Dimenzió #23

Valahol kinn az űrben...

(csillagászat, spektroszkópia, meteorészlelés)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

              ÚJABB BIZONYÍTÉK AZ ÖRÖKKÉ TÁGULÓ VILÁGEGYETEMRE

                         (Fordította: Bognár Zsófia)

              (Forrás: Astra (*), 1998. július-augusztus, Pécs)

----------------------------------------------------------------------------
(*) Szerk.: Gyenizse Péter, 7635, Pécs, Aranyhegyi dűlő 1., Tel: 72/250-567)
    ASTRA  =  az  APCSE  és az MCSE Pécsi Csoportjának kéthavi híradója (II.
              évf. 4. szám)
----------------------------------------------------------------------------

   A   Világegyetem   terjeszkedése   soha   nem   fog   megállni.   Erre  a
következtetésre  jutott  két,  egymástól  független  kutatócsoport  is, akik
felfedezésüket   az   American  Astronomical  Society  januári  találkozóján
ismertették.

   A  kozmológusok  már  régóta  vitatkoznak Világegyetemünk sorsáról, mivel
három lehetséges variáció közül kell választaniuk: önmagába roskad össze (ez
lenne  a  Nagy Reccs), örökké tágul, vagy a tágulás sebessége csökkenni fog,
de nem éri el az összeomláshoz szükséges értéket.

   Neta Bahcall és Xiaohui Fan (Princeton University) több milliárd fényévre
lévő,  nagy  kiterjedésű  galaxishalmazokat  vizsgált.  Az elterjedt teóriák
szerint  egy  alacsony  sűrűségű világegyetemben viszonylag korán kialakul a
galaxishalmazok  legnagyobb  része, míg egy "nehezebb", a kritikus sűrűséget
megközelítő univerzumban ez tovább tart.

   A  halmazok  kialakulása  a  korai  univerzum anyageloszlásában létrejött
"fodrozódások"  eredménye,  amelyek  később  elindítói  lehettek  a még több
anyagot  vonzó  gravitációs  gyűjtőhatásnak. Egy kis sűrűségű univerzumban a
fodrozódás  ezen  a  módon  csak  rövid  ideig  erősíti saját magát, mert az
univerzum  hamar  túl ritkává válik a folyamatos tágulás miatt. Egy kritikus
sűrűségű  univerzumban  a  galaxishalmazok  kialakulása még most is tartana.
Csak  Bahcall  és  Fan  három,  különösen  nagy  kiterjedésű  halmazt talált
jelentős vöröseltolódással, amit ennek a hatásnak is tulajdonítanak.

   Erick  Guerra  és  Ruth  Daly  egy  teljesen  más  eljárással  a  tágulás
sebességét   próbálták   meghatározni.   Két  lebennyel  bíró  rádiógalaxist
vizsgáltak,  amelyek  vöröseltolódása  közelítőleg  2  (ezek  több  milliárd
fényévvel   távolabb  vannak  Bahcall  és  Fan  halmazaitól).  Modellezve  a
gázkilöveléseket,   sikerült   kiszámítaniuk   a   lebenyek  közötti  valódi
távolságot. (A gázkilövelések eredményei a lebenyek.) Ezeket az eredményeket
összehasonlítva   a   galaxisok   látszólagos   kiterjedésével,   a  kutatók
lehetőséget  kaptak, hogy megmérjék, mennyire lassult az Univerzum tágulása.
Szerintük teljesen világos: a Világegyetem örökké tágulni fog.

                                                  (Sky and Telescope 1998/6)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező