Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                                 ÁLMODUNK...

                       Szobád üres, ágyadnál
                       Zavarban a szépség
                       Áll fölötted s néz le rád
                       Elnyeli az irigység

                       Szobád üres, csak te vagy
                       Mosoly játszik ajkadon
                       Nem tudom, hogy miről álmodsz
                       De nevetsz rajtam, jól tudom

                       Rádpillant az éjszaka
                       És bánat látszik arcodon
                       Tudja jól, hogy hideg lelked
                       Szerelmet kér, angyalom

                       Ne hidd azt, hogy ismerlek
                       Egy isten-testvér lát beléd
                       Szólj hozzám egy szavaddal
                       És tálcán nyújtom őt eléd

                       Aludj, kedves, álmodj csak
                       Járjon lelked szép napon
                       Felejts el, de nézz majd rám
                       Ha utam metszed utadon...


                       Szobámban a fájó csend ül
                       Szemem nyitni nem tudom
                       Álmomban bár meglátlak
                       Csak csodálhatlak, angyalom

                       Szobámban egy érzés csendül
                       Megint rólad álmodom
                       Nevetsz rajtam, elvetsz, megölsz
                       De mit érzel, csak én tudom

                       Rámtekint a Holdisten
                       Mert mindig rólad álmodom
                       Jövőmondó sugara
                       Furcsán csillan arcomon

                       Nézem szobám bús falát
                       És nem mozdul a szó
                       Múzsám alszik; nem ismer
                       Bánat; nem kimondható

                       Álmod, kedves, visszanéz
                       És erőt kér a vágyadba
                       Nem állsz meg, nem vársz rá
                       Hát visszakullog ágyamba...


                       Várj, kedves, el ne dobj
                       Hisz nem is ismersz még
                       Nem álmodsz, csak én vagyok
                       És bár nem hiszed
                       És bár megveted
                       Akkor is...lelkem immár benned ég.

                            NiGHTMARE 1996.04.22.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.