Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               Nemere István:

                             ELEKTRONIKUS ÖRDÖG

        (Forrás: TVR hét, 1998. május 11. - 17., 20. szám, 44-45. o.)

   Elegem  van  magából!  - ordította Duncan, a főnők. Csak ketten maradtak.
Este volt, a többiek régen hazamentek.

   Sandra szíve s torkában dobogott, de nem félt. "Most az egyszer megmondom
neki!" - határozta el magát.

   - Maga  undorító  kis  féreg,  Duncan!  Kihasználta,  hogy a főnököm,  és
ellopta  a  legjobb találmányaimat. Valamennyit én találtam ki, mégis mindig
maga  villogott  az igazgatótanács előtt - sziszegte. Nagyon dühös volt. Meg
tudta volna ölni Duncant, ezt a hájfejű zsírpacnit.

   Duncan ostobán vigyorgott, de a dühe igazi volt:

   - Maga hülye tyúk, Sandra! Sohasem fog betörni az elektronikába, mert  az
a  férfiak  világa. Feltalálhat bármit, senki nem veszi majd komolyan. Innen
pedig hamarosan kiebrudalják, arról kezeskedem!

   Sandra  sarkon  fordult, és rohant a lifthez. Csak lent, a garázsban tért
magához.  Higgadtan  kezdett  töprengeni.  A  legjobb  az  lenne, ha megölné
Duncant.  De  úgy,  hogy senki ne gyanakodhasson rá. Mi legyen a módszer...?
Csak  egyetlen  pillanatig  habozott  és máris tudta: az elektronika. Valami
remek ötlet kellene, amire senki sem jöhet rá.

   Két  napig  töprengett.  Éppen  jött  a hétvége. Addig Duncan csak néhány
fenyegető  pillantást  vetett  rá,  de  egyelőre nem tett semmit. Sandra jól
tudta:  az  elnökségi  ülésre  vár.  Az pedig hétfőn lesz. "Akkor kitekeri a
nyakamat" - gondolta Sandra. Lázasan dolgozni kezdett.

   Ráment  a  szombat  délutánja,  de  megérte.  Otthon,  a  kis  műhelyében
átalakította  a  mobiltelefonját.  A robbanóanyagot még pénteken beszerezte,
bár nem volt könnyű. A plasztikot egyik régi barátja hozta, a minidetonátort
úgyszintén. Jó sokba került.

   Sandra  tudta,  ez  lesz  a  legjobb  befektetés  az  életében. Ha Duncan
eltűnik, megnyílik előtte az út az érvényesüléshez. Lelkesen dolgozott.

   Duncan   minden   vasárnap  este  lejárt  a  lakásához  közeli  kocsmába,
biliárdpartira.   Ugyanolyan   telefonja  volt,  mint  Sandrának:  imádta  a
digitális telefont...

   Vasárnap  este Sandra szőke parókát tett a fekete hajára, és belopózott a
kocsmába. Duncan zakója a fogason lógott.

   Senki sem figyelt a szőke nőre. így azt sem vették észre, hogy kicserélte
a zakó zsebében a telefonkészüléket.

   És máris az utcán volt.

   Leült  a padra a telefonfülke mellé, és várt. Duncan csak fél tizenegykor
jött  elő,  kicsit  bizonytalan  léptekkel  indult át a parkon. Remek, nincs
senki  a  közelben,  gondolta  Sandra,  és  bement a fülkébe. A saját számát
tárcsázta.  Az  üvegfalon  át  látta,  hogy  a  homályos park közepén Duncan
megáll,  előveszi  a  telefont,  és  a füléhez emeli. Valamit mondott is, de
Sandra  erre már nem figyelt. Lenyomta a digitális készüléken a 2-es gombot,
háromszor egymás után.

   A  robbanás nem is szólt nagyot. A felvillanást kevesen látták, és ők sem
mertek közelebb menni a fej nélküli, mozdulatlan testhez.

   Sandra  lassan sétált hazafelé. Valahol szirénázó rendőrautók ro- bogtak,
ő pedig magában beszélt:

   "Nem vagyok hülye tyúk, kedves Duncan úr! Jobban illik rám az elektronika
szoknyás  ördöge elnevezés. Különösen mától fogva, amikor végre elindulhat a
karrierem... Kedves Duncan úr!"
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező