,  elgondolkoztat, felüdít,
       megszakítja  a  hétköznapok monotonságát. Mondjuk, terítsünk szépen a
       vacsorához,  gyújtsunk  gyertyát,  ne  sajnáljunk  egy  üveg  pezsgőt
       magunktól.  A  mértékkel  fogyasztott  alkohol egyébként is jót tesz,
       feloldja a gátlásokat.

   6.  Semmiképpen  ne  csináljunk  magunkból mártírt. Csupán annyit tegyünk
       meg  a másikért, amennyi jól esik, amennyi boldogsággal tölt el, vagy
       pedig annyit, amennyit még viszonoznunk illik.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.