Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                               BOLDOG FEHÉRSÉG

  (Forrás: TVR hét, 1998. szeptember 28. - október 4., 40. szám, 44-45. o.)

   A  világ tökéletesen fehér volt. A hegyek csúcsa párába burkolózott. Anne
és  Rex  bármerre  nézett,  csak  havat  látott. Vakító fehér takaró fedte a
domboldalt. Mögötte meredeken magasodott a Yong-csúcs. A hatalmas hótömegből
itt-ott  fagyott  szikla  állt ki. Az éjszakai hideg szél sok kis jégszobrot
formázott, és a nappali enyhülés sem olvasztotta meg.

   A  táj  tökéletességét  csak  két dupla vonal törte meg - a két síelő ide
vezető  nyoma.  Anne  kipirulva  nézte  a  tájat.  Hát  feljutottak  ide!  A
menedékházban  töltötték  az  éjszakát;  a  gondnok nem nagyon örült, amikor
reggel  közölték  vele,  feljönnek  a  Yongra.  "Veszélyes  az  ilyenkor"  -
mormolta.  Rex  otthagyta,  nem bírta az ilyen alakokat. Csak legyintett rá,
nem vesztegette az idejét. Anne viszont szeretett beszélgetni az emberekkel.

   És  most  itt  voltak.  Feszültség  lapult  bennük.  Nem ok nélkül. A táj
fenséges  volt,  de  belső  világuk valósággal szétrobbant. Anne harmincéves
volt. Nem szép, de gazdag. Rex ezért vette feleségül három évvel ezelőtt. És
Anne tudta ezt. Sőt többet is tudott.

   Rex  a zsebében a pisztolyt markolta. Halványan érezte, hogy valami nincs
rendben.

   Anne-ból  furcsa,  addig nem érzett sugárzás áradt feléje. De a férfi azt
hitte, saját izgalma fűti az agyát. A szíve egyre gyorsabban dobogott.

   Anne  továbbsiklott. A hersegő hó máskor megnyugtatta, most azonban egész
idegrendszerével  érezte: figyelnie kell. Még száz méter! Indulás előtt Anne
végighallgatta a bőbeszédű gondnokot, és nem bánta meg.

   A Yong-csúcs most északra volt tőlük. Anne a karórájába épített iránytűre
pillantott.  Igen,  jó helyen vannak. Rex utánasiklott, de aztán félkört írt
le,  vagy  húsz méterre a feleségétől. Anne közben helyezkedett, és legyőzve
félelmét, odaszólt:

   - No, lesiklunk?

   Rex elővette a pisztolyt a zsebéből. Anne szeme kitágult...

   - Isten veled, Anne!

   Anne  torka  elszorult.  Pedig  felkészült  rá. Rex már hetek óta furcsán
viselkedett.  És mielőtt otthon, a városban beszálltak volna a kocsiba, Anne
észrevette,  hogy  a  férfi  a  táskájába  tette a pisztolyát is... Nem volt
kétsége,  mit  tervez.  Még  jó,  hogy  fél  órával a hegyekbe indulás előtt
sikerült elugrania a boltba...

   Rex  már  nem habozott. A feleségére emelte a fegyvert. Még csodálkozott,
hogy   az   asszony  nem  szól,  csak  néz.  Nem  hisztériázik,  nem  próbál
menekülni...

   Anne  lassan  arca,  feje  elé  emelte  mindkét  karját.  Érezte  a  ruha
feszülését,  és  hirtelen  megnyugodott. Még fordult is a lécekkel, és kissé
lehajolt.

   Rex lőtt.

   Anne eldőlt a hóban.

   A  férfi  még  mindig  mozdulatlanul  állt. A külvilág zaja csak késéssel
hatolt  az  agyába.  Valami reccsent mögötte, surranó zaj közeledett, lassan
dübörgéssé  változott.  Nehézkesen megfordult a sítalpakkal. Nem látta, hogy
Anne  guggolva siklik lefelé, oldalazva távolodik a Yong-csúcstól. Rex szeme
kerekre tágult.

   Feléje száguldott a hegycsúcs!

   Csak  pillanatnyi  késéssel  értette  meg:  nem  a hegy indult el, csak a
hótömeg.  Lavina!  De  az a pillanat sokat jelentett. Az életet. A halált. A
hatalmas  hógörgeteg  vagy  száz  méter  szélesen  indult  a lejtő felé, úgy
gördült  rá  a  férfira.  Rex  rémülten próbált oldalra siklani, de a lefelé
zuhanó-görgő réteg egyetlen másodperc alatt megvastagodott, maga alá gyűrte,
elsodorta, lenyelte.

   Anne  oldalra  siklott,  lélegzetét is visszatartva lökdöste magát előre.
Elöntötte  a  verejték, amikor a lejtő szélén megfordult. A piros sapkát már
nem  látta. Kis híján őt is elérte a lavina széle. Hihetetlen volt a látvány
- hófehér tengerár zúdult a mélybe, dübörgött a föld és a hegy...

   Anne  lihegett.  Fájt  az  egyik  bordája. A frissiben vásárolt golyóálló
mellény súlya is nehezítette a mozgását.

   Rex...  Igen.  Megszűnt hát a félelem. Itt maradt egyedül. A vagyon és az
életbiztositás  már  csak  az  övé,  pedig  semmit sem tett érte. Legfeljebb
annyit,  hogy  végighallgatta  a  menedékház  gondnokát,  aki  arról mesélt,
mennyire veszélyes a Yong-csúcs alatt síelni. Az évnek ebben a részében elég
egyetlen hangos kiáltás, és lezuhan a meredek hegyoldalon felgyűlt hó.

   "Kiáltás?  A  lövés annál is hangosabb!" - vélte Anne, és vissza se nézve
indult  a  lejtőn.  A  menedékházhoz  érve sírnia kell majd és kiabálnia. "A
férjemet  elsodorta  a lavina!" De még ráér. Előfordult, hogy néhány áldozat
még  pár  óra  múlva  is  életben  volt  a  hó  alatt.  Hát  ez most nem fog
előfordulni.  Csöppet  sem  kell  sietnie!  Így  hát Anne lassan, élvezettel
siklott a gyönyörű, tökéletes, boldog fehérségben.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.