Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Tom Schneider:

                              CSEBERBŐL VÖDÖRBE

       (Forrás: TVR hét, 1998. április 20. - 26., 17. szám, 44-45. o.)

   Szembetűnő  luxus  fogadta a belépőt. A szobában minden új volt és drága.
Középen   a   hatalmas   franciaágyon  fiatalember  lustálkodott.  Idegesnek
látszott.  Hol felugrott, hol visszavetette magát a párnák közé, a tekintete
újra és újra a telefonra tévedt.

   Jack  néhány éve még koszos sufniban hált koldult, nyomorgott. Aztán jött
Amália.  Most  már  korántsem  tűnt a szemében olyan jóságosnak, mint akkor,
amikor  felszedte az utcán, és idehozta a jólétbe. Az üzletben, ahol hitelbe
vásárolt,  nem  adták  ki  az árut, a nagyságos asszony aláírását kérték. Mi
képzel  ez  a  vén  satrafa? Igazán megszolgálta mindazt, amit kapott. Pedig
néha  nehezére  esett  teljesíteni  a  mindennapi  leckét.  Most aztán elég!
Felmegy hozzá, és elintézi a dolgot egyszer és mindenkorra!

   Zsebre vágta az altatót, amit már jó előre beszerzett. A tervet most kell
végrehajtania,  mert  ez  a vén banya még megváltoztatja a végrendeletét, és
kisemmizi! Éppen ideje, hogy a maga lábára álljon anyagilag is!

   Halkan  becsukta  maga  mögött  az  emeleti  hálószobákhoz vezető hófehér
ajtót. Még némi szemrehányás, vita és jöhet az arany élet. Amália a teremnek
is beillő helyiségben, a gyönyörű fotelben ült.

   Mielőtt  megszólalhatott  volna,  Amália  rámutatott  a félhomályban álló
férfira, akit eddig észre sem vett.

   - Bemutatom  Giorgiót, te kis patkány - sziszegte a nő. - Mindent  tudok,
régóta figyellek. Rakj ki mindent a zsebedből az altatót se felejtsd el!

   Jack kábultan állt, némán tűrte, hogy ez a másik, ez a Giorgio átkutassa,
megszégyenítse.  Az  elegáns  fehér  öltönyben  mintha tegnapi önmagát látta
volna,   abból   az  időből,  amikor  először  kellett  megjelennie  vacsora
vendégségben. Semmi kétség, itt már nincs rá szükség. Félni kezdett.

   - Most  pedig  -  mondta  Amália, - beveszed a nekem szánt altatót, és  a
sorsod  ugyanaz lesz, mint amit nekem szántál. Nem is érdemelsz jobbat. Hidd
el,  a  kutya  sem  fog  keresni  soha!  Amióta itt vagy, azóta sem hiányzol
senkinek.  Giorgio,  drágám  - fordult a férfihoz -, tedd, amit tenned kell!
Aztán siess, mert a jó vacsora után remek éjszakára vágyom!

   Giorgio  a félhomályos szobában elgondolkozva nézte az alvó Jacket. Végűl
a vállára kapta az élettelen testet, és elindult az éjszakába.

   Egy  év  telt  el  azóta.  Amália  elégedett volt Giorgióval. A férfi már
korántsem  volt  annyira  elégedett.  Sokat  gondolt  az eltűnt vetélytársra
különösen   olyankor,   amikor   Amália   olthatatlan   kívánságát   kellett
teljesítenie.

   A  távol-keleti nyaralás sem ígérkezett elég vonzónak Giorgio számára, de
Amáliával nem lehetett bírni.

   - Ha jól viselkedsz - súgta kacéran -, nem bánod meg, hogy velem  jöttél.
Hidd el, megéri...

   Riksával  indultak  a  városnéző  túrára.  Amint  átvergődtek  a  zsúfolt
piactéren,  az út szélén mintha Jacket látta volna Giorgio. Igen, biztosan ő
volt,  hiszen  azon a bizonyos éjszakán éppen az egyik Távol- Keletre induló
hajóra vitette fel a részegnek tűnő férfit.

   Aztán  közelebbről  is megnézte a mocskos, de szemmel láthatóan elégedett
alakot. A koldus boldog mosollyal fogadta az ajándékot, és lusta mozdulattal
ivott  a  korsójából.  Giorgio  sokáig  nézett  az  eltűnő Jack után meg sem
hallotta Amália éles hangját.

   - Giorgio, miért nem figyelsz?

   Még rengeteg feladatod van! Tegnap sem szereztél be mindent, amit kértem!

   Giorgio  nagyot  sóhajtva  húzta be a nyakát. Arra ondolt hol a boldogság
mostanában...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.