Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                             Dr. Hársing Lajos:

                                A BALZSAMOZÁS

   A  balzsamozás a holttest fertőtlenítése és megóvása a bomlástól, jórészt
növényi  eredetű vagy más anyaggal. Erre a halottkultusz miatt volt szükség:
míg  egyes  népek  rövid  időn  belűl elégették vagy eltemették, addig mások
igyekeztek minél tovább és ép állapotban megőrizni a halottaikat.

   A  görögök  célja  az  volt,  hogy  a  tetem legalább a siratásig (gyász-
szertartás)  épségben maradjon. Különösen érvényes volt ez egyik-másik jeles
személyre,  akinek ünnepélyesebb temetés járt. A görögök nem tartósították a
holttestet.  Csak  egyetlen  kivétel  ismeretes:  a  világhódító Nagy Sándor
esete.   Nagy  Sándor  a  távoli  Babilonban  halt  meg,  így  a  tetemét  a
hazaviteléig  konzerválni  kellett.  Hatalmas  tartály  mézbe tették, és úgy
vitték Makedóniába.

   Más  népek  nem  bízták  a  véletlenre,  hogy  épen  marad-e a holttest a
siratásig,  ezért  konzerváló  anyagba helyezték. Egyszerű konzerválószernek
számított akkoriban az ecet és az alkohol. Elég sokáig használták e célra az
alkoholt:  Nelson  tengernagy holttestét a trafalgari ütközet után egy hordó
brandyben szállították Angliába.

   Valamennyi   említett   esetben   egyetlen  anyagot  használtak,  hogy  a
holttestet rövidebb-hosszabb ideig megóvják a bomlástól. Ezért egyik módszer
sem  nevezhető  balzsamozásnak. A balzsamozás bonyolultabb eset: célja, hogy
hosszú időre konzerválják a tetemet, ezért különböző hatóanyagot juttatnak a
testbe,  amit  általában nem közvetlenül a földbe, hanem koporsóba, és azzal
együtt gyakran síremlékbe helyeznek.

   Egyiptomban  száraz  az  éghajlat  és  a  talaj, ezért a homokba temetett
holttest    nem    indul    bomlásnak,    hanem   kiszárad,   összeaszalódik
(mumifikálódik).   Hasonló   természeti   feltételek   más   kontinensen  is
előfordulnak.  Mindenütt  a  legszárazabb helyen alakították ki a temetőt. A
halottat legfeljebb lepelbe tekerték, így sokáig megmaradt a földben.

   Úgy  tartják,  hogy  a  mumifikálódó holttest hatott a vallásra, mert azt
bizonyította,  hogy az ember a halála után is tovább él valamilyen formában.
A  vallás tanítása szerint az egyént alkotó valamennyi elem (a test, a szív,
a  lélek,  az  árnyék,  a  név)  a feltámadáskor egyesül. Ahhoz, hogy a test
visszacsalogassa magához az eltávozott elemeket, vonzónak kell lennie. Ezért
a  balzsamozóknak  minél  épebben  kellett megtartaniuk a testet a különféle
növényi és más szerekkel.

   A balzsamozás technikája az időszámításunk előtti második évezredben volt
a  legfejlettebb.  A  megbízó  anyagi  helyzetétől  függően  három  módszert
alkalmaztak.  (Még  a  legegyszerűbbet  is  csak  a jómódúak engedhették meg
maguknak.)  Az  első  módszert  csak a királyi család tagjainál alkalmazták.
Sebészi  beavatkozással eltávolították a belső szerveket. Fertőtlenítés után
négy  fedeles  edénybe  (kanopusz  edények)  helyezték,  gyógyfűvek  közé. A
testüreget   többféle   illatszerrel  töltötték  meg.  Ezután  hetven  napig
salétromban  tartották,  majd  gyantás  vászonba  göngyölték,  és  koporsóba
tették. Végül az edényekkel együtt a sírkamrába vitték.

   Az  elöző  eljárásnál  volt  olcsóbb  balzsamozási  mód  is. Cédrusolajat
fecskendeztek  a  holttestbe, majd a tetemet hetven napra salétromba tették.
Végül  az olajjal együtt a húst is eltávolították; és a csontokat meg a bőrt
eltemették.  A  legolcsóbb eljárás során csak kitisztították a beleket, és a
tetemet salétrommal kezelték.

   Az  ókorban  több nép körében alakult ki fejlett balzsamozástechnika; Dél
Amerikában,  a  Kanári-szigeteken, Tibetben. Egyes népek - a babilóniak és a
sumérok  -  csak  felületesen  balzsamoztak.  A  kereszténység  elvetette  a
balzsamozást,   de   néhány   kivétel   mégis  akadt.  Nagy  Károly  császár
bebalzsamozott  holttestét  ülő  helyzetben  helyezték  a  sírboltba. Cid, a
spanyol  nemzeti  hős holtteste egy évtizedig bebalzsamozva űlt elefántcsont
széken,  mielőtt  eltemették  volna. I. Henrik angol király a XII. században
Franciaországban  halt  meg.  Hogy  haza  tudják szállítani, egyiptomi módon
balzsamozták be.

   Befejezésül  álljon  itt  egy  furcsa  eset.  1775-ben  meghalt  az egyik
dúsgazdag  amerikai  asszony. A végrendeletében kikötötte, hogy a férje csak
addig  rendelkezhet a vagyonával, amíg a holtteste a föld felett lesz. Ezért
a  férj bebalzsamoztatta az asszonyt, és szépen felöltöztetve üvegszekrénybe
ültette  a  nappali  szobában.  Rendszeresen  tartott  fogadóórát,  amikor a
vendégek meglátogatták a külünüs háziasszonyt...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.