VAN, AKI LEGYŐZI A RÁKOT?
(Forrás: RTV hét, 1998. május 18. - 24., 21. szám, 20-21. o.)
Nagy kockázatot vállal magára manapság, aki hirdetni merészeli hogy íme
feltalálták a rák gyógyszerét. Ezért mi is csak a tényeket ismertetjük a
kellő távolságtartással, miután az alább leírtakról a magyar sajtó ez ideig
nem ejtett szót.
Évekig tartó harcot folytatott a most nyolcvanöt éves Luigi Di Bella
olasz professzor a római egészségügyi minisztériummal. A professzor a
hormonok felől közelített a rákgyógyításhoz: 1965-ben még csak patkányokon
kísérletezett többféle hormonnal, később a sokfelé csodaszernek kikiáltott
melatonint próbálta ki önként jelentkező betegeken, és... önmagán. Aztán
áttért a somatostatin nevű anyagra. Innen vezetett útja ahhoz a szerhez,
amely voltaképpen nem gyógyítja a rákot - tehát a már uralkodó kóros
sejteket -, hanem elűzi a szervezetből a rákot kiváltó okokat. Amikor
elkészült vele, a hivatalos utat követve beadta azt elemzésre a
gyógyszerbizottságnak. Egyszer, kétszer... hatszor. A bizottságot nem
érdekelte a gyógyulásokról szóló számtalan jegyzökőnyv, amit a professzor
mellékelt az anyaghoz. A tagok egy pillantást vetettek a szer összetevőire,
és máris közölték: ennek nincs, nem is lehet gyógyító hatása.
A bizottság Di Bella szerint ott követte el a hibát, hogy külön-külön
értékelte az összetevőket, így aztán a tagoknak eszébe sem jutott, hogy azok
összhatása a fontos.
Aztán Róma megfenyegette az összes olasz orvost hogy ha valaki közülük
alkalmazni merészeli Di Bella szerét, azt megfosztják orvosi diplomájától és
a szakma gyakorlásától... Ennek ellenére huszonöt olasz orvos mégis
felvállalta a Di Bella-féle szert, sőt nyilvánosan közzé is tette: náluk az
ilyen kezelésre is mód nyílik. A Di Bella-mixtúra tehát kapható, és
folyamatosan lehet tesztelni az eredményeit.
Di Bella modenai háza előtt ekkor már hosszabb sorok kigyóztak (és ma is
kigyóznak), mint a legtöbb kórház radiológiai osztálya előtt... Elsősorban
azok reménykednek benne, akikre a modern orvostudomány már kimondta a
halálos ítéletet - miután előbb meggyötörte őket a mellékhatásokban
bővelkedő radiológiai (besugárzásos) és vegyszeres kezeléseken.
A Di Bella-féle gyógyszerben olyan hormon játssza a fő szerepet, amelyet
aránylag könnyen lehet előállítani mesterségesen is. Önmagában azonban nem
hat, csak a kiegészítő szerekkel együtt hatásos a rák ellen. A "kiegészítők"
között pedig ott van az annyit emlegetett melatonin is, vagyis az emberi
tobozmirigy által termelt hormon. Di Bella rájött, hogy összefüggés van a
melatonin-szint és a trombociták (vérlemezkék) száma között.
A szer az eddig kezelt rákfajták 90 százalékánál segített, vagy
legalábbis a kezelés után jobbulás lépett fel; különösen a gyomor
rosszindulatú daganatai, a tüdő és a mellrák esetében.
Akkor hát miért ez a nagy harc? Az állami bürokrácia Di Bella szerint
azért áll ellen, mert hatalmas üzletről van szó! Ha kiderül, hogy ez a szer
valóban hatásos, akkor a nagy gyógyszergyártó cégek bevétele alaposan
megcsappan. Különösen azoké, amelyek rengeteg gépet, eszközt, szert és
kiegészítőt gyártanak a kemoterápiához és a radiológiai kezelésekhez. Itt
nem kis összegekről van szó: egy Di Bella-féle napi adag (3 gramm)
előállítási költsége 2-3 dollárnak megfelelő összeg, míg az olasz állami
egészségügyi szervezet három milligramm somatostatinért ezer dollárt fizet!
Érdekes jelenség, hogy az állam azért vesztette el a csatát - a jelenlegi
állás ezt mutatja -, mert fellázadtak a fővárostól távol eső megyék orvosai,
egészségügyi szervei, mi több, a bíróságok és egyéb hivatalok is egyre
inkább a professzornak adnak igazat. Az önkormányzatok a fővárosi sugallat
ellenére megparancsolják közkórházaiknak, hogy Di Bella szerét adják a rákos
betegeknek. De ez a harc a jelek szerint még messze nem fejeződött be.