Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                             Issekutz Erzsébet:

                            A BÁRÁNYOK HALLGATNAK

                  (Forrás: Voil…, 1998/4. szám, 90-92. o.)

                       A  címet nem a filmtől kölcsönöztük. A forrás azonos.
                       A  bibliai  áldozati  bárányok hallgatásáról van szó.
                       Akiket ezúttal nem fizikailag kínoznak meg. Azokról a
                       nőkről  van szó, akikkel már kikezdett a férj legjobb
                       barátja. De az asszonyok mindig hallgatnak. Miért?

   Krisztina fellázadt. Hiszen már túl volt a harmincon és úgy gondolta, itt
az  ideje,  hogy  ne  tűrjön  el  mindent a férfiaktól. Legújabb partnere, a
jóképű  orvos  atyai  jó  barátja,  Józsi bácsi tulajdonképpen már kezdettől
fogva   furcsán   viselkedett.   Rendszeresen   felhívta  a  lányt,  elvitte
vacsorázni,  húzatta neki a cigánnyal és ősz szemöldöke alól a szemébe nézve
dúdolta:  szőke  asszony,  szőke  asszony...  De  közben agyba-főbe dicsérte
doktor  barátját,  minden  szépet  és  jót  elmondott róla. Krisztina joggal
hihette,  Józsi bácsi tulajdonképpen kerítői feladatokat próbál ellátni, még
ha  kissé furcsa eszközökkel is. Mikor az orvossal komolyra fordult a dolog,
Józsi  bácsi  úgy  gondolta,  itt  az  ideje,  hogy ő is komolyra fordítsa a
dolgot.  Krisztinát  sarokba  szorította - a szó szoros értelmében, az orvos
lakásának  lépcsőházában  -  és  hevesen  kezdett a szoknyája alá nyúlkálni.
Krisztina  még hevesebben tiltakozott és menekült. Kissé ziláltan érkeztek a
nappaliba.  Ám  Józsi  bácsi  -  mintha mi sem történt volna - tárt karokkal
üdvözölte   cimboráját,   figyelemre  sem  méltatta  a  szoknyáját  húzogató
Krisztina  zavarát.  Szemmel  láthatóan  fel  sem  merült benne, hogy a lány
beárulja.  És  Krisztina  ekkor  még  hallgatott.  Aztán egy meghitt vacsora
alkalmával kipakolt. Mindent elmondott: a telefonokat, a vacsorameghívást, a
lépcsőházi  támadást.  A  meghittség ezzel egyből oda is lett, és pár héttel
később az új barát is. Az orvos nem tudott megbocsájtani - Krisztinának.

   Krisztina  tulajdonképpen  nem  áll  értetlenül  a  helyzet előtt. De még
mindig  nem akarja elhinni, hogy ez éppen úgy működik, ahogyan azt a barátok
elképzelik.  Hiszen  hányszor,  de  hányszor  fordult  elő,  hogy valamelyik
partnerének  éppen  a legkedvesebb haverja kezdett ki vele. És ő hallgatott.
Sohasem  mondta  el  barátjának,  hogy  cimborája,  akivel  együtt  sörözik,
kártyázik és meccsre jár, valójában aljas kígyó, aki bizalmasának barátnőjét
igyekszik  ágyba  cipelni.  Eddig ösztöne azt súgta, jobb, ha hallgat. Most,
hogy  fellázadt  és  nem tűrte tovább ezt a megalázó és aljas molesztálást -
most bezzeg ő lett a vesztes. Teljesen logikus.

   A  pszichológusnő  a sajátos jelenség kapcsán - érdekes módon - személyes
tapasztalatairól  beszél: "A férj vagy a vőlegény barátja legtöbbször kikezd
a menyasszonnyal. Ennek éppen a meghitt barátság az oka. A férfibarátság sok
összetevőből  áll,  közöttük van az egészséges rivalizálás és a közös ízlés.
Nem  csoda,  hogy  a barátnak is tetszik a haverja által kiszemelt lány vagy
asszony  -  viszont  ő is ki akarja próbálni vonzerejét. Meg akarja tudni, ő
van-e   olyan   legény,   mint  legkedvesebb  barátja.  Tehát  kikezd  annak
menyasszonyával."  Jó,  rendben  van.  Közös  ízlés, vetélkedés - ez eddig a
pasik  jellemzője.  De miért olyan biztosak benne ezek a férfiak, hogy a nők
hallgatni  fognak? A pszichológusnő bólogat: "Azt hiszem, a legtöbb férfinak
eszébe sem jut, ha kikezd egy nővel, akkor az elmondja az esetet a férjének,
partnerének.  Ugyanis  a  férfimentalitás  alapvető  logikája szerint a nő a
hibás."  Még  hogy  ők  a hibásak? És mégis. Az ösztön azt súgja: nem szabad
bevallani a férfibarát szemétkedéseit.

   Andrea  még  fiatal,  de  az élet őt is tanítgatja. Friss házasok voltak,
amikor  egy szombat reggelen urához beállított annak legjobb barátja, Péter.
Vízilabdameccsre  invitálta  Andrea  férjét,  aki  viszont éppen az anyjához
készülődött.  Péter  és  barátja  tehát együtt hagyták el a házat. Rövid idő
múlva  csöngettek.  Andrea  köntösben  nyitott ajtót és csak ámult, mit akar
Péter,  miért  jött  vissza. Erre gyorsan fény derült, mert Péter se szó, se
beszéd nekiesett az ifjú asszonykának, és vonszolta a még vetetlen ágy felé.
Andrea  minden  erejét  latba  vetve  tiltakozott:  szóval és tettel. De még
Péterrel  sem  veszett  össze.  Nem  mondta  el neki, hogy aljas gazembernek
tartja,  helyette  csak próbálta lebeszélni a felhevült barátot. Andrea csak
hosszas  és  állhatatos  dulakodás  után  tudta kituszkolni Pétert, és ezzel
részéről  be  is  volt  fejezve  az ügy. Azt remélte, hogy Péternél sem lesz
folytatás.

   Amikor  délben ura hazatért, hihetetlenül undok volt. Andrea ezt az anyós
hatásának  tudta be, mindaddig, míg férje meg nem kérdezte, ki látogatta meg
délelőtt. Andrea úgy döntött, az igazságot mondja el, de persze nem mindent:
hanyagul  odavetette, hogy Péter visszatért, mert még valamit akart. Ez ugye
tökéletesen meg is felelt a valóságnak. Miért, miért nem, a férj agresszíven
rákérdezett,  Péter  nem  akart-e  mást is. Szó szót követett és lassan fény
derült  az  igazságra.  A  férj  fel volt háborodva. Azon, hogy felesége nem
akarta  elmesélni a dolgokat. Andrea sírva magyarázkodott: dehát ők olyan jó
barátok Péterrel, nem akarta a két ifjút egy életre összeugrasztani. Mi lett
a  dolog  vége?  Talán  nő olvasóink azonnal ki is találják: Péter és Andrea
férje   mind   a  mai  napig  elválaszthatatlan  jóbarátok.  Andrea  viszont
válófélben van. Férje ugyanis nem bocsátott meg.

   A  bárányok  tehát  ösztönösen  hallgatnak.  Szívük mélyén érzik, csak ők
húzhatják  a  rövidebbet.  Mégpedig  sajátos  férfilogika alapján. A férj, a
partner ugyanis a nőt tartja hibásnak azért, mert legjobb barátja éppen vele
kezdett  ki. Ahogy a doki összegezte, védelmezve az ő Józsi bácsiját: biztos
nem udvarolt volna Krisztinának az ő öreg barátja, ha lány erre nem ad okot,
nem  adja  a lapot. Valószínűleg Krisztina túlságosan kihívó volt és frivol.
És  az  is teljességgel megbocsájthatatlan, hogy barátnője mindent kipakolt.
"Egy  húszéves barátságot akart tönkretenni" - kiáltotta fájdalmasan a doki.
Krisztina  hiába  érvelt,  ő  nem  tett  semmit  tönkre,  Józsi bácsi az oka
mindennek: ő ment, Józsi bácsi - maradt.

   Andrea   férje   viszont   úgy  gondolta:  kicsi  felesége  mérhetetlenül
erkölcstelen  volt, mert nem vallotta be Péter molesztálását. Az más kérdés,
hogy  az  ő  legjobb  cimborája  biztosan nem próbálta volna meg a még meleg
hitvesi  ágyba  vonszolni  haverja  feleségét, ha az nem ad erre okot. "Mert
állandóan  csak köntösben mutatkoztál előtte. Meg törülközőbe csavarva. És a
szeme láttára húztad a harisnyádat" - sorolta vádjait Andrea válófélben lévő
ura.  Andrea védekezése gyenge érvnek tűnik: hiszen Péter a leglehetetlenebb
időpontokban,  vagy reggel, vagy késő este tört rájuk, persze, hogy nem volt
mindig  állig  utcai ruhában. Ha pedig öltözködés közben rontott lakásukba a
cimbora,  akkor természetesen világos, hogy Andrea igyekezett mielőbb ruhába
bújni. Amihez a harisnya igenis hozzátartozik.

   A   bárányok   hallgatnak  tehát.  Inkább  fedezik  a  barátot,  minthogy
tönkretegyék  a barátságot. Ami egyébként fura és mégis működő dolog. Ha jól
meggondoljuk:  ugyan milyen barát az, amelyik éppen a legjobb haverja nejére
pályázik.  Aki  igyekszik  elszeretni  a  feleségét?  Érdemes  ezt a barátot
fedezni,  megtartani  a  férjnek?  Mégis: ha az áldozatok elárulják, akkor a
nőkre neheztelnek a férfiak. A feleségre, a barátnőre, aki tönkretette a jól
működő kapcsolatot.

   Ez olyan, mint a régi rómaiaknál: a rossz hír hozójnak levágták az orrát.
Szegény,  hiába  nem  tudott  jobb  hírrel  szolgálni: aki itt elrontja Róma
jókedvét,  az  lakoljon.  Hasonló  effektus  ez a férfiaknál: érzik ők, az a
legjobb cimbora talán nem éppen a legmegbízhatóbb, legtántoríthatatlanabb jó
barát.  De  erről  a tényről egyszerűen nem akarnak tudomást venni. Ha pedig
egy nő ebbe beleszól, és felnyitja szemét, akkor - ha az orrát nem is vágják
le  - a rossz hír hozójára neheztel a férfi. Miért is mondta el mindezt az a
lány?  Hiszen  emberek  vagyunk.  Mindenki  megbotolhat.  Most  haragudjak a
legjobb barátomra?

   Ezért   a   bárányok   inkább  hallgatnak.  És  rosszabb  esetben  inkább
hajlandóságot is mutatnak. Mert nem minden asszony állhatatos. Nem minden nő
lát  át  a  szitán.  Van,  aki  nem tud ellenállni a heves ostromnak. Vagy a
csábításnak. Vagy elhiszi, hogy ő olyan ellenállhatatlan. Nem véletlen, hogy
az   egész   iroda  Elvirán  kacag.  Elvira  ugyanis  azért  vált  el,  mert
beleszeretett  férje legjobb barátjába. Akihez férjhez is ment. És urát most
éppen  annak  legjobb  barátjával  csalja. Elvira tehát komolyan vette ezt a
legjobb  barát  kikezdési  effektust.  Annyira,  hogy  nála  lassan  csak ez
működik.  Ő  persze  nem  tartja a barátot aljas gazembernek, inkább roppant
férfias egyénnek, aki íme, nem tudta leplezni érzelmeit.

   Ritkán,  de  tényleg  előfordul,  hogy  a  férj  legjobb barátja őszintén
beleszeret  annak  feleségébe.  Ennek nagyon is reális feltételei adottak: a
barát  -  különösen, ha agglegény - valószínűleg rengeteg időt tölt a baráti
házaspár társaságában. Az asszonyka főz, és meghívja őt is ebédre. Vásárolni
megy,  és  mert  a  férj  nem  ér  rá,  a  barátot  kéri  meg, hogy segítsen
hazacipelni  a  szatyrokat  a  csarnokból. Valószínűleg az asszonyka kevésbé
szemérmes  egy  olyan  baráttal szemben, aki éjjel-nappal bejáratos a házba.
Néha  pongyolában  mutatkozik  előtte vagy esetleg hálóingben, alkalmasint a
barátot  kéri  meg, hogy húzza fel a ruhája cipzárját. És mert a barát egyre
több  és  több  időt  tölt  a  házaspárral,  nincs  is  alkalma  más  nőkkel
megismerkedni.   Beleszeret  tehát  az  asszonyba.  Ez  persze  csak  tovább
bonyolítja  a  helyzetet.  Ilyenkor  a bárányok még inkább hallgatnak. Igaz.
ebben az esetben nem áldozati, de fekete bárányok.

   A férfiak miatt kell hallgatni. Hogy nekik ne fájjon. Hogy ők ne érezzék,
milyen  gyalázatos  a legjobb barátjuk. Mivel pedig ezt sosem vallanák be az
urak,  inkább  arra a következtetésre jutnak: a nő a hibás. A bárányok tehát
hallgatnak.  Mert  tudják, milyenek a férfiak. Mert jobban tisztelik a férj,
illetve   a   partner   barátságról   alkotott   illúzióját,  mint  a  saját
tisztességüket.  De  nem  csupán  a feleség-bárányok hallgatnak. Van még egy
titkait  mélyen  őrző  nőcsoport.  Ők a barátnők. Akikkel rendszerint a férj
kezd ki. Mármint a legjobb barátnő férje. És ők is hallgatnak.

   Zsuzsi  és  Szilvia  elválaszthatatlanok.  A  játszótéren ismerkedtek meg
évekkel  ezelőtt,  amikor  még  mindketten  ott  sétáltatták apróságaikat. A
szimpátiából  barátság  lett,  amely  az  évek  során  egyre mélyült. Zsuzsi
vigyázott  Szilvia  gyerekére,  ha  az  megbetegedett és Szilvia vásárolt be
hétvégén mindkét családnak. Egyszóval jó barátnők lettek. Szilvia férje csak
mosolygott,  Zsuzsinál pedig senki sem szólt bele a barátságba, hiszen ő már
régen  elvált.  Egy  szép  napon, amikor Zsuzsi barátnőjére várva kötögetett
Szilviáéknál,    megérkezett    a   férj.   Mégpedig   lehengerlően.   Kezei
lefoghatatlanul tapogatták Zsuzsi telt-dundi idomait, egész testével hevesen
az  ágy felé lökdöste felesége barátnőjét, aki nem győzött tiltakozni. Végül
a  sarokba  szorított  nő  mérgesen  megfenyegette  a kikapós férjet, ha nem
hagyja  azonnal  békén,  mindent  elmesél  Szilviának.  Ez  hatott. Mégpedig
meglepetésszerűen.   Erre   ugyanis   egyáltalán  nem  számított  a  kikapós
férjecske.  Csupán anynyit kérdezett most már igen-igen csendesen: "Ugye nem
fogsz szólni a feleségemnek?"

   "A  világ  minden  kincséért sem mondanám el neki, hogy a férje épp velem
kezdett  ki  -  rázza  a fejét Zsuzsi. - Biztosan tönkremenne a barátságunk,
tönkremenne a házassága. Rajtam ne múljon az ő válásuk. Különben is, Szilvia
még azt hinné, én adtam a lapot a férjének. Nem. Én egy árva szót sem szólok
Szilviának. Hallgatok."

   Krisztina föllázadt - és pórul járt. Ha hallgat, akkor talán már össze is
házasodott  volna  a  doktorral,  a  tanú  minden bizonnyal Józsi bácsi lett
volna.  Az  atyai  jóbarát.  A  legmeglepőbb a dologban, hogy a férfiak holt
biztosak  a  hallgatásban.  Hiszen  ők  nem  akarják  kockára  tenni sokéves
barátságukat  a  férjjel,  nem  akarják  tönkretenni házasságukat. Ők csupán
kalandra  vágynak.  Ha  csak  felmerülne  bennük  annak  az eshetősége, hogy
áldozatuk beszélni fog, akkor nem vállalnák a rizikót. De pontosan tudják: a
nők hallgatnak. Féltik az orrukat: házasságukat, kapcsolatukat, férjük lelki
nyugalmát.  Különben  is, a jó barátok letagadnák a vádakat, hiszen az ilyen
molesztálások mindig négyszemközt zajlanak.

   Hiába  faggatjuk a lányok sorát: szinte mindegyikkel megcörtént már, hogy
éppen  a  partner  legjobb  barátja  kezdett  ki  vele  -  olyan  nő,  a  mi
Krisztinánkon  kívül,  mégsem  akadt  egy sem, aki beárulta volna az esetet.
Borzasztó  felelősség lenne azt ajánlanunk: bárányok, ne legyetek áldozatok,
ne  hallgassatok  többé.  Hiszen  egy tönkrement kapcsolat, házasság romjain
meditálni azon, hogy talán mégsem kellett volna szóvá tenni a dolgot - immár
késő.  Két  megoldás  azért  van:  igen, az első a Zsuzsitól tanult hathatós
fenyegetés.  Ha  nagyon  határozottan,  magabiztosan  közöljük  a támadóval,
mindent  elmondunk  a  legjobb barátnak - aki történetesen a férjünk, vagy a
feleségnek,  aki  meg  történetesen a barátnőnk - akkor az őszintén megijed.
Mert  ezek  a  férfiak  sok mindent akarnak: kellemes hancúrozást az ágyban,
férfiúi  mivoltuk újabb dicsőséges bizonyítékát, de egyet egészen bizonyosan
nem akarnak: hogy a harmadik fél megtudja ezt.

   Ezzel  persze  még  nem nyitottuk föl a szerencsétlen partner szemét, aki
továbbra  is  abban a hitben él, micsoda remek cimborája van. De legalább mi
nem  kerülünk  többé  olyan  szégyenletes  szituációba,  amelyet  nem merünk
elmondani  senkinek  sem, legkevésbé férjünknek. A másik megoldás? Hagyjuk a
férjek  orra  előtt  a  Voil…  magazint, mintegy véletlenül, hanyagul nyitva
ennél  a  cikknél.  Hátha  megvilágosodnak!  Hátha  rájönnek,  ez  velük  is
előfordulhat.  De  ha a cikk elolvasása után elkezdenek faggatózni, akkor ne
szóljunk egy szót sem. Ami a miénk: a bárányok hallgatása.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.