Dimenzió #23

Valahol kinn az űrben...

(csillagászat, spektroszkópia, meteorészlelés)

                                A METEOROKRÓL

   Ha   augusztus   közepén  elvonulunk  a  civilizáció  fényeitől,  gyakran
figyelhetünk meg az égbolton egy érdekes jelenséget: a meteorhullást, népies
néven  csillaghullást.  Bár  ez a jelenség közimert, és ma már többé kevésbé
mindenki  tisztában  van  az  okával,  egész  sokáig  nem tudták, mi okozza.
Arisztotelész  könyvében a légköri jelenségek között tárgyalta. Csupán a 18.
század  végén  vált  elfogadottá,  hogy  ezek  Földre hulló kozmikus eredetű
testek.

   Az  átlagos  fényjelenséget  mindössze  pár milliméter átmérőjű porszemek
okozzák,  amikor hatalmas sebességgel száguldanak bele a Föld légkörébe. Kis
tömegük  ellenére  messziről  látható  felfénylést  okoznak pályájuk mentén:
"csíkot  húznak".  Ilyenkor  ezek  az  általában  milliméternél  nem nagyobb
részecskék   hatalmas   sebességgel  csapódnak  be  a  légkörbe.  500  km-es
talajszint  feletti magasság alatt egyre több levegőrészecskével ütköznek. A
gyorsan  haladó  test  elől  nem tudnak kitérni a molekulák, így előtte sűrű
légsapka  alakul  ki. A meteor energiájának mintegy 70%-a hővé alakul, 30%-a
pedig   légrészecskék   gerjesztésére   és   ionizációjára   fordítódik.   A
fényjelenséget  ez utóbbi okozza, amikor a levegő molekulái legerjesztődnek.
A  meteor  1500-3000  ºC-os  hőmérsékletre  melegszik  fel, azonban az ennek
következtében  fellépő  sugárzása  elhanyagolható  az előbbi fényjelenséghez
képest.

   Az  amatőrcsillagászok egyik fontos tevékenysége a meteorrajok észlelése.
Csoportosan  szoktunk  kivonulni  fénytől távoli helyre. Ilyenkor a meteorok
érkezési  időpontját, fényességét jegyezzük fel. Fényesebb meteorok esetén a
színét  is.  Ha  volt  nyoma  azt  is, hogy ez mennyi ideig tartott. Végül a
csillagtérképre  rajzoljuk  be,  merre haladt. Vajon mit lehet megállapítani
ezekből a megfigyelésekből?

   Sok  embernek  az  is  újdonságot  jelenthet,  hogy nem csak augusztusban
láthatunk meteorokat. Ebben az időszakban azonban valóban sok meteor hullik.
Azt is észrevehetjük, hogy az év többi részében is jelentős ingadozást mutat
a   meteorok   száma.   A   térképen   berajzolt  nyomokat  figyelve  az  is
megállapítható   hogy   a   meteorok   nagy   része   egy   pontból  látszik
"szétsugározni",  azaz  pályájukat  visszafelé  meghosszabbítva  egy  ponton
mennek keresztül. Ennek a két jelenségnek az oka közös. A nagyobb hullásokat
úgynevezett  meteorrajok  okozzák.  Valójában  az  egész év folyamán kisebb-
nagyobb  meteorrajokkal  találkozik Földünk. Ősszel és télen is előfordul az
augusztusihoz  hasonló meteorhullás, ilyenkor azonban ritkábban tartozkódnak
kint az emberek a szabad ég alatt, a mesterséges fényektől távol.

   Ha  egy  üstökös  napközelbe  jutva felmelegszik, anyagából gázokon kívül
apróbb-nagyobb  porszemcsék szabadulnak ki, és nagyjából az üstökös pályáján
haladnak  tovább.  Mivel  a  meteorok legnagyobb része üstökös eredetű, csak
akkor  hull  jelentősebb számú meteor, amikor a földpálya metszi az üstökös,
és vele együtt a raj pályáját. Ez a raj aktivitásának időszaka. A részecskék
pályaelemei  a  bolygók  perturbáló  hatására  idővel némileg módosulnak (1.
táblázat).   Térben  a  raj  jobban  szétszóródik,  az  aktivitási  időszaka
megnyúlik.



                                 ''1. táblázat

    Néhány meteorraj adatai, összehasonlítva az azonosítható üstökösökkelď0
   ┌───────────────┬─────┬─────┬─────┬────┬───────┬─────┬─────┬─────┬────┐
   │   Meteorraj   │  P  │  i  │  q  │  e │Üstökös│  P  │  i  │  q  │ e  │
   │               │(év) │(fok)│(CsE)│    │       │(év) │(fok)│(CsE)│    │
   ├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
   │   Perseidák   │110  │  14 │0,96 │0,93│Swift- │123  │ 114 │0,96 │0,96│
   │               │     │     │     │    │Tuttle │     │     │     │    │
   ├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
   │   Leonidák    │ 33,2│ 163 │0,99 │0,90│Tempel │ 33,2│ 163 │0,98 │0,90│
   ├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
   │gamma Aquaridák│ 76  │ 102 │0,60 │0,97│Halley │ 76  │ 162 │0,59 │0,97│
   ├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
   │   Orionidák   │ 76  │ 161 │0,57 │0,97│Halley │ 76  │ 162 │0,59 │0,97│
   └───────────────┴─────┴─────┴─────┴────┴───────┴─────┴─────┴─────┴────┘
      P = a keringési periódus,             q = a perihéliumtávolság,
      i = a pályahajlás az ekliptikához,    e = a pálya excentricitása

          
Mivel egy raj meteorjai a Földhöz képest u- gyanolyan sebességgel haladnak, pályájuk párhuza- mos. Emiatt látszik úgy, mintha egy pontból in- dulnának ki. Ezt nevezzük a raj radiánspontjának. Az augusztusi raj radiánsa a Perzeusz csillagkép- ben található, ezért az elnevezési szokások miatt Perzeidáknak nevezzük a rajtagokat. Amelyik raj- nak pedig a Sárkány (Draco) csillagképben van a radiánsa, Drakonidáknak nevezzük. Felfigyelhetünk az egyes rajok közti különbsé- gekre. Különböző a sebességük, színük, más a fé- nyességeloszlásuk. Hosszabb megfigyeléssel a raj intenzitásváltozásait is megfigyelhetjük. Egyes '
'1. ábra A radiánspontot úgy kapjuk meg, hogy a rajtagok pályáját visszafelé meghosszabbítjuk.ď0
'
'2. ábra Az állandó és a visszatérő rajokď0
rajok - jól meghatározható sokéves periódussal - hatalmas kitörést produkálhatnak. Ezeket nevezzük visszatérő rajoknak. Ilyen az ok- tóberi Leonidák meteorraj. Ez a Tempel-Tuttle nevű üstökössel hoz- ható kapcsolatba, periódusa meg- egyezik annak 33 éves keringési periódusával. A darabkák eleinte az üstökös közelében tartózkodnak, hosszabb idő elteltével azonban az egész pálya mentén eloszlanak. Emiatt '
'3. ábraď0 hullanak minden évben nagyjából ''A hajnali nagyobb meteorszám oka az,ď0 azonos intenzitással az idősebb ''hogy olyankor a Föld mozgási irányábanď0 rajok. A Perseida-raj felbomlása ''helyezkedünk el. már vagy 40 ezer éve elkezdődött, ezért ez a raj minden évben nagyjából azonos intenzitással hullik. Az ilyen rajokat nevezzük állandó rajoknak. Előfordulnak olyan rajok is amelynek üstökössel való kapcsolatát nem sikerült kimutatni. Egyes ilyen rajok pályája kisbolygókéval egyezik meg. Nem zárható ki, hogy ezek a kisbolygók régebben üstökösök voltak, csak anyaguk illékony része elpárolgott. Észlelésünk során olyan meteorokat is látunk, amely adatai alapján nem sorolhatóak rajokba. Ezeket nevezzük sporadikus meteoroknak. Az egész év során mindig jelen vannak óránként néhány szabad szemmel látható hullást produkálva. Észre vehetjük azt is, hogy az éjszaka folyamán egyre több meteort látunk. Ennek az oka a Föld mozgásában kereshető. Ugyanis hajnalban tartózkodunk a Föld azon oldalán, amely irányba a Föld halad (apex).
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.