A SZERELEMRŐL (8. levél)
Ültem a szobámban és gondolkodtam, mit is csináljak. A tévében nem volt
semmi, ami érdekelt volna, az olvasáshoz fáradt voltam, elmenni nem volt
kedvem. Gondoltam, körülnézek kicstt az Interneten. Felléptem az IRC-re. Aki
esetleg nem tudná mi az, annak elmondom: oz IRC olyan mintha lenne egy szoba
ahol kétszáz ember beszélget egymással, és te belépsz kétszázegyediknek.
Amit leírok, egyből megjelenik a kiválasztott egyén monitorján, és ha kedve
tartja, Válaszol.
Szóval felléptem a magyar csatornára, és elkezdtem böngészni a nickeket
(becenevek). Egyszer csak villogott egy nick a képernyőmön: "Pascal". Azt
kérdezte, honnét vogyok. Válaszoltam. Aztán tovább faggatott: "Korod?",
"Mivel foglalkozol?" stb. Egy órája beszélgettünk-csipkelődtünk, azt vágta a
fejemhez, hogy nagyképű vagyok. Aztán mégis e-mail címet cseréltünk.
Majdnem mindennap jöttek-mentek a levelek. Úgy éreztem, egyre közelebb
kerülök hozzá. Kezdtem igazán megkedvelni, pedig még sosem láttam. Olyan
kedves leveleket írt, hogy arra gondoltam, bele tudnék szeretni. De
győzködtem magam, hogy ez nevetséges nem is ismerem.
Egyszer ez a sor jelent meg a monitoromon: "Gondolj bele, mit mesélünk
majd az unokáinknak nagyanyád is, én is ültünk a gép előtt, és bámultuk a
monitort..." Azt is írta hogy úgy érzi nagyon megkedvelt és többet érez
irántam, mint a lányok iránt, akiket eddig ismert. Én erre azt mondtam, hogy
bolond, még nem is látott, és élőben lehet, hogy nem is tetszenénk
egymásnak. Levelezésünk tovább folytatódott, képeket is küldtünk magunkról.
Nekem nagyon tetszett az ő képe.
Eltelt három hónap, és azt kérte, találkozzunk. Én igent mondtam. Amikor
odaértem, egyből megismertem, ott állt egy csokor virággal a kezében. Ő is
annyira zavarban volt, mint én. Aztán fokozatosan oldódott a hangulat és
nagyon jól éreztük magunkat. Azt hiszem, rögtön egymásba szerettünk, igaz,
már három hónapja "ismertük" egymást.
Mióta egymásra találtunk, azóta minden ismerősömnek az Internet előnyeit
ecsetelem, és magasztalom az IRC-t. Mindenkinek ajánlom, aki egyedül van
vagy csak szórokozásra vágyik. Soha sem lehet tudni. Talán egy másik gépnél
egy másik magányos ember épp rád vár...