Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                  EZREDVÉGI BESZÉLGETÉS JAMES LOVELOCK-KAL

                     (Monory M. András - Tillmann J. A.)
                          (Forrás: http://bocs.hu)

                        (Fordította: Tálas Annamária)


      - Hogyan jutott a Gaia-elmélet gondolatára?

   - 1965-ben  kezdődött  az  egész,  amikor  Amerikában,  a Jet  Propulsion
Laboratóriumban  kezdtem el dolgozni. Arra kértek fel, hogy segítsek a marsi
élet  kutatásával  kapcsolatos munkákban. Azért esett rám a NASA választása,
mert  műszertervező  voltam,  én  meg  azért  fogadtam  el a felkérést, mert
izgatott a Földön kívüli élet kutatásának feladata.

   Amikor  áttanulmányoztam  a Marsra tervezett kísérleteket, kiderült, hogy
ezek  egytől-egyig  földi laboratóriumokra szabott kísérletek voltak. Ez így
nem  lesz  jó!  -  gondoltam. Ha egy idegen bolygón keressük az élet nyomát,
akkor  ki  kell  dolgoznunk  egy olyan módszert, amely a bolygó egészéről ad
információkat.

   Miután  elkezdtem  ezen  töprengeni,  rájöttem,  hogy  egyetlen  megoldás
kínálkozik,   méghozzá   az,   ha   elemezzük  a  bolygó  légkörének  kémiai
összetételét.  Ha van élet a bolygón, akkor az élő szervezetek szükségképpen
nyersanyagforrásként  hasznosítják  a légkör anyagait. Ennek következtében -
mivel  ide  kerülnek  az  anyagcsere  végtermékei  -  megváltozik  a  légkör
összetétele.  Márpedig  ha  ez így áll, akkor a változás olyan mértékű lesz,
hogy az észrevehetően megkülönbözteti azon bolygóktól, amelyeken nincs élet.
Ha  ugyanis  nincs élet egy bolygón, akkor az a kémiai egyensúly állapotában
van.

   Jóval  azelőtt,  hogy  az  első  űrhajó  elindult  volna  a Mars felé, az
infravörös  teleszkópok  adataiból  már  ismertük a bolygó légkörének kémiai
összetételét.  Ahogy  elkezdtük  elemezni a marsi atmoszférát, úgy találtuk,
hogy  nagyon  közel  áll  a kémiai egyensúlyi állapothoz. Ezért ha elméletem
igaz,  akkor  semmi  értelme  útnak  indítani  a  Viking űrszondákat, hiszen
úgysincs rajta élet.

   De  ami  engem  ennél  sokkal  jobban  izgatott,  az az volt, hogy a Föld
légkörét vizsgálva kiderült, hogy az viszont elképesztően távol áll a kémiai
egyensúlyi  állapottól.  A  Föld  légköre  olyannyira életről árulkodó, hogy
messziről,   a   Naprendszeren  kívülről  irányítanának  rá  egy  infravörös
távcsövet, rögtön tudnák, itt élet van, sőt mit több, ipari tevékenység is.

   A  földi atmoszféra adatain tűnődve egyszer felsejlett bennem: ha Földünk
légköre  olyannyira  távol  áll az egyensúlyi állapottól, hogyan lehet mégis
ennyire   stabil?   Arra   gondoltam,  hogy  léteznie  kell  egy  szabályozó
folyamatnak,   mely  már  évezredek  óta  stabilan  tartja,  és  az  volt  a
feltevésem,  hogy  a  földfelszín szabályozhatja valamiképpen. Az ötletemmel
elmentem  a  csillagász  Carl Saganhoz, aki sajnos már nincs köztünk, mire ő
azt  válaszolta,  hogy  számára  ez kissé messzemenő elképzelésnek tűnik, de
tudok-e arról, hogy a Nap hőfoka most mintegy 25%-kal magasabb, mint amilyen
az élet kialakulása idején volt.

   Ez  vezetett  arra  a  gondolatra,  hogy  talán  nemcsak  a légkör kémiai
öszetétele  szabályozott,  hanem  feltehetőleg az éghajlat is. Így született
meg a Gaia-hipotézis.

   A   nevét  akkor  kapta,  amikor  hazatértem  Angliába:  egyszer  William
Goldinggal,  a  neves íróval, aki szomszédunk és barátunk volt, megosztottam
elképzelésemet.  A  legtöbben  nem  tudják,  hogy Golding eredetileg fizikus
volt,  így  aztán  jól  értette  a  tudomány  nyelvét.  Amikor felvázoltam a
hipotézisemet,  azt  mondta:  - Jim, egy ekkora ötletnek egy megfelelő nevet
kell találni! Én azt javaslom, hogy kereszteld el Gaiának!

      - Elmélete   kezdetben   a  biológusok  körében   nem   talált  lelkes
        fogadtatásra.

   - Rögtön  visszautasították;  egyikük egyenesen képtelenségnek  tartotta.
Így  aztán  azzal  a  gondolattal tértem vissza a munkámhoz, hogy készítenem
kell egy modellt, amelyen be tudom mutatni a Gaiai működését.

   Ez  1981-re  készült el, és a Daisy (százszorszép)-világ nevet kapta. Egy
olyan  bolygót  ír  le,  ahol  az  élővilágot  kizárólag  sötét  és  világos
százszorszépek   képviselik.  Kimutatható  volt,  hogy  e  bolygó,  napjának
felmelegedése  ellenére,  a két faj közötti természetes kiválasztódás milyen
pontosan  szabályozza  a felszín hőmérsékletét - a százszorszépek növekedése
szempontjából mindig az optimumon tartva. Megvolt tehát a rendszer működését
leíró  matematikai  modell. A Gaia így hipotézisből elméletté lépett elő, ha
ugyanis  egy  ötletet matematikai modellként le lehet írni, akkor tudományos
elméletként fogadják el.

      - Hogyan  működik  ennek a fekete-fehér modellnek az "eredeti",  földi
        változata?

   - Szibéria és Kanada fekete erdői például pontosan úgy viselkednek,  mint
a  modellbeli  sötét  százszorszépek.  A  tél például rövidebb, mint amilyen
egyébként  lenne,  hiszen  a  sötét  erdő  megakadályozza, hogy a hó egészen
befedje  a  felszínt.  Ennek  következtében  a napfény nem verődik vissza az
űrbe,  mint ahogyan az egy hótakaró esetében történne, hanem az erdő sötétje
elnyeli.

   A   trópusi  esőerdők  pedig  pontosan  úgy  viselkednek,  mint  a  fehér
százszorszépek. Nappal hatalmas mennyiségű vízet párologtatnak el, ami aztán
esőként  hull  vissza. Az így képződő felhőzet csaknem teljesen betakarja az
erdőt,  s  mivel  teteje  fehér, visszaveri a napsugarakat; megóv az erősebb
felmelegedéstől.  A  felhőképződésben  minden  bizonnyal  a  fák segédkeznek
azzal,  hogy  apró,  porszerű  részecskéket  bocsátanak  ki,  amelyekre mint
kondenzációs  magvakra  kicsapódik  a  pára. Ezek a folyamatok arra utalnak,
mintha  az  erdő, akaratlanul ugyan, de úgy manipulálná környezetét, hogy az
számára  a  legmegfelelőbb  legyen.  Ezt bizonyítani látszik az a tény, hogy
olyan területeken, ahol az esőzés nem természetes velejárója az éghajlatnak,
ahol  a  tengeri,  esőfelhőket  hozó szeleket nem kényszeríti felemelkedésre
hegység - mint például az Amazonasz vidékén -, ha kiírtják az erdőt, az soha
nem nő már vissza. Ez történt Pakisztánban az emberiség történetének korábbi
időszakában, és ez folyik ma Brazíliában.

   A  legizgalmasabb  Gaia  működésének  tulajdonítható  hatás  az,  hogy az
óceánok  feletti  felhőzet  feltehetően  a  tengeri élővilág tevékenységének
következménye.  Az  emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a Föld 70%-a óceán.
Nem  úgy  gondolunk  a  Földre,  mint  kék bolygóra, melynek nagy részét víz
borítja.  Egy  meteorológus  barátom szerint ha ezek a felhők nem lennének a
világtengerek  felett,  akkor a Föld közel 20 fokkal melegebb lenne; csaknem
biztosan túl forró az emberi élethez.

   Az  óceánokban  élő  algák  egy  különös  -  dimetil-szulfát  nevű - gázt
termelnek.  Ez  felszáll  a  légkörbe, ahol oxidálódik és apró cseppecskéket
alkot,  s  ezekre  a  kondenzációs  magokra  csapónak ki az esőcseppek. Ezek
nélkül nem lennének felhők: a tenger párolgó vize nagy cseppekké formálódna,
és  rögtön visszahullana a tengerbe. Ez a jelenség egyébként megfigyelhető a
Csendes-óceáni  szigetek  környékén,  ahol az algák számára túl forró a víz.
Itt tiszta kék égből esik az eső.

      - Elmélete meggyőző magyarázatot ad a Föld különleges, élő  egyensúlyi
        állapotára.  De hogyan tudott ez kialakulni - egészen más feltételek
        közepette?

   - Ha az élet megjelenik, akkor szükségszerűen megváltoztatja környezetét;
ez  az élet természete. Ha például sok széndioxid van a levegőben - amelyről
tudjuk,  hogy  melegen  tartja  a bolygót - akkor abban a pillanatban, ahogy
megjelennek  és  növekedésnek indulnak az első szervezetek, a széndioxid egy
részét beépítik a testükbe.

   Ez hűti a bolygót, ami aztán befolyásolja a természetes szelekciót, hat a
szervezetek evolúciójára, és a két folyamat együtt haladva állapodik meg egy
olyan   hőmérsékleti   érték   mellett,   amelyekhez  jól  alkalmazkodnak  a
szervezetek,   és  amelyet  aztán  a  bolygó  állandóan  fenntart.  Mindezen
jelenségeket  összevetve  sok  tudós,  méghozzá általában az adott területek
legjobbjai,  arra  jutottak, hogy mégiscsak lehet valami a Gaiai-elméletben.
De  nem  értik,  hogy a fajok közti természetes szelekció hogyan vezethetett
ahhoz  a  folyamathoz,  amellyel  a bolygó önmagát szabályozza. Magam is így
vagyok  ezzel.  Van  ugyan elképzelésem arról, hogyan is történhetett ez, de
nem ismerem a folyamat egészét.

   El  fog telni még egy kevés idő addig, amíg az elmélet teljessé válik, és
választ ad kérdéseinkre.

      - A  bioszféra  mellett egy ideje jelen van a technoszféra is.  Milyen
        hatása  van  ennek  az  élet  azon  összetett  rendjére, amiről Ön a
        könyvében ír?

   - A  Gaia-elméletet  meg  lehet  fogalmazni  egész egyszerűen is: azok  a
szervezetek,  amelyek összhangban élnek a környezetükkel, elősegítik utódaik
fennmaradását. Azok pedig, amelyek kárt okoznak benne, saját utódaik számára
teszik tönkre az életfeltételeket, így azok pusztulásra lesznek ítélve.

   A  technoszféra,  minket  embereket  és  gyárainkat  beleértve,  még  nem
fejlődött önszbályozó rendszerré. Különösen érdekes ez a városok esetében. A
város   egy  szuperorganizmus,  olyan  mint  egy  termeszvár.  De  még  csak
részlegesen  fejlődött  ki,  tele van megoldatlan problémákkal. A termeszvár
kitűnően   légkondícionált,   friss   levegő   járja  át,  míg  a  városaink
szennyezéstől  bűzlenek és problémákkal kűzdenek. De ez még nem jelenti azt,
hogy  nem  fejlődnek. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy elég gyors lesz-e a
fejlődésük   ahhoz,   hogy  alkalmazkodni  tudjanak  az  általuk  előidézett
változásokhoz.

      - Az  emberi  tevékenység  a  felszín   átalakításától,   az  élővilág
        megváltoztatásától   a   környezet   szennyezéséig   terjed.  Milyen
        következményei vannak mindennek a bolygó egészére nézve?

   - Nos,  ez  nagyon összetett dolog. Egy biztos: a legjelentősebb hatás  a
gondolkodás  képességéből adódik; abból, hogy beszélgetni tudunk arról, amit
csinálunk. Egyetlen állat sem képes erre. Ez alapvető változás, mert elvileg
azt  jelenti,  hogy  képesek vagyunk tudatosan befolyásolni a Föld jövőjét -
amire még nem volt példa.

   Hogy  mi  ennek  a  következménye?  Nem  tudom,  csa  arról vagyok mélyen
meggyőződve,  hogy  nem vagyunk eléggé fejlettek ahhoz, hogy kezünkbe vegyük
bolygónk  irányítását. A környezetszennyezéssel és a felszín arculatának, az
élőlények   lakóhelyének   megváltoztatásával   kapcsolatos   dolgok   azért
aggasztanak,  mert  ez  nagyon rossz pillanatban történik. Maga a Föld lázas
állapotban  van.  Mi  csak  a  jelen  földtörténeti  időszakából  ismerjük a
bolygónkat,  de  ha  százezer  években  beszélünk,  akkor  tudjuk, hogy ez a
mostani  csak  egy  rövid, ún. integlaciális időszak. Ez után ismét kezdődik
egy    jégkorszak,    tart    pár    százezer    évig,    és   így   tovább.
Környezetszennyezéssel  zavarni  egy  interglaciálisban  lévő  bolygót ahhoz
hasonlítható, mint amikor egy lázas embert háborgatunk. Most sokkal kisebb a
kilengésekkel szembeni ellenállása. Ez aggaszt.

   Ugyanakkor  alapvetően  optimista  vagyok.  Könnyű  azt  mondani, hogy az
ajtónkon  kopogtat a világvége. De miután nem vagyunk hosszúéletűek, az a 40
év,  amely  ahhoz kell, hogy reagáljunk a környezetben okozott változásokra,
hosszú időnek tűnik.

   De  mégis  reagálunk.  Például  amikor  1970-ben  felfedeztem  a  freonok
felhalmozódását  a  légkörben, azt követően egy szakember kijelentette, hogy
ennek következtében az ózonréteg vékonyodni fog, ami sok problémát okoz majd
az  embereknek.  Erre  reagáltunk,  ma  már  nem  bocsátunk  ki  freonokat a
légkörbe. A széndioxid-kibocsátást sokkal nehezebb lesz csökkenteni, de az a
gyanúm, hogy ez is csak idő kérdése.

   Furcsa   egy  népség  vagyunk:  képesek  vagyunk  közvetlen  környezetünk
átalakítására,  így  olyan  mértékben terjedtünk el a bolygó egészén ahogyan
eddig  semmilyen  más faj sem tudott. Ennek következtében egyre szaporodunk,
és  ezzel  együtt  nő  a tőlünk függő fajok, például a szarvasmarhák száma -
amelyek  hatalmas  földterületet foglalnak el. Megváltoztattuk a földfelszín
arculatát és történetét.

   Több  változást  idéztünk  elő,  mint  amennyi  eddig történt. Alapvetően
megváltoztattuk  a  légkört,  és  ennek következményei csak a jövő században
fognak kiderülni.

      - A  földi  élővilág  egészét  egyetlen  önszabályozó   organizmusként
        értelmező elméletében helye van-e az evolúcióelméletnek?

   - Az  evolúcielmélet  lényeges  eleme a véletlen. Ahogy Jacques Monod,  a
nagy  francia biológus kifejtette, a véletlen és a szükségszerűség a darwini
evolúció  mozgatórugója.  Ez  teljességgel  érvényes a Gaiara is. A véletlen
sokféleképpen  jelenik  meg;  leglényegesebbn  formái  egyikét  a természeti
katasztrófák  jelentik. Ilyenek a földtörténet hosszabb időszakai során újra
és újra bekövetkeztek.

   Az  egyik  ilyen  katasztrófa 65 millió évvel ezelőtt történt, amikor egy
kb.  10 kilométer átmérőjű meteor ütközött a Földnek a Yucatán-félszigetnél,
a  Mexicói  öbölben.  Ennek  következtében  az  akkor  élő  fajok nagy része
kipusztult.   Feltehetően  ez  okozta  a  dinoszauruszok  kipusztulását  is.
Másfelől   viszont  éppen  ez  adott  lehetőséget  arra,  hogy  mi,  emberek
létrejöjjünk.

   A  földtörténet  korábbi  időszakában, néhányszáz millió évvel ezelőtt, a
permben  egy  ennél  még nagyobb csapást szenvedett el a Föld: ekkor a fajok
több  mint  95%-a  kipusztult. Túlélők mindig vannak. Ma azonban világszerte
tragikus mértékű a biodiverzitás csökkenése.

   Rengeteg  csodálatos  állat,  növény  hal  ki  olyan  sebességgel, mint a
geológiai   katasztrófák   idején.   Mindez   az   elhibázott   mezőgazdaság
következménye.  Táplálkozási szokásaink, főként a húsfogyasztás miatt sokkal
több földet használunk, mint amire szükségünk lenne.

   A  körülmények  esetleges  változása  miatt  van  szükség különböző fajta
élőlényekre,  amelyek benépesítik az élőhelyeket. Rengeteg fajra van szükség
ahhoz,  hogy  a  nagy klimatikus katasztrófák vagy légköri változások esetén
legyenek  túlélők.  így  a  kisebbségben  levő  fajok,  amelyek  addig  csak
vegetáltak,  a  környezet  megváltozásával  új  szerephez  juthatnak.  Ezért
értékes számomra a fajok sokfélesége.

      - Többek  szerint  az  ember  már létszámánál fogva is túlzott  terhet
        jelent az élővilág egészére nézve.

   - Túl vagyunk népesedve, efelől nincs kétségem. Az optimális népességszám
szerintem  az  egy  milliárd körüli. Ezt azért mondom, mert kétszáz évenként
szokott  bekövetkezni  egy-egy  nagyobb  vulkánkitörés.  Nincs  ebben  semmi
rendkívüli, végig jellemzi a földtörténetet.

   1812-ben például a Krakatau vulkán kitörése annyi port vetett a légkörbe,
hogy  két  éven  keresztül  nem  lehetett  aratni.  Hasonló  esemény történt
Izlandon  1750-ben.  Egy ilyen most is bármikor bekövetkezhet. Hogyan fogjuk
túlélni?  Hogyan  leszünk  képesek 5-6 milliárd embert táplálni, ha az egyik
féltekén  két  éven  keresztül  nem lesz mit aratni? Ha jól tudom, az északi
félteke   gabonaraktárai  gabonaraktárai  15-20  napra  elegendő  készlettel
rendelkeznek. Esetünkben 600 napról van szó. Ezeket az eseményeket kell szem
előtt tartanunk, amikor a túlnépesedésről beszélünk.

      - Hogyan fogunk megbirkózni velük?

   - Egy  katasztrófa  esetén  mindig  lesznek  túlélők, akik újrakezdik  az
életet.  A rendelkezésre álló könyvek, útmutatók legtöbbje ilyen esetben mit
sem  ér.  Képzelje  el,  hogy  egy óriási katasztrófa túlélője, és megpróbál
megbírkozni  egy  járvánnyal.  Felkutat  egy  betemetett  könyvtárat, és mit
talál?   Egy   kormánybrosúrát  tele  handa-bandával,  vagy  egy  tudományos
magazint,  amelyből  egy  kukkot  sem  ért,  esetleg az akupunktúráról szóló
könyvet. Fabatkát sem érnek.

   Egy  egyszerű  orvosi  könyvre van szüksége, amiből megtudható, hogy mi a
teendő   kolerajárvány   esetén;   hogyan   lehet   egyszerűen,   komplikált
berendezések  nélkül  helyreállítani a szervezet folyadékveszteségét. Minden
háztartásban  kellene  lennie  egy  ilyen  kiadványnak,  hogy  a  túlélők ne
kövessenek el súlyos hibákat!

      - Ön  évtizedek  óta  független  kutatóként  él.   Hogyan  tudott  így
        dolgozni?

   - Nincs   különösebb   stratégiám.   Húsz  éven  keresztül   egy   állami
intézményben,   a   British  Medical  Council-nél  dolgoztam,  ahol  csaknem
tökéletes  volt  minden:  szabadon dolgozhattam azon ami éppen érdekelt, hat
hét fizetett szabadság, biztos nyugdíj...

   Aztán  40  felé közeledve úgy tűnt, hogy ez így megy, előre tervezetten a
sírig.

   Elkezdett  foglalkoztatni  az  újrakezdés  gondolata, és akkor váratlanul
kaptam  egy  levelet  a  NASA-tól,  amelyben  azt  kérdezték, volna-e kedvem
csatlakozni    a   Hold-kutatási   programhoz.   Elfogadtam   és   független
konzultánsként kezdtem el dolgozni náluk. És így élek azóta is. Sosem tudom,
honnan kapom következő évi fizetésemet, de eddig még mindig volt jövedelmem.
A  pénzzel  kapcsolatban  mindig  az  volt  az  érzésem, mintha egy hatalmas
vízesés  mellett  élnék,  ahol állandóan óriás mennyiségű pénzek ömlenek, és
elég  kinyújtani  egy  poharat ahhoz, hogy a permet megtöltse. És ennyi elég
is. Ha megpróbálnám megcsapolni, elszabadulna a pokol.

   Ez  azért  is  meglepő,  mert  manapság sokfelől hallani arról, hogy pénz
hiányában  ellehetetlenül  a  tudomány,  lankad a fejlődés és nem lesznek új
felfedezések.

   Van  egy  törvényem, mely szerint: minél több pénzt fektetsz a kutatásba,
annál  kevesebb  térül  meg  belőle. Elég, ha olyan példákra gondolunk, mint
Einstein,  akinek  mindössze  papírra  és  ceruzára volt szüksége csodálatos
munkájához,  vagy Darwin, aki utazott egy hajón. Ezek a dolgok gyakorlatilag
semmibe   sem   kerülnek,   mégis   megváltoztatják   a   világról  alkotott
felfogásunkat.

   Az  előre eltervezett tudományos felfedezés egyébként is marhaság. Én úgy
gondolom,  hogy  a  tudattalan  sokkal  lényegesebb szerepet játszik, mint a
tudatos gondolkodás, amely szerintem csak a felszínt mutatja - hasonlóan egy
számítógép képernyőjéhez.

   Ami a tudattalanban történik, az sokdimenziójú, hihetetlenül komplex. Ami
ebből  a  felszínre  kerül,  az  csak  a töredék. Az igazán fontos az agyunk
tudattalan részében történik.

   Talán  ami az agyban történik, az a következő nagy dolog, amit a tudomány
felfedezhet.  Ugyan  létezik  olyan matematikai elmélet, amely szerint sosem
leszünk képesek arra, hogy megmagyarázzuk saját agyműködésünket.

   És  lehet,  hogy  ez így s van. Kétségtelen, hogy saját intellektusunk az
Univerzumban fellelhető legbonyolultabb dolog.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező