Issekutz Erzsébet:
NEMEK HARCA: A SZERELEM MINDENT LEGYŐZ
(Forrás: Voil…, 1998/2-3. szám, 36-37. o.)
Angéla szupermini bőrszoknyában érkezik a kávézóba,
hosszú lábait ingerlően keresztbe teszi. Kosztümös,
magas alakját, Marlyn Monroe-s szőkeségét sok férfi
megbámulja, csak úgy forognak utána a fejek. A
manöken alkatú lány csak mosolyog, ő már észre sem
veszi a mustráló tekintetet.
- Persze jólesnek az elismerő pillantások, de nem igazán lényeges, hogy
bámuljanak. Megszoktam, hogy néznek, hiszen gogo táncosnőként kezdtem
pályafutásomat. A diszkó közepén kellett mozognom a zenére. Bármilyen jól
csináltam, sosem tapsoltak, sosem kaptam egyetlen elismerő szót sem a
közönségtől. Ekkor jöttem rá, nincs is igazán szükségem visszajelzésre.
Sokkal fontosabb számomra, hogy belülről érezzem, jól nézek-e ki, vagy éppen
rossz napom van.
Angéla csak bólogat, mikor Madonnával és Marlyn Monroe-val való
hasonlatosságát emlegetik. Még a kis barna szépségpötty is ott bújik meg a
szája fölött, amit azonban csak a színpadon hangsúlyoz, a szürke hétköznap
hidegen szitáló délutánjára gondosan lepúderezett.
- Eredetileg fekete, fenékig érő hajam volt. Egy fodrászverseny miatt
vágták le és szőkítették ki a frizurámat. Nem akartam senkire sem
hasonlítani, de most, mikor fellépek, kihasználom Madonnával való
hasonlatosságomat, aki inkább lelki példakép. Tetszik, ahogyan lépésről
lépésre küzdött a világhírért. Tulajdonképpen ő is különböző ideálokból
rakta össze saját imázsát és én is szívesen átlépem a szabályokat.
Angéla valóban nem mindennapi jelenség. Mikor az éjszakai mulató
műsorában rávilágít a reflektor, elakad a nézők lélegzete. Ha leveszi
hermelinpalástját, egy szál tüllruha áll közte és a közönség között. No és
egy parányi tanga.
- Eredeti végzettségem nőiruha-készítő. Ruhaipari szakközépiskolába
jártam, de már mint magántanuló érettségiztem. Nem szerettem abban az
iskolában tanulni, mert nem sokat nyújtottak. Állandóan csak férfi
szerelőnadrágokat készítettünk bérmunkában. Pedig engem nagyon érdekel a
ruhatervezés és ruhakészítés, bár be kell vallanom, utálok varrni. A
fellépőruháimat is magam terveztem és csináltam, álmom, hogy talán egyszer
magam is divattervező leszek.
Miért nem most rögtön? Nos, Angéla tisztában van korlátaival. Bölcsen úgy
véli, még rengeteg tapasztalatot kell gyűjtenie ahhoz, hogy belevágjon ebbe
a szakmába. Bár a kreativitás nem hiányzik belőle, még érnie kell ahhoz,
hogy elkészüljenek első maga álmodta-tervezte modelljei.
- Addig még ezeregy más dolgot szeretnék csinálni. Persze a legfontosabb
a műtét. Négy éve csak azért dolgozom, csak azért küzdöm, hogy az operáció
sikerüljön. Magyarországon ez borzasztóan nehézkesen megy. Vagy nagyon sok
pénz kell hozzá, vagy nagyon sokáig tart az egész procedúra. Debrecenben már
végzik a műtétet tb-hozzájárulással is, de előtte többéves pszichológia
kezelést írnak elő. Persze érthető, hogy az egészségügy mai helyzetében nem
egy transzszexuális ember a legfontosabb. Nyugaton könnyebben megy az ilyen
beavatkozás, ott talán régen túl lennék mindenen. Három genetikussal is
beszéltem már. Mindannyian elismerték, hogy igenis, nőnek születtem,
valószínűleg az agyam is női módon fejlődött. Eddig sosem voltam hajlandó
erről nyilatkozni, de ha valóban összejön a filmfőszerep, azt remélem, abból
el tudom végeztetni végre a szükséges operációkat.
Angéla szenved mostani helyzetétől. Szeretné végre rendbeszedni életét.
Márpedig ehhez feltétlenül szükséges számára nőiessége beteljesedése.
- Amerikai kutatók bebizonyították, hogy a transzszexuális személyeknél
valóban elváltozás van az agy szexközpontjában. Tehát születhet valaki női
testben férfiaggyal vagy fordítva. Ez ugyanolyan rendellenesség, mint
bármilyen más deformáció. A megoldás pedig egyszerű. Vagy a testünket kell
átalakítani, vagy az agyunkat átültetni. Ez utóbbi persze csak tréfa. Úgy
érzem magam, mint egy szép próbababa: csinos vagyok, kívánatos, de nem
szabad hozzám nyúlni. Vannak rajtam bizonyos dolgok, amelyekhez egyszerűen
nincs semmi közöm. A barátom szerint mániákusan akarom az operációt. És ez
talán így is van. Mindent megtennék, hogy végre ne kelljen csipesszel
szednem a szőrt az arcomról. Ahhoz szerencsére elég fiatal vagyok, hogy a
hormonkezelés hatására beinduljon a mellem növekedése. Hiszen lesz rajtam
így is elég vágás.
Angéla nines egyedül a problémájával. Hiszen már az ókori istenek is
némileg összezavarták nemüket. Gondoljunk a mitológia hímnős farkasaira, a
lányos Hermés istenre, a harcias Minervára. És ez a visszás helyzet
századokon át mindig gondot okozott néhány embernek. Van, aki megoldotta a
dolgot, mint George Sand, aki költőnő létére kizárólag férfiruhát hordott és
szivarozott. Angéla igen határozott.
- A transzvesztitákat éppen az különbözteti meg a transzszexuális
emberektől, hogy az utóbbiak sosem verik át partnerüket. Én is rögtön
megmondtam a fiúnak, akibe beleestem, hogy mi a helyzet. Úgy tűnik, az ő
érzései elég erősek ahhoz, hogy túltegye magát a helyzeten. Majd egy éve
élünk együtt, amolyan mesebeli szerelemben. Imádtuk egymást rögtön, első
pillantásra. A szerelem mindent legyőz. Korábban egy jóval idősebb férfival
osztottam meg az életemet. Sem ő, sem mostani barátom nem voltak sem
homoszexuálisok, sem ferdehajlamúak. A transzvesztiták szívesen bújnak férfi
létükre női ruhába, vagy nőként férfiöltönybe, egy este vagy egy kaland
erejéig becsapva a világot. Aki transzexuális, az egész életében választott
neméhez kötődik kitartóan.
Angéla egyetlen dolgot nem árul el. A nevét. Azt már tudja, ha
megoperáltatja magát, akkor az anyakönyv átírásával már nem lesznek
problémái. Ebben a dologban Magyarország előbbre jár, mint más nyugati
országok. Az egész sajtót bejárta a hír, hogy egy Stephen Whittle nevű úr
húsz évig boldogan élt mint férfi, bár korábban nőnek anyakönyvezték, de az
átoperálás remekül sikerült. Problémái akkor keletkeztek, mikor élettársától
született - mesterséges megtermékenyítésssel fogant - négy gyermekét nevére
akarta venni. Az örökbefogadással járó botrány egészen a hágai bíróságig
gyűrűzött, ahol a nemzetközi törvényszék úgy döntött, akit egyszer nőnek
anyakönyveztek, nem lehet apa. Angélát egyelőre azonban más gondok izgatják.
- Jelenlegi helyzetem skizofrén, napról napra szenvedek attól, hogy még
nem vagyok tökéletes nő. Jó néhány transzszexuális nem vállalja az
operációt, mert akkor elveszíti érdekességét, vonzerejét. Sokan élnek ebből
az állapotból és ezért nem változtatnak helyzetükön. Lehet, hogy részemről
gyengeség, de én szinte hisztérikusan szeretnék végre minden tekintetben nő
lenni. Hiszen annyi mindent érzek magamban. Izgat a divat világa, nagyon
szeretek táncolni. Korábbi tánctanárom, akivel együtt is éltem, komoly
tehetségnek tart. Tudom, a sikerért meg kell küzdenem, de az Oroszlán
jegyében születtem - akárcsak Madonna - és van bennem akarat, kitartás.
Ezért is fontos számomra a műtét. Szeretnék végre azzal foglalkozni, amihez
kedvem van.
Angéla bizonyára irigykedne Claudia K.-ra, a német rendőrre, aki nemcsak
sikeresen operáltatta át magát férfiból nővé, de azt is elérte, hogy a 45
ezer márkás kórházi költségeket a német betegbiztosítás fizesse. Sőt 17 évi
szolgálat után a munkahelye is megértően fogadta a változást, csak
keresztnevét írták át, rendőrtiszti beosztását, rangját meghagyták. Claudia
tehát jobb utat választott, mint a Crying game című film szintén átoperált
főszereplője, aki neme megváltoztatásával egy időben felszámolta előző
életét és új identitásával próbált mindent előlről kezdeni. A szép szőke
fej, az érzéki száj kissé duzzogóvá válik:
- Sajnos, sokan csak azt tartják bennem érdekesnek, ami számomra
természetellenes. Pedig én nő vagyok és semmi pénzért nem vennék fel
férfiruhát. Egyetlen kivétel lenne: ha megkapom azt a filmszerepet, amire
Bokor Pál producer kért fel. Egyelőre csak a szinopszis készült el, ez
nagyon tetszett. Olyan nőt kell eljátszanom, akinek hasonló a problémája
mint, nekem. De van a filmben krimi, feszültség, maffia és szerelem is. Sose
gondoltam arra, hogy színésznő legyek, nem vonz a színház. A film világa
viszont annál inkább. Nem csupán a pénzért vállalnám a feladatot, a kihívás
is izgat. Szeretek fellépni, bár a Capellában, ahol eddig mutattam be a
műsoromat, nem éreztem magam igazán otthon. Egyik kollégám nagyon bátorít,
tanuljak énekelni, ígéretes tehetségnek tart. A táncprodukcióm annyira
sikeresnek bizonyult, hogy felkértek egy japán vendégszereplésre.
Angéla mint szőke szépség indult a távol-keleti országba, senki nem tudja
róla, hogy ő valamiben más, mint a többi asszony. Magánügynek tartja, de nem
titkolja, ám nem is köti senkinek orrára helyzetét. Ahogy az egykori NDK-
büszkeség, az európa-bajnok súlylökőnő, Heidi Krieger is igyekezett
inkognitóban maradni, amikor sok-sok, a világcsúcsért történő drasztikus
hormonkezelés után úgy döntött, most már végképp a másik nem identitását
választja. A 95 kilós, 187 centiméter magas Heidiből Andreas lett, de az
operáció nem maradhatott titokban, a híren pletykalapok csámcsogtak.
- Sokan nem tudnak napirendre térni az ilyen történeteken, el sem tudják
képzelni, hogy léteznek emberek, akiknek komoly gondot jelent a hivatalosan
bejegyzett nemük. Nem ítélem el az ilyen gondolkodást sem. Az én szüleim is
szakítottak velem, mikor 16 évesen elmondtam nekik, milyen utat
választottam. Nem haragszom rájuk, de azóta a saját lábamon kell megállnom.
A 13 évvel idősebb nővérem volt az, aki így is elfogadott, azt mondta, én
mindenképpen az ő testvére maradok. Amikor elhagytam a szülői házat, fél
évig csak kallódtam, aztán összeköltöztem az első barátommal. Ő biztonságot
nyújtott nekem és azt is megértette, amikor két év után elhagytam egy új
szerelem miatt.
Angéla tehát elég hamar a saját lábára állt, felnevelte önmagát,
legalábbis nevetve így fogalmaz. Érdekes módon az iskolában nem voltak
problémái, már az óvodában lányként kezelték a fiúk.
- A suliban is elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Tornaórán együtt
öltöztem a lányokkal és ebből sohasem volt semmilyen probléma. Kiskoromban
nem sokat foglalkoztam a szexualitással, egyébként most sem vagyok valami
szexi alkat.
Rahcel Pollack a HVG mellékletében jelentetett meg egy írást. A hölgy,
aki húsz évvel ezelőtt maga is megszenvedte az átoperálás lelki és szociális
következményeit, érdekes érveket hoz fel a nemek esetlegességéről. Szerinte
már az emberi embrió is kétneműként kezdi életét, és potenciálisan mindegyik
magzatban ott szunnyad a lehetőség a bármelyik irányba történő szexuális
fejlődéshez. Véleménye szerint a transzszexuálisok átoperálásakor a sebész
csak megfordítja a fejlődés hibás útját, "korrigálja" a természet
félreértését. A tanszszexualitásnak semmi köze sincs ahhoz, hogy nőkre vagy
férfiakra vágyik-e az ilyen ember. Ugyanis - mind a nőknél, mind a
férfiaknál előfordulhat - egy transzszexuális is lehet homoszexuális.
Angélát persze egészen más dolgok is foglalkoztatják.
- Bár nem szeretem a feltűnést, azért, mint minden nő, én is imádom a
pompás ruhákat, szívesen sminkelem magam egyszer így, másszor úgy. Az álmaim
azonban másról szólnak. A műtét után szeretnék családot, férjet és
gyerekeket. Talán egy évtized alatt az orvostudomány annyit fejlődik majd,
hogy már én is ki tudok hordani egy kisbabát. Ha nem, akkor ott az
örökbefogadás. Mindenképpen szeretnék néhány gyereket, akik majd ott
rajcsúroznak körülöttem, én pedig ülök a jó meleg kandalló mellett...