Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                                Kolimár Éva:

                          ORÁNGUTÁNOK VÉGVESZÉLYBEN

                 (Forrás: Nők Lapja, 1998/23. szám, 84. o.)

   Tízezer  évvel ezelőtt Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben, egészen Kína déli
határáig mindenhol ott élt ez a vörhenyes szőrű, majom. Mára az Indonéziához
tartozó  Borneo  és  Szumátra szigetére szorult vissza az orángutánnépesség.
Számuk jelentősen fogy. Az orángután maláj nyelven azt jelenti, erdei ember.
Békésen  él,  ha  hagyják. Kedvenc tápláléka a trópusi fák gyümölcse, zsenge
hajtásai,  apró rovarok, hangyák, termeszek. Genetikai állományának nyolcvan
százaléka  megegyezik  az  emberével A lombok sűrűjében tanyázik, itt készít
magának  komfortos  kis  fészket,  amelynek  teteje  is van, hogy megvédje a
szinte mindennapos esők ellen.

   Dr.  Birute  Galdikas  litván  származású  kutató, a Nemzetközi Orángután
Alapítvány  létrehozója  egyike a három bátor hölgynek, akik az emberszabású
majmok  életét tudományos alapossággal vizsgálták, és előbb-utóbb mindhárman
védenceik  megmentéséért  harcolni  is  kényszerülnek.  Diane  Fosseynak  az
életébe  került,  hogy  kiállt  a  gorillákért,  de  Jane Godall folytatja a
küzdelmet a csinpánzokért, Birute Galdikas pedig az orángutánokért.

   "Egész életemben arra vágytam, hogy az orángutánokat tanulmányozhassam. A
teremtés  mitoszára emlékeztetnek. Olyanok, mint amilyen az ember lehetett a
bűnbeesés  előtt.  De  őket  nem  űzték  ki  az Édenkertből. Ártatlanságukat
megőrízték,  amelyet  mi,  emberek annak idején elveszítettünk" - mondja dr.
Galdikas.

   Eddig  azért  csökkent  a  számuk, mert az erdők írtásával egyre kisebbre
zsugorodott  élőhelyük,  az  éhség  a  földekre űzte őket, ahol a termésüket
féltő   parasztok   puskái   és  az  állatkereskedők  felbérelt  orvvadászai
tizedelték  az  orángutánokat.  De  tavaly  nyáron  szörnyű  aszály jött, és
nyomában egy ennél is nagyobb csapás, az erdőtűz, amely végveszélybe sodorta
a  vörös  bundás  főemlősöket.  A földünk természetes élővilágának védelmére
létrehozott  nemzetközi  szervezet,  a World Wildlife Fund képviselője is is

          
elborzadt azon, amit az éhinségtől sújtott Indonéziában tapasztalt. Gyanakvását először egy szűk ketrecbe zárt orángutánbébi keltette fel. Az orángutánok - a többi majomhoz hasonlóan - legendásan jó anyák, még végveszélyben sem válnak meg kölyküktől. Lassacskán fény derült a történtekre. Megszokott módszer, hogy a parasztok a bozót felperzselésével nyernek újabb termőföldeket. Ám a szárazság miatt a lángok megállíthatatlanul terjedtek. A tűz és a fullasztó füst elől menekülő állat, bundájába csimpaszkodó kicsinyével, a faluba vetődött. A kutyák vadul csaholtak. Bozótvágó késekkel fölfegyverkezett férfiak rontottak rájuk, az anyát megölték, megnyúzták - kikészített bőréért majd szép summát kapnak -, a húsát megették, a kölyköt pedig állatkereskedőnek akarták eladni. Ha a kicsi túléli az utazást a csempészhajó fenekében, száz dollárt is megér a feketepiacon. De ha szerencséje van, állatvédők veszik oltalmukba és menedékre lel a Borneo délnyugati részén található nemzeti parkban, vagy a kalimantani Balikpapan Orángután Társaság menhelyén. Nem ritka, hogy naponta négy elárvult, legyengült éhező orángutánbébit fogadnak be. Itt orvosi ellátást kapnak, felnevelik és visszaengedik a vadonba az "erdei embereket". Bár lassan nem lesz hová visszavinni őket.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.