''Kéri Katalinď0:
''A NYAK BŐREď0
A napok, ha nem vagy,
őrült napok,
az emlékezés napjai
melyek visszatérnek...
Napok, melyek éjszakába fordulnak,
éjek, melyek szomjat hoznak,
napok, melyek éjszakába fordulnak,
melyek olyanok, mint a tegnapok.
Tudtam, hogy majd nem leszel itt,
de nem csalódtam,
ott vagyok veled mindig
a fényben
és jajszavam száll...
Tudom, hogy nem jössz már, és nem tudom, mire várok még,
tudod, senki sem tesz velem úgy, mint te,
tudod, mikor érinted a bőrt a nyakamon
és tudod, nem is élek én ha nélküled vagyok...
és jajszavam száll...
Az éjjelek, ha nem vagy,
őrült éjjelek,
az éjjelek, mik körbevesznek,
az éjjek, mik rám találnak még,
éjjelek, ha nem vagy hozzám közel...
Tükröződsz a tengerben,
ahol szomjam oltom
éjjelek, újak és régiek
szerelem nélkül altatnak el...
David Santisteban:
(Letra: ''Juan Manuel Roldánď0)
''PIEL DE CUERO
Días que no estas
días de locura,
días de recuerdos
que vuelven a ser...
Días que acaban en lunas
lunas que dan mucha sed,
días que acaban en lunas
lunas como la de ayer.
Sabía que no estarías tu
pero yo no fallé
y estuve como siempre allí
bajo la luz
estuve haciendo uuhh...
Y se que no vendrás y no se a que espero
y sabes que nadie me hace lo que tú
y sabes que pones la piel de cuero
y sabes que no vivo si estoy sin tí...
estuve haciendo uuhh...
Lunas que no estás
lunas de locura
lunas que me encuentran
lunas que encontré
lunas que no son como tu ninguna
lunas que de cerca sólo pueden ser...
tu reflejo en la laguna
donde yo apago mi sed
lunas nuevas viejas lunas
que se duermen sin querer...