iqdepo // Charles Baudelaire: Leszbosz (Dimenzió #24)

                        CHARLES BAUDELAIRE: LESZBOSZ

                  Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
                  Leszbosz, hol a gyönyör magasra szárnyal,
                  s legyen bár forró, friss, vidám vagy lanyha,
                  de éjt meg napot övez glóriájával,
                  latin tivornyák s hellén vágyak anyja,

                  Leszbosz, ahol a csókok vízesések
                  és feneketlen, mélységbe hullnak,
                  titokzatosak, örvénylők, merészek,
                  kavarodnak, felcsapnak, megújulnak,
                  Leszbosz, ahol a csókok vízesések,

                  Leszbosz, ahol egymást vonzzák a lányok:
                  sóhaj sóhajra, szív visszhangzik szívre,
                  Páphosznál feljebb tört az égre lángod,
                  s Szapphóra féltékeny Aphrodité -
                  Leszbosz, ahol egymást vonzzák a lányok;

                  Leszbosz, vérperzselő éjek hazája,
                  hol a szűzek, mikor már szemük alját
                  kék árnyék festi, tükör elé állva,
                  vágyuk feslő kagylóját símogatják
                  - Leszbosz, vérperzselő éjek hazája;

                  hadd ráncolja fennkölt homlokát Plató,
                  a csóközön, Leszbosz, kell hogy feloldjon,
                  királynő vagy, boldog tájon országló,
                  hol új kéjeket fedeznek fel folyton,
                  hadd ráncolja fennkölt homlokát Plató!

                  Örök mártíromságod felment téged,
                  mit a túlbuzgó szeretők szenvednek,
                  kiket megmosolyoghatnak más népek
                  e földtekén, de sosem érthetnek meg -
                  örök mártíromságod felment téged,

                  mert hol az istenség, ki elítélhet,
                  Leszbosz, mikor szeretkezéstől sápadt
                  testednél többre becsüli a mérleg
                  a könnyözönt, amely szemedből áradt?
                  Mert hol az istenség, ki elítélhet?

                  A Jó s a Rossz dilemmáját mit bánom?
                  Ti sem bánjátok, nemes lelkű lények,
                  a szigettenger díszei, leányok,
                  kit nevettek a Poklon meg az Égen -
                  a Jó s a Rossz dilemmáját mit bánom?

                  Ezért választott egykor Leszbosz engem,
                  hogy feslő szűzei titkát daloljam,
                  hogy orgiákat lássak gyermekszemmel,
                  hol vad nevetés vegyült a sikollyal -
                  ezért választott Leszbosz egykor engem.

                  Azóta itt virrasztok, őr a vártán,
                  Leükátosz szirtjén fenn, nappal s éjjel,
                  s lesek brigget, gályát, fregattát, bárkát,
                  ahogy kontúrja felmereng az égen -
                  azóta itt virrasztok, őr a vártán,

                  hogy megtudjam: irgalmas-e a tenger,
                  s egy alkonyatkor talán visszahozza
                  az imádott Szapphó testét, ki elment,
                  Szapphó imádott holttestét Leszboszba;
                  hogy megtudjam: irgalmas-e a tenger?

                  A hím Szapphót, a szeretőt, a költőt,
                  ki Aphroditénél is szebb, mert sápadt.
                  - Az azúr szem fekete fátylat öltött,
                  mert átvette a fájdalom s a bánat
                  a hím Szapphót, a szeretőt, a költőt, -

                  A születő Aphroditénél szebb volt,
                  ki felséges nyugalmában sugárzó
                  fiatalságot és szőkeséget szórt
                  az óceán öreg vizére; Szapphó,
                  a költő, ki Aphroditénél szebb volt,

                  s aki meghalt szentségtörése napján,
                  s a kultuszt, melyet ápolt, megtagadva
                  lányteste gyengéd, mennyei malasztját
                  egy brutális hím önkényének adta,
                  s ezért meghalt a szentségtörés napján.


                  Azóta Leszbosz sír és jajveszékel,
                  és bár a mindenség karban dicséri,
                  keserveit zokogja minden éjjel,
                  elhagyott partjairól fel az égig.
                  Azóta Leszbosz sír és jajveszékel.
Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
