Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               Nemere István:

                             BALESET A KILÁTÓBAN

       (Forrás: RTV hét, 1998. október 12 - 18., 42. szám, 48-49. o.)

   Elisabeth  bátran  lépett a korláthoz. Még óvakodott lenézni. A kilátás a
toronyból  csodálatos  volt.  A  hegycsúcson  mindig  fújt a szél, elvitte a
felhőket. Tűzött a nap, a távoli dombok kékesen ragyogtak.

   - Gyere közelebb - mondta Paul. A szemében gonosz fény lobbant.

   Elisabeth  úgy  tett,  mintha nem látná. "Hadd higgye, hogy mit sem sejtő
áldozat leszek!" - gondolta az asszony és magában hozzátette: "Istenem, add,
hogy Gabriel sikerrel járjon! Mert azóta nem találkozhatott a férfival."

   Paul  tegnap  délben említette, hogy felviszi feleségét a kilátótoronyba.
Volt  valami  a  hangjában, amit Elisabeth nyolcévi pokoli házasság után már
jól  ismert.  Paul rosszban töri a fejét. És mivel már elegük van egymásból,
de  Elisabeth  életét biztosította még annak öngyilkossága esetére is - mint
azt Elisabeth a kötvényen látta -, hát nem kétséges, mit tervel.

   Amikor elmondta Gabrielnek, a férfi is ugyanígy gondolkodott. De neki más
is  eszébe jutott Paul tervéről. Nem volt sok idejük, így csak néhány percig
sugdolóztak ott, aztán, Gabrielnek el kellett mennie.

   Most pedig... Elisabeth ott állt az alacsony korlátnál. Odalent a sziklás
mélység, néhány fa a torony lábánál és a szakadék. Ha lezuhan... A hálót nem
láthatta. Gabriel azt mondta, zöld színű, erős műanyag hálót feszít ki a fák
lombjai alatt. Paul a maga csapdájába esik...

   - Nézd,  mi  van  ott  lent! Egészen közel a torony  lábához! - kiáltotta
Paul,   és   kihajolt.   Elisabeth  mély  lélegzetet  vett.  Szerette  volna
megállítani  a  világ  folyását.  Ez  a  pillanat... Nagyon félt tőle. Aztán
egészen a korláthoz állt, és lenézett.

   Tulajdonképpen  nem  is csodálkozott, amikor érezte, hogy a teste felfelé
és  előre mozdul. Paul két kezét alig érezte a bokáján. A láthatár kibillent
eddigi  nyugodt  állásából, most valahogyan ferde volt a látvány. Aztán csak
annyit érzett, hogy repül. Nem is hallotta önmaga vérfagyasztó sikoltását.

   Nem  vesztette  el  az  eszméletét. Így aztán közelebb érve a földhöz még
látta,  hogy  ott  nincs kifeszítve semmilyen háló! Ez volt az utolsó dolog,
amit Elisabeth életében még utoljára látott.

   Másnap  este - emikor a rendőrség már befejezte a "szerencsétlen baleset"
nyomozását, és megállapította, hogy Elisabethet valószínűleg a hirtelen jött
váratlan   szélroham  lökte  le  a  toronyból,  és  rajta  kívül  senki  nem
tartózkodott ott - Paul fellélegzett: Nem is tudja, hányszor adta elő szinte
sírva, mennyire imádta Elisabethet. Örökké bánni fogja, hogy egyedül engedte
fel a toronyba. De neki asztmája van, és kerüli a sok lépcsőt...

   Csöngettek. Gabriel jött meg. A férfi, akit ő bérelt fel, hogy játssza el
Elisabethnek  a fiatal szerető szerepét. Természetesen nem ingyen vállalta a
fickó.

   Gabriel bejött. Határozott volt:

   - Most, hogy meghalt Elisabeth, és ön örökli a vagyonát, igényt tartok  a
felére - mondta a döbbent Paulnak. Pedig csak néhány ezer dollárban egyeztek
meg...

   Gabriel  videokazettát  vett  elő.  Paul  megesküdött volna rá, hogy csak
másolat. Több is van ott, ahol ez volt. Gabriel hideg tekintettel jelentette
ki:

   - Valóban  ott  voltam  a  toronynál, és lefilmeztem az eseményt,  kedves
Paul.  Tisztán  látszik az arca is, amikor lelöki a feleségét. Ha elküldöm a
rendőrségnek,  villamosszékbe  ültetik.  Telefonon  lediktálom majd a svájci
bankszámlaszámomat, oda kérem a pénzt. Viszlát, Paul!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező