Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                          ÖTLET NÉLKÜL NINCS ÜZLET

       (Forrás: TVR hét, 1998. június 22. - 28., 26. szám, 44-45. o.)

   Megszólalt  a csengő: Peter Black letette a bélyeggyűjtők katalógusát, és
kinyitotta az ajtót.

   - Üdvözlöm,  Mr.  Black!  Engedje  meg,  hogy  korszerű biztonsági  zárat
ajánljak  az  ajtajára!  -  A  fiatalember, aki az ajtóban állt, kicsi volt,
vékony és szemüveges.

   - Kérem, kérem! - szólt rá türelmetlenül Black. - Nem érdekel az a zár.

   - De  uram!  Amit  én ajánlok, az két ponton záródik, meggátolja az  ajtó
befeszítését  és  leemelését. Higgye el, az ön ajtózára nem biztonságos! Még
az ilyen magamfajta kis ember is könnyedén föl tudja feszíteni...

   - Nézze,  én  már tizenöt éve lakom itt, és még soha senki nem tört be  a
házba - vágott közbe Black. Dühösen, köszönés nélkül csapta be az ajtót.

   - Ami  késik,  nem  múlik  -  motyogta  az  üzletkötő,  és az ajtó  alatt
becsúsztatta a névjegyét.

                                  *   *   *

   Black   újsággal   a  kezében  belépett  a  liftbe.  Megszokásból  mindig
átlapozta, mire a lakásához ért.

   "Különös  betörés  volt  a  VII.  sugárúton,  a  149-es házban..." Hol? -
torpant meg Black. - De hiszen ez a szomszéd ház!

   "A  betörőt valószínűleg megzavarták, mert nem vitt el semmit" - olvasta,
miközben  a  lift  a legfelső emeletre ért. Összehajtogatta a lapot, és arra
gondolt,  hogy  az  elmúlt  tizenöt  évben  betörésnek  még csak a hírét sem
hallotta   ezen   a   környéken.   Kiszállt  a  liftből,  és  hiába  próbált
megszabadulni  a rátörő nyugtalanságtól. Sietve ment végig a sötét folyosón.
Mindig  csak a lakása előtt kapcsolta föl a villanyt, hogy a kulcsot a zárba
tudja  illeszteni. Most idegesen nyúlt a kapcsoló felé, de a keze megállt...
Még  így,  a  lépcsőház gyér megvilágításánál is jól látszott, hogy a lakása
ajtaja nyitva van...

   Peter  Black  szíve  a torkában dobogott, amikor belökte az ajtót. Minden
óvatosságot  feledve  rohant be a lakásba. A szekrényajtót nyitva találta, a
fiókokat  kihúzgálva,  értékes  bélyeggyűjteménye a szőnyegen hevert. Remegő
kézzel  végiglapozta,  de szerencsére sértetlen volt. A telefonhoz ugrott, a
rendőrség számát tárcsázta.

                                  *   *   *

   Mire  a  helyszínelők  megérkeztek,  Black  már tudta, hogy nem vittek el
semmit. Még az értékes, kőnyomatos bélyegeit is a helyükön találta.

   - Biztosan  megzavarták  a  betörőt - mondta a nyomozó, amikor  aláiratta
vele  a  jegyzőkönyvet.  - Azért annyit tanácsolhatok, hogy szereltessen föl
komolyabb   zárat  az  ajtóra.  Látja?  Ezt  a  régit  egyetlen  mozdulattal
feszítették  föl. Ugyanúgy, mint a szomszéd lépcsőházban. Egy héttel ezelőtt
pedig  az  utca  másik  oldalán jártak... Igaz, ott sem vittek el semmit, de
azért  nem  árt  az óvatosság. Van már nagyon jó zár, amely megakadályozza a
befeszítést és az ajtó leemelését.

   - Igen, igen! Éppen három nappal ezelőtt járt itt az üzletkötő. Akkor nem
érdekelt  az ajánlata, de bedugta az ajtó alatt a névjegyét. Hová is tettem?
- Black már a telefonasztalka fiókjában kutatott.

                                  *   *   *

   Az üzletkötő leültette a fiatalembert.

   - Nos  -  kezdte,  miközben  megtörölte a szemüvegét -, biztonsági  zárat
forgalmazok,  de  már  nem  győzöm  egyedül  a munkát, ezért hirdettem, hogy
munkatársat   keresek.  Tudja,  az  utóbbi  időben  volt  néhány  betörés  a
környéken,  ilyenkor  aztán  megijednek  az  emberek,  és hívnak. Nemcsak az
szereltet  fel  zárat,  akihez  betörtek,  hanem  a  szomszédok is. Ezért ne
ijedjen  meg,  ha  elküldik,  amikor  felajánlja  a zárat, csak hagyja ott a
névjegyemet, és pontosan jegyezze föl a címet. A többi már az én dolgom...

   A fiatalember tétovázott.

   - Nem   is   tudom...   Dolgoztam   már   zárszerelőnél,  de   alig  volt
megrendelésünk.  Szinte semmit sem kerestem. Magának mitől megy olyan jól az
üzlet?

   Az üzletkötő hamiskásan mosolygott.

   - Az  ötlet.  Tudja,  az  ötlet. Azon múlik minden. Aki meg akar élni  az
üzletben,  annak  mindig  új  ötletre  van  szüksége...  Látja, nekem mennyi
megrendelésem van?

   - De mégis, hogy csinálja? - hitetlenkedett a fiatalember.

   - Egyelőre  csak  gyűjtse  a  címet, és osztogassa a névjegyemet.  Később
talán  majd a módszeremet is elárulom... - nevetett a férfi, és a noteszában
kipipálta Peter Black nevét.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező