Kolimár Éva:
ORÁNGUTÁNOK VÉGVESZÉLYBEN
(Forrás: Nők Lapja, 1998/23. szám, 84. o.)
Tízezer évvel ezelőtt Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben, egészen Kína déli
határáig mindenhol ott élt ez a vörhenyes szőrű, majom. Mára az Indonéziához
tartozó Borneo és Szumátra szigetére szorult vissza az orángutánnépesség.
Számuk jelentősen fogy. Az orángután maláj nyelven azt jelenti, erdei ember.
Békésen él, ha hagyják. Kedvenc tápláléka a trópusi fák gyümölcse, zsenge
hajtásai, apró rovarok, hangyák, termeszek. Genetikai állományának nyolcvan
százaléka megegyezik az emberével A lombok sűrűjében tanyázik, itt készít
magának komfortos kis fészket, amelynek teteje is van, hogy megvédje a
szinte mindennapos esők ellen.
Dr. Birute Galdikas litván származású kutató, a Nemzetközi Orángután
Alapítvány létrehozója egyike a három bátor hölgynek, akik az emberszabású
majmok életét tudományos alapossággal vizsgálták, és előbb-utóbb mindhárman
védenceik megmentéséért harcolni is kényszerülnek. Diane Fosseynak az
életébe került, hogy kiállt a gorillákért, de Jane Godall folytatja a
küzdelmet a csinpánzokért, Birute Galdikas pedig az orángutánokért.
"Egész életemben arra vágytam, hogy az orángutánokat tanulmányozhassam. A
teremtés mitoszára emlékeztetnek. Olyanok, mint amilyen az ember lehetett a
bűnbeesés előtt. De őket nem űzték ki az Édenkertből. Ártatlanságukat
megőrízték, amelyet mi, emberek annak idején elveszítettünk" - mondja dr.
Galdikas.
Eddig azért csökkent a számuk, mert az erdők írtásával egyre kisebbre
zsugorodott élőhelyük, az éhség a földekre űzte őket, ahol a termésüket
féltő parasztok puskái és az állatkereskedők felbérelt orvvadászai
tizedelték az orángutánokat. De tavaly nyáron szörnyű aszály jött, és
nyomában egy ennél is nagyobb csapás, az erdőtűz, amely végveszélybe sodorta
a vörös bundás főemlősöket. A földünk természetes élővilágának védelmére
létrehozott nemzetközi szervezet, a World Wildlife Fund képviselője is is
elborzadt azon, amit az éhinségtől sújtott
Indonéziában tapasztalt. Gyanakvását először egy
szűk ketrecbe zárt orángutánbébi keltette fel.
Az orángutánok - a többi majomhoz hasonlóan -
legendásan jó anyák, még végveszélyben sem
válnak meg kölyküktől. Lassacskán fény derült a
történtekre. Megszokott módszer, hogy a
parasztok a bozót felperzselésével nyernek újabb
termőföldeket. Ám a szárazság miatt a lángok
megállíthatatlanul terjedtek. A tűz és a
fullasztó füst elől menekülő állat, bundájába
csimpaszkodó kicsinyével, a faluba vetődött. A
kutyák vadul csaholtak. Bozótvágó késekkel
fölfegyverkezett férfiak rontottak rájuk, az
anyát megölték, megnyúzták - kikészített bőréért
majd szép summát kapnak -, a húsát megették, a
kölyköt pedig állatkereskedőnek akarták eladni.
Ha a kicsi túléli az utazást a csempészhajó
fenekében, száz dollárt is megér a feketepiacon. De ha szerencséje van,
állatvédők veszik oltalmukba és menedékre lel a Borneo délnyugati részén
található nemzeti parkban, vagy a kalimantani Balikpapan Orángután Társaság
menhelyén.
Nem ritka, hogy naponta négy elárvult, legyengült éhező orángutánbébit
fogadnak be. Itt orvosi ellátást kapnak, felnevelik és visszaengedik a
vadonba az "erdei embereket". Bár lassan nem lesz hová visszavinni őket.
elborzadt azon, amit az éhinségtől sújtott
Indonéziában tapasztalt. Gyanakvását először egy
szűk ketrecbe zárt orángutánbébi keltette fel.
Az orángutánok - a többi majomhoz hasonlóan -
legendásan jó anyák, még végveszélyben sem
válnak meg kölyküktől. Lassacskán fény derült a
történtekre. Megszokott módszer, hogy a
parasztok a bozót felperzselésével nyernek újabb
termőföldeket. Ám a szárazság miatt a lángok
megállíthatatlanul terjedtek. A tűz és a
fullasztó füst elől menekülő állat, bundájába
csimpaszkodó kicsinyével, a faluba vetődött. A
kutyák vadul csaholtak. Bozótvágó késekkel
fölfegyverkezett férfiak rontottak rájuk, az
anyát megölték, megnyúzták - kikészített bőréért
majd szép summát kapnak -, a húsát megették, a
kölyköt pedig állatkereskedőnek akarták eladni.
Ha a kicsi túléli az utazást a csempészhajó
fenekében, száz dollárt is megér a feketepiacon. De ha szerencséje van,
állatvédők veszik oltalmukba és menedékre lel a Borneo délnyugati részén
található nemzeti parkban, vagy a kalimantani Balikpapan Orángután Társaság
menhelyén.
Nem ritka, hogy naponta négy elárvult, legyengült éhező orángutánbébit
fogadnak be. Itt orvosi ellátást kapnak, felnevelik és visszaengedik a
vadonba az "erdei embereket". Bár lassan nem lesz hová visszavinni őket.