Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              CSAK ESSEN AZ ESŐ

     (Forrás: TVR hét, 1998. szeptember 14. - 20., 38. szám, 44-45. o.)

   - Azt   a   pasast  maga  sohasem  kapja  el.   Olyan,  mint   valamilyen
megközelíthetetlen vár. Folyton testőrök gyürűje veszi körül. Le sem lőheti.
Jobban vigyáznak rá, mint a miniszterelnökre!

   - Semmi  baj  - mosolygott rejtélyesen Daniel. Bérgyilkos volt,  a szakma
mestere. Természetesen a hozzá hasonlókról sohasem ír az újság. A nevük vagy
a  fotójuk  nem  jelenik meg a képernyőn. Szeretnek a háttérben maradni, ami
voltaképpen  érthető. - Nyugodjon meg! - fordult a megbízóhoz Daniel. - Maga
csak  fizessen,  és  legyen  türelemmel!  Itt,  a hegyvidéken minden ötödik-
hatodik  napon  esik  az eső. Tehát legfeljebb egyetlen hétig kell várnia az
eredményre.

   - És akkor mi lesz? - értetlenkedett a férfi.

   - Majd meglátja.

   A  megbízó  odaadta  hát  a  vérdíj  felét  és elment. Daniel pedig várt.
Megnézte,  milyen  tartalék  esernyője van az étteremnek, ahol a célpont - a
fontos   multinacionális   cég  tulajdonosa  -  ebédelni  szokott.  A  hegyi
üdülőhelyen nem volt túl sok vendég. Mr. Olivis nyilván ezért is választotta
ezt a helyet a fogyókúrával egybekötött üdülésre.

   A  vendéglő  minden ernyője egyforma, régimódi, nagy fekete esernyő volt.
Markolata  vaskos,  jól  fogható.  Tekintélyes, tiszteletet parancsoló sötét
kupolát  feszített  használója  feje  fölé. Az étterem hat ernyője a ruhatár
melletti  kosárban  állt.  Daniel  egyszer  már látta, hogy néhány ismertebb
vendégnek kölcsönadtak egyet-egyet, hogy az esőben is szárazon érjen haza.

   Daniel,  miután  szemügyre vette az ernyőkészletet, elutazott a távolabbi
városba  és  vett hat ugyanolyan ernyőt, és még mást is. Aztán visszajött és
bérelt szobájába zárkózva munkához látott.

   Minden  délben  a  szobája  ablakából  látta Mr. Olivist, amint bemegy az
étterembe  a  diétás  ebédért, majd szintén a testőreitől szorosan körülvéve
elindul sétálni.

   Csak  essen  az eső! - gondolta Daniel. Munkája végeztével golf-ütőzsákba
tette  a  hat ernyőt és elment az étterembe. Mint aki a golf pályáról jött a
völgybe  vacsorázni.  Aztán  óvatlan  pillanatban kivitte a zsákot a ruhatár
mellé.  Nem  volt  ott  senki, amikor kicserélte az ernyőket. A barkácsoltak
talán  kicsit nehezebbek voltak, mint az eredetiek, de ezt senki sem vehette
észre.

   Kedden  végre beborult. Olivis és kísérete ebédelni ment. Megérkezésükkor
még  nem  esett,  de  ebéd  közben eleredt. Daniel kinyitotta az ablakot, és
fölkészült.  Zuhogott,  amikor  Mr.  Olivis testőrei fölbukkantak az étterem
kijáratánál.  A  kis csoportnak alig száz métert kellett gyalogolnia hazáig.
Daniel elővette a kicsiny távirányítót.

   Mr.  Olivis  lépett  ki  az  étterem ajtaján, egyik testőre jókora ernyőt
tartott  föléje.  Daniel  tudta:  mindegy, melyik ernyőt választotta, hiszen
mind  a  hat  egyforma,  és  mind  ugyanazon a hullámhosszon működik. Daniel
mobiltelefonján hívta a megbizóját:

   - Esik  az  eső  -  mondta röviden. - Akarja hallani? - és a telefont  az
ablak  felé  fordította,  majd  megnyomta  a  detonátor  gombját.  Villanás,
fülsiketítő  dörrenés,  és semmi több. A téren csupán füstölgő kráter maradt
ott, ahol néhány másodperce még Mr. Olivis állt.

   - Ennyi! - mondta Daniel, és kikapcsolta a készüléket. Fogta a bőröndjét,
és lassan a kijárat felé indult. A portásnak unottan mondta:

   - Nem szeretem az esőt. Kérem a számlámat.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező