A SZŰZ ÉS A PROSTI
(Forrás: Voil…, 1997/11. szám, 86. o.)
A szexualitás alapjában véve természetes dolog.
Manapság még a pápa sem ellenzi, ha egy házasságban a
gyermeknemzés célján kívül is együtt háljon férfi és
nő, természetes, hogy egy lánynak több partnere is
van az idők folyamán. Ám vannak szélsőségek: egyik
oldalon a prostituáltak. Akiknek az élet, a munka a
szex. Akik úgy keresik pénzüket, hogy bármely
férfinak odaadják testüket. És a másik oldalon azok
az ártatlanok, akik vallásos áhítattal hiszik:
egyetlen embernek tartogatják testüket, mégpedig
uruknak és parancsolójuknak. Addig pedig szigorú
önmegtartóztasában élnek.
Persze a kurvának éppúgy megvannak a maga érvei, mint a szent életű
lánynak. Valahol mindegyik meggyőződéses. Igaz, a prostituiltat köznapibb
dolgok győzték meg, mint a vallásos szűzt. Kurvának lenni - éppoly erős
lélek kell, minthogy valaki visszatartsa vágyait és tartogassa magát az
ejövendő férjnek. Mert nem könnyü - egyáltálán nem könnyű - szerelem és
érzés nélkül odaadnia testét egy férfinak, amelyik hasznája.
"Mikor először álltam az utcán, nagyon féltem. Rettenetes volt, és
ahányszor csak rám nézett egy férfi, azonnal olyan mélyre húztam az
ernyőmet, hogy ne is lásson. Végül a többi lány hajtotta fel nekem a pasikat
és egyetlen éjszaka alatt, tíz óra munkával negyvenezer forintot kerestem.
Majdnem a dupláját az akkori fizetésemnek. De reggel iszonyúan éreztem
magam. Borzasztóan szégyenkeztem, hányingerem volt és közel álltam az
idegösszeroppanáshoz. Hazamentem, lefeküdtem, az anyám betakart. A hideg
rázott és elhatároztam: soha többet. Hiszen ez nem az én világom, erre én
képtelen vagyok. Három hétig nem szóltam egy szót sem senkihez. De aztán
mégiscsak újra ott álltam az utcán. Ma már egészen máshogy látom a
munkámat."
Aki elhatározta, hogy megőrzi ártatlanságát a férjhez menetelig, az
persze rettenetesnek találja a rossz lányok foglalkozását: "Nagyon sajnálom
őket. Minden prostituáltat. Nem tudom elképzelni, hogy élvezzék a
munkájukat."
Hiszen aki szüzességét örízgeti, az a testiségnek, a szexnek hatalmas
jelentőséget tulajdonít: "Számomra a közösülés a legintimebb dolog, ami csak
férfi és nő között megtörténhet. Hiszem, hogy egyszer rátalálok az igazi
férfira, aki egy életen át a társam, a férjem lesz. Ha bebújnék az esküvő
előtt egy másik fiú ágyába, akkor az olyan emlék lenne, amely örökké
zavarna. Talán még össze is hasonlítanám a férjemmel, és még az is lehet,
hogy azt gondolnám, az én uram ebben vagy abban a dologban nem olyan jó,
mint az előző. Ez pedig azt hiszem, nagyon, nagyon rosszat tenne a
házasságnak. A bibliában az áll: asszony és férje legyen egy test, egy
lélek."
Önmegtartóztatás - bólint erre a laikus, de erről azért nincs szó. A
meglepő, hogy a szüzességet az ártatlanságát őrző leány meglehetősen
korlátozottan fogja fel: kizárólag a nemi közösülést nem tartja
megengedettnek. Pettingről, kézzel okozott orgazmusról, a test
simogatásáról, kölcsönös dédelgetésről és gyöngédségről szó lehet. De a
szájjal okozott kielégítésről már megint hallani sem akar. Ez és a "valódi"
egyesülés - megmarad a férjnek.
Ezen a prostituált csak hüledezik: ugyan hol van a határ? Hiszen neki
annyi perverz pasija volt már, annyiszor, annyiféleképpen kellett csinálnia,
hogy a hagyományos közösülés igazán csak ritkán szerepel a repertoárjában.
Ebben tulajdonképpen még hasonlít is a kurva és a szűz helyzete.
Persze mindketten kikérnék maguknak az ilyen összahasonlítást. Érdekes
módon mindkettő azért, mert hisz valamiben. A prosti abban, hogyha egyes
férfiak nála élik ki a perverz hajlamaikat, akkor legalább nem a gyerekeket
és az ártatlanokat bántják. A szüz pedig abban hisz, a nemi közösülés valami
csodálatos, égbe emelő, fantasztikus dolog lesz, ami igenis csak a leendő
férjnek jár.
"Azt, hogy valami isteni, csodálatos lesz az első, én is hittem.
Viszonylag későn vesztettem el a szüzességem, majdnem tizennyolc évesen.
Persze nekem egyáltalán nem volt jó, csak fájdalmat éreztem" - emlékszik
vissza a prostitúált arra az éjszakára, amire annyira készül a szűz.
Sok mindenben hasonló még is a két szélsőséges vélemény Mindketten félnek
az AIDS-től. A szűz számára ez egy okkal több hogy a férjjel és csakis a
férjjel éljen szó szerinti házaséletet: "Szentül hiszem, hogy
jövendőbelimben tökéletesen megbízhatok. És akkor nem kell félnem az AIDS-
től sem. Mert akihez én hozzámegyek, az nem lesz valami olyan disznó,
amelyik mással is hempereg, aztán engem megfertőz" - szögezi le az ártatlan
leány.
Hasonlóan biztos a dolgában a prostituált is: "Mindig, kivétel nélkül
használok kondomot. Ha egy férfinak túl nagy a farka, akkor a biztonság
kedvéért ráhúzok még egy gumit. Én sem kockáztathatok és a férfiak még nálam
is jobban félnek az AIDS-től. Ennek ellenére rendszeresen járok orvosi
ellenőrzésre és vérvizsgálatra is. Itt nehezen kerülhető meg az ún.
nyilvánosház-kérdés, amely sokak vélekedése szerint a prostitúció
legalizálásának kultúrált formája lenne. Mindenesetre ez volna a kevésbé
képmutató megoldás, hiszen az ősi kéj-iparon fölösleges moralizálni. Sokkal
inkább gyakorlatias belátásról van szó. Egy akut társadalomhigiéniai
probléma józan kezeléséről.
A legnagyobb meglepetést azonban az okozhatja, hogy - mint mindannyian -
a két szélsőség is szentül hisz a szerelemben. A szüz a maga ártatlanságával
valja: "Számomra a szerelem és a szex elválaszthatatlan egymástól."
Mire a kurva, ártatlan szemekkel válaszol: "Nálam is."